2011. április 23., szombat

Tavaszi kertek - 1

Ha már írtam a téli kertekről, akkor az esélyegyenlőség és a political correctness jegyében muszáj a tavasziakról is szót ejteni. Mivel még javában benne vagyunk a tavaszban és nem lenne illedő tavalyi képek felhasználásával előreugrani az időben, essék most először szó a kora tavaszi kertekről.

Tagadhatatlan, hogy ebben az időszakban a sakura uralja a kert-, sőt, az utcaképet. Március végétől, amikor az első virágok kibomlanak, április közepéig, amikor hóviharként kavarog a városban a hulló rózsaszín szirom, minden más virág háttérbe szorul. A hanami (virágnézés) kifejezés is egyedül és kizárólag a virágzó cseresznyefák (és nagy mennyiségű alkohol) élvezetére vonatkozik.
















Most azonban, miután a szombati vihar az utolsó cseresznyevirágokat is lefújta a fákról, nézzünk körül, mi mindent találunk még a kertekben és az utak mentén. Otthonról is ismerős az áprilisban virító, napsárga yamabuki (Kerria japonica, vagy boglárkacserje), a hófehér yukiyanagi (japán gyöngyvessző) és a lila, rózsaszín, fehér mokuren (magnólia, vagy liliomfa). De virágzik a hármas elágazású, sárga virágbojtos mitsumata bokor és a fukszia-rózsaszín, korai mitsuba tsutsuji (egy azáleaféle) - mindkettő gyakran látható a hegyoldalakon is. A harsány tavaszi színek mellett üdítően hat a momiji (juhar) friss, világoszöld leveleit pettyező, sötétvörös virága. A kora tavaszi kertekben sétálva, gyakran megcsap egy édes virágillat, aminek nehéz megtalálni az eredetét - a jinchoge (boroszlán) jellegtelen, apró, fehér viaszvirágait.















A vidéki, tavaszi táj jellegzetes színfoltja az élénksárga nanohana (repce) is, ami Tokióban legnagyobb tömegben Hama Rikyú kertben látható. A repce fiatal hajtása és virágja, a tavaszi konyha egyik specialitása - könnyedén megpárolva, kesernyés ízű, enyhén csípős köret lesz belőle. Ma is ezt ettük délben az udon mellé.

Nemsokára majd jön az írisz, azálea és a lilaakác is, de erről majd máskor.

1 megjegyzés: