Eclipse Breakfast

Zsúfolt hétvége volt; szombaton költöztünk az irodával, vasárnap a szokásos születésnapi croquet-party a barátokkal, hétfőn reggel gyűrűs napfogyatkozás... Az utóbbi megrendezése kisebbfajta elégtétel volt, miután örök sajnálatomra a '99-es magyarországiról japánbeli elfoglaltságaim okán nem láttam, pedig állítólag jobb volt, mint a rendszerváltás (ti. arról is lemaradtam).

Így hát rá is készültünk a barátokkal erősen; Judit összeszervezett egy Napfogyatkozás Reggelit; angolul frappánsabb: Eclipse Breakfast, amire végül heten bírtuk annyira összeszedni magunkat hétfőn, hogy reggel hétkor találkozzunk a Császári Palota előtti nagy fenyőfás-füves parkban. Annál is inkább adekvát dolog falatozás közben nézni a kihúnyó napot, mert a napfogyatkozás japán neve - nisshoku - azt jelenti, hogy napevés. Rendben, akkor a Hold a Napot, mi azért inkább sonkát sajttal...

A napfogyatkozás élvezetében az időjárás kulcsszereplő; egy randa esős idő akár ötven-száz év várakozásra is kényszerítheti a peches érdeklődőt. Majdnemhogy mi is így jártunk... hét végén ugyan szép volt az idő, még hajnalban, sőt, még a napfogyatkozás alatt is kék volt az ég, csak éppen nem arra ahol a Napot ették, na ne, ilyen pechünk nem lehet...! aztán szerencsére időnként ki-ki bukkant a nap, sőt, többnyire még a felhőkön át is lehetett látni a körvonalát. Akkora nagy áhitat azért nem volt: bár korántsem voltunk egyedül a parkban, de nem volt valami nagy a tömeg és ugyan mi bepróbálkoztunk egy bágyadt tapssal az esemény csúcspontján, amikor pont középen volt a nap, de ez nem kapott visszhangot, nem állt le a forgalom, nem hallgattak el a madarak és nem támadt fel a szél kisértetiesen. Egy homeless bácsi a közelünkben pedig nemes egyszerűséggel átaludta az egészet, megvárja inkább a következőt? Hiába, mégiscsak a teljes napfogyatkozás ennek a műfajnak a Paganinija...

Mindazonáltal nagyon szép volt az égi jövés-menés, pompás és felemelő érzés élőben figyelni, ahogy ezek a golyóbisok mozognak a világűrben. És nem utolsósorban: barátokkal piknik-reggelizni munkába menetel előtt sem rossz dolog. Meg is állapítottuk; tulajdonképpen lehetne ilyet csinálni napfogyatkozás nélkül is...

------------------------------------------

Mégsokkaltöbb kép itt látható, a fotózásra egyébként nem igazán készültem, csak elvittem a gépemet, majd-csak-lesz-valahogy alapon, és megszeppenve láttam, hogy a komolyabb fotós arcok mind állvánnyal és sötét szűrővel felszerelkezve vonultak ki. Máskor, ha az ember csak úgy nappal szemben lő egyet, abból azért általában lesz valami, igaz, most is lett: egy bazi nagy fehérség, hát ez most nem jött be, még akkor sem, ha lecsavartam az ISO-t takaréklángra. Utána azzal próbálkoztam, hogy kölcsönkértem Chi full-face napbanéző-lemezét és a lencse elé tartom. Így jó is lett az expozició, csak épp nem volt hajlandó fókuszálni, igen, próbálkoztam a manuál móddal is, míg aztán feladtam, majd nézegetem inkább az interneten mások képeit. Végül az időjárás segített, ugyanis olyan sok felhő jött, hogy már szabad szemmel is nyugodtan a napba lehetett nézni, ekkor újra elkezdtem kattogtatni, csak úgy kézből, érzésből, és egészen tűrhető képek lettek.