Az erdei öltözködés szabályai

It's the little differences mondta Vincent Vega és mi egyetértünk vele, hiszen ha Tokyóban minden pont olyan lenne, mint Budapesten, akkor nem írnánk ezt a blogot. Mivel a posztok keletkezéstörténete meglehetősen impulzív, arról írok, amibe éppen belebotlok, ma a kirándulókon van a sor. Ugyanis a hét végén kirándultunk Myójingatakéra, ami valahol Odawara környékén van. Tehát akkor: miről is ismerszik meg a japán túrázó? Három fő ismérvet sorolnék itt fel:

Kesztyű

A japán túrázó tetőtől-talpig fel van öltözve. Az talán nem meglepő, hogy bakancs, nadrág meg ing van rajtuk, természetesen lehetőleg valami hájtek fajtából, de találunk a short alatt a fekete cicanadrágot is, valamint kalapot, sőt kesztyűt is. Ez utóbbi ruhadarab kiváltképp a nőknek kötelező, még akár rekkenő hőségben is, mint most vasárnap. Biztosan az erős napsütés miatt van mondja Judit és igaza lehet, de én inkább krémezem magam.

Túlméretezett hátizsák

Megilletődve nézem, ahogy az apró termetű nénik és bácsik mert a természetjárás itt elsősorban a babok sportja! irdatlan hátizsákokat cipelnek. Többnapos túra, sátorral és hálózsákkal? Ugyan. Csak a piknikezéshez szükséges kellékeknek kell a hely. A természetbe való kimozdulás esetén a japán emberre görcsös félelem tör rá: mi lesz, ha éhen hal? És míg hétköznap délben, a városban az éhség csillapítására teljesen adekvát egy hideg bentó, a hegyekben a japán túrázó csakis főtt étellel éri be. Így hát belekerülnek a zsákba az alapanyagok, több liter víz, no meg a gázfőző, edények, poharak, evőeszközök és a csúcson megkezdődik a főzőcske. Azért bevallom, a barátnénk jóvoltából mi is ittunk egy igazi, csöpögtetős kávét... nagyon finom volt, klasszisokkal jobb, mint amit hétköznap az irodában iszom.

Csengettyűszó

Ha vidám csilingelést hallunk a hegyekben, bizonyosak lehetünk benne, hogy japán turista közeleg. A csengettyű alapvetően a medvék elriasztására szolgál, de a Tokyó környéki hegyekben fényes nappal egy medvével összeakadni nagyjából annyira sanszos mint egy japán vébégyőzelem: csak kicsinykét. De rájöttem, igen hasznos, ha az ember éppen könnyít magán az ösvény mentén.

A túra egyébiránt igen jól sikerült, láttunk hatalmas cédrusokat, virágzó rhododendron bokrokat, tengert, bambuszösvényt, öklömnyi fekete pillangókat, útmenti Buddha-szobrokat és kevés híján Fuji-sant is. A tétel ismét bizonyítást nyert: LEHETSÉGES egynapos túrára menni Tokyóból! Még több kép itt.