Nézd már, magától záródik az ajtaja? kérdezi Ede meglepődve, miután beszálltunk a taxiba. Magától hát, hogy máshogy. Csak ezt az ember már észre sem veszi, annyira természetes és csak a kezdő gaijint ismerszik meg arról, hogy feszegeti-rángatja a taxiajtót. Bennem ez már csak akkor tudatosodik, amikor Budapesten utánam mordul a taxis, hogy az ajtót meg majd én becsukom.
Hiába, lassan már két éve vagyok itt, az a bizonyos beginners’ mind már jócskán a múlté, lassan belecsúszok a veterán gajin jólismert, kényelmes szerepébe. Két év elég ahhoz, hogy, ne ugorjak egyet, ha visszaköszön az italautomata, szemem se rebbenjen ha XIX. századi francia szobalánynak öltözött sararímeneket látok az utcán, és ne találjam furcsának, amikor a kollégám hajbókol telefonálás közben.
Erősen megnehezül a blogger szerepe ilyenkor és gasztro-posztokba temetkezve próbálja fenntartani a látszatát annak, hogy ő csak látogatóban van itt, miközben testének atomjai lassan, de biztosan lokális alapanyagokra cserélődnek, állítólag hét év kell a teljes átváltozáshoz. Jól jönnek ilyenkor a vendégek, rácsodálkoznak a természetesre, megkérdezik azt is, amit én már unok és nem értik, amikor egyes dolgok iránti oktalan lelkesedésük láttán hosszas és körmönfont magyarázatba kezdek arról, hogy megvan ennek azért ám az árnyoldala is.
A megszokásnak is van árnyoldala, vagy csak az ottani létnek?
VálaszTörlésÁrnyoldala mindennek van; az Öreg Gaijin tarsolyában rengeteg duma van, amivel le tudja hűteni a Lelkes Látogató ujjongását. Na de majd lehet, hogy átirom, ha a szövegből nem érthető.
VálaszTörlésAzt terveztem, hogy átköltözöm és megszokok. De ha annak is van árnyoldala...
VálaszTörlés(Át ne írd :)
Miért, a Mo-i életnek nincs? Átirtam, mert leteszteltem a feleségemmel és is félreértette. Tehát nem volt jól megírva.
VálaszTörlés"Miért, a Mo-i életnek nincs?"
VálaszTörlésEzt költői kérdésnek veszem...
Akkora az árnyoldal itt, hogy takarja a naposabb részt :(
VálaszTörlésÉs ezt mondom pl. én, akinek van hol laknia és jó munkahelye van...