2013. július 28., vasárnap

A Nemzeti Szabvány tragédiája

Most, hogy a jobboldal itt is megszerezte a kétharmadot, vagy legalábbis az annak megfelelő teljes alsó- és felsőházi kontrollt, érdekes lesz figyelni, hogy mit is kezd vele*? Írtam már a Három Nyílról, és hogy ebből a harmadik, vagyis a strukturális reformok és a dereguláció, az igazán fontos. Ennek persze sok ága-boga van és korántsem állítanám, hogy amiről most írni fogok, az ezt teljesen lefedi, de szerintem ez annak megkerülhetetlen része kellene legyen. Van ugyanis egy rendszeresen visszatérő, ciklikusan megfigyelhető jelenség a japán gazdaságban, ezt én a "Nemzeti Szabvány tragédiájának" nevezem, és általában az alábbi dramaturgia szerint zajlik:

Első felvonás: Az Őskáosz
Megjelenik egy új technológia vagy terméktípus, mint például a PC vagy a mobiltelefon, de kisebb léptékben is van erre példa, pl. a mi szükebb világunkban, az építőipari szoftvereknél. A piac még az ilyenkor szokásos boldog összevisszaságban leledzik, de azért kezd kibontakozni valami irány, mint például a 80-as években az MS-DOS vagy a 90-esben a GMS. A japán gyártók gyanakodva figyelik ezt a káoszt és fennen hangoztatják, hogy mennyivel jobb termékeket tudnának csinálni a japán vásárlók részére, ha lenne egy jó kis Nemzeti Szabvány, mert ugye, amint azt mindenki tudja, Japánban Minden Teljesen Másképpen Van. Ezután vagy megkérik az illetékes minisztériumot, vagy maguk állnak össze, leginkább a kettő együtt**. Így vagy úgy, de megkezdődik a munka, izgatott és kipirult arcokat látni körös-körül, az állam pedig engedelmesen tolja a pénzt.

Második felvonás: A Virágkor
Megszületik a Nemzeti Szabvány, boldogság, halleluja, hawaii. Eleinte minden jel arra mutat, hogy megérte: a japán gyártók, részben a korán kialakított szabványnak köszönhetően, sok esetben innovatív, előremutató dolgokkal jönnek ki, ilyen volt például az iMode a 2000-es évek elején, ami egyfajta proto-okostelefon létrejöttéhez vezetett és ekkor a világban hasonló nem nagyon volt. De a lépéselőnyt nem használták ki, és nem, vagy csak nagyon erőtlenül, próbálkoztak azzal, hogy a Nemzeti Szabványt világszabvánnyá tegyék. Ez túl komplikált ügynek tűnt, egyébként is, ahhoz a gaijinokkal angolul kellene egyezkedni, az meg milyen macerás egy dolog már! Mindeközben a biznisz Japánban a helyi szabványnak köszönhetően virágzik, külhoni versenytársak esélytelenek, ihaj-csuhaj, sose halunk meg!

Harmadik felvonás: Az Összeomlás
Úgy kezdődik, hogy míg a japán vállalatok a hazai piac langymeleg pocsolyájában dagonyáznak vígan, addig a világ nagyobbik felén öldöklő verseny dühöng. Ez nem feltétlenül kellemes dolog a résztvevőknek, de ennek, és az ezzel együttjáró, csúcsra pörgetett innovációnak, az eredményeképp a Világ szép lassan elgaloppozik a Nemzeti Szabvány mellett, megszületik a Windows 95, az iOS, a Facebook, és még sok minden más is. Egy darabig a Nemzeti Szabvány kiválóan ellátja másod-, vagy talán elsődleges? feladatát, a betolakodó barbárok távol tartását, kinek van arra ideje, hogy a japánokkal bíbelődjön? de amikor már nem marad más feltöretlen szűzföld, végül nekiveselkednek Zipangu feltörésének is. És ez előbb-utóbb sikerülni is szokott... Mindeközben a korábban daliás japán vállalatok döbbenten figyelik, hogy a korábbi piacvezető cégek második, harmadik, végül sokadik helyre szorulnak, eladásaik összeomlanak és végül nem ritkán kivonulnak a piacról. Ki emlékszik már az NEC-re, mint vezető PC gyártóra? Fujitsu telefonra, Toshiba laptopra?

A fenti dráma már sokszor előadásra került, különböző iparágokban és különböző szereposztásokban, így az ember azt hihetné, hogy tanulnak belőle. De nem, még napjainkban is nagy erőkkel folyik a helyi sztandardok gyártása, persze lehet, hogy nekem nem is kellene ezen annyira szomorkodni?

Mi ebből a tanulság? Szerintem az, hogy veszélyes vágyálom a világtól elvonulva saját, "nemzeti" szabványokat kifundálni, és különösképpen igaz ez az IT iparra. Egy darabig hasznosnak tűnhetnek, ám a védett piac résztvevői elkerülhetetlenül lemaradnak a versenyben és az igazság pillanata óhatatlanul eljön, és kíméletlenül szembesíti az elpuhult cégeket a valósággal. Ha pedig természetes módon alakul ki egy ilyen standard, és ezzel együtt egy monopolhelyzet, akkor nem szabad kényelmesen hátradőlve várni, amíg végül a külhoniak ránk törik az ajtót, hanem ki kell vinni a terméket, vagy szabványt, a világba, és meg kell próbálni vele meghódítani.

Mert olyan, hogy "szigetország", nem létezik többé, ez csak egy földrajzi illúzió.

------------------------------------------

* Arra több tuti tippem is van, hogy mit NEM: nem fogja például elvenni a nyugdíj-megtakarításokat, nem csinál új alkotmányt népszavazás nélkül, nem államosítja a trafikokat... Persze ez lehet, hogy azért van, mert az Abe-kormány tényleg jobboldali, és hisz azokban a hagyományos jobboldali értékekben, mint a magántulajdon szentsége, a jogállam mindenek feletti tiszteletben tartása, és az állami beavatkozás minimalizálása.... na jó, abbahagyom.
** Olyan is van, hogy a szabvány nem megegyezéssel, hanem a hazai verseny során természetes módon kialakult monopóliummal jött létre. Ilyen volt például a Mixi nevű szociális network, ami, kicsit az iWiW-hez hasonlóan, egészen sokáig legyőzhetetlennek tűnt az országban, egészen amíg a Facebook fel nem őrölte az utóbbi egy-két évben.

5 megjegyzés:

  1. Erre a nemzeti szabványoskodásra vannak jó kis szavak, mint a ガラパゴス化/する/ vagy a ガラケー (ガラパゴス携帯):)

    VálaszTörlés
  2. Igen, a Galapagos-szindróma lehet, hogy jobb lett volna címnek...

    VálaszTörlés
  3. Toshiba laptop azért van még... itt az üzemben most emeltünk be pár satellite-ot
    Hát az NEC már csak régi amerikai filmekben látható :)

    VálaszTörlés
  4. Hát, lehet, hogy van valahol, ha keresem, de itt Tokyóban én nem sokat látok belőlük, amerre a szem ellát HP, Lenovo, Apple. Egyedül a Sony Vaio tartja a frontot.

    VálaszTörlés
  5. Még egy kis illusztráció a telefon-témakörben: http://www.sg.hu/cikkek/99023/a_sony_marad_az_egyetlen_japan_telefongyarto

    VálaszTörlés