Mármost tudom én, hogy kevés a poszt, és ugyan mondhatnám azt is, hogy én megmondtam, de ennyire azért nem mondtam meg, csak hát ez most már csak ilyen, csak azt hozhatom föl mentségemre, hogy most idény van, egészen pontosan túrasíidény, és én így a hegyi örömök és szenvedések megörökítésével bíbelődök ahelyett, hogy Japánország történéseit közvetíteném a Kedves Olvasónak.
Ám míg szavamat nem feledem, végső soron ezek a csúszások és mászások is Japánban esnek meg, és a blogíró itt sem tudja magát teljesen függetleníteni a Közegtől, és így esik ezekben a posztokban szó másról is, nem csak örökké a vaxról meg a firnvasról. Fokozottan igaz ez a legutóbbi posztra, ami talán érdemes olvasásra olyanok számára is akik ezentúl is megmaradnának a felvonóhasználók kétharnadnál is erősebb táborában, vagy esetleg még a szagát sem bírják annak a csúszós, hideg fehér izének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése