Nehogy azt higgyük, hogy Hokkaidón egyedül csak a misoráment tekintik őshonos ételnek. Minden város és falu azon igyekszik, hogy valami saját, egyedi ételt kínáljon, majd azt felfuttassa, mert ha mindenki hallott már róla - és netán a tévé is beszámol róla - akkor mindenki azt akarja majd enni. Eddig a dolog stimmel is, a japánok ilyen téren valóban megbízhatóak és tegyük hozzá, hogy a helyi specialitások általában valóban finomak szoktak lenni.
De mit tegyen egy olyan hely, mint Furano, ahol kevés a lakos, sok a turista és valószínűleg nem létezik marketingre érdemes helyi specialitás? Nem esik kétségbe, hanem kitalál valami újat, de ez azért nem is olyan könnyű. Furanónak például szerintem kicsit félresikerült ez a próbálkozása. Elképzelem, ahogy a városi tanács, a helyi turistairoda, vagy a vendéglátók szövetsége összeül és ötletel: Lássuk csak, mi van a faluban? Krumpli, hagyma, tök - de ez mindenkinek van a környéken, egész Hokkaidó erről híres. Van még borunk is, de azt mégsem lehet az ételbe rakni, gondoljunk a gyerekekre! A gyerekek szeretik a tojást és az is van helyben. Na jó, legyen akkor valami tojásos dolog zöldséggel, de ne legyen olyan reggeli-szerű. Végül valakinek eszébe jut a curry, mint jó meleg, téli étel, és ezt tojással nemigen eszi senki, tehát unikális is. Ezen a ponton valaki felveti, hogy ez a két dolog nem biztos, hogy passzol egymáshoz, de a többiek lehurrogják. Az alapszabályok kidolgozása ezután gyorsan megy és a bizottság már éppen elégedetten felkel az asztaltól, amikor valaki a homlokára csap és felkiált yappari dame desu, hol a tej? A tej a leghíresebb termékünk, nehogy már pont azt hagyjuk ki! Ráadásul a helyi tehenészgazdák is megsértődnek, ha pont ők kimaradnak. Újabb kör ötletelés indul, de már ebédre jár az idő, mindenki menni akar, így kompromisszumos megoldás születik — kerüljön egy üveg tej az étel mellé.
Íme, az eredmény, a Furano Omelette Curry. A helyi turistabrossúra külön oldalt szentelt neki, ott olvastam a szabályokat: kizárólag helyi rizst, zöldséget, tojást, sajtot, vajat tartalmazhat; az étel mellé egy kis üveg furanói tejet kell feszolgálni; az omlett közepében pedig egy, az eredetet igazoló zászlócskát kell szúrni. Amennyiben egy étkezde a fentieket, valamint az 1000 yenes maximált árat betartja, szabad kezet kap saját verziójának kidolgozásához.
Vajon sikeres ez a kampány? Igen, mert ugyan én nem szeretem a japán karét, de kíváncsiságból, mégis berendeltem egyet. Nem, mert elég volt egyszer ezt a meglehetősen bizarr ételt megkóstolni, utána nem jártam végig az összes éttermet, hogy a variációkat ízlelgessem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése