Helyzetjelentés a sakurafrontról

Kövessük északra a sakura frontvonalat!* buzdítanak a plakátok az állomáson. Ahogy melegszik az idő, a "frontvonal"egyre halad az ország hosszában felfelé, egészen Hokkaidóig. Tokyóban három héttel ezelőtt volt a hanami-csúcs, de Sendaiban, háromszáz kilométerrel északabbra, szombaton ismét utolértem.

Mankai, vagyis teljes virágzás, mondták vendéglátóim; ilyenkor mindenki megy a parkba ebédelni - és én irigyeltem őket, mert melegen sütött a nap, élvezet volt kint ülni a szabadban, míg Tokyóban a hanami elmaradhatatlan kelléke a sapka-sál, gyakran süvítő széllel, borús idővel dacolva fagyoskodunk csak azért is a virágzó fák alatt. 

Sendaiban a sakura is más volt, mint nálunk. Tokyó jellemző fajtája a Sómei Yoshino (Prunus × yedoensis), aminek fürtökben lógó, halványrózsaszín virágai szinte fehérek; a szirmok vége középen bemetszett, a töve lilásvörös. Az öt szirom jellegzetes körvonala gyakran díszít kimonót, lakkdobozt, vagy kerámiatálat, de még tetoválásként is népszerű.

Sendaiban, a Tsutsujigaoka Parkban azonban shidarezakura szegélyezte az utakat; a tivornyázó társaságok boltívszerűen lehajló, hosszú ágak alatt ültek. A virágok aprók, sötét rózsaszínűek. A parkon belül még sokféle cseresznyefa nőtt - fehér, halvány-, vagy sötét rózsaszín, sokszirmú yaezakura fajták.

A japán díszcseresznye attól olyan szép, hogy a virágok megelőzik a leveleket, így tavasszal a fát mintha rózsaszín felhő burkolná be - vagy vattacukor, ízlés szerint. A hazakura állapot, amikor már hullanak a szirmok és kibomlanak a levelek, esztétikai szempontból alacsonyabb rendű. A yamazakura**, vagyis hegyi cseresznye például nem igazán kóser, mivel a levelek még a virágok előtt megjelennek. 

Ehető gyümölcs persze nem terem ezeken a fákon, így nyáron megint méregdrága amerikai cseresznyét eszünk...

 -------------------------------------

 * a “sakura zensen” szószerinti fordítása 


 ** Lafcadio Hearn, a népi legendák összegyűjtője írja, hogy a lapos orrú, előreugró állkapcsú embereket yamazakurának csúfolják, mert a foguk (ha, hangzásra = levél) megelőzi az orrukat (hana, ami meg úgy hangzik, mint a virág) - én ugyan ezt soha nem hallottam, de ha így van, elég kegyetlen mondás. (Glimpses of Unfamiliar Japan)