Mikoshi-csata

Dobok és botok végére szerelt csörgők asszimetrikus ütemére, lassú ritmusban hullámzik a tömeg, és ahogy egyre többen gyűlnek össze a téren, úgy fokozódik a hangulat, hiába kezd csepegni az eső, először csak cseppekben, majd egyre erősebben, az emberek nem tágítanak, és ekkor végre! felbukkan a két nagy mikoshi közül az első, lassan, ringatózva közeledik, majd a második is, fokozatosan kivehetővé válnak az izzadt testek és a kivörösödött arcok, egyre közelebbről hallatszik fundóshi-ba és happi-ba öltözött, vagy inkább vetkőzött? nem is kicsit részeg emberek kurjongatása, érezni a dagadó erőfeszítést, ahogy próbálnak haladni a nehéz szentéllyel a vállukon, de ez nem nagyon megy, nem kis részben mert a csapat némely tagjai szándékosan húzzák-tolják visszafelé a szentélyt, fékezve a sebességet, hiszen az sem jó, ha túl gyors a haladás, azt az Isten, aki mindeközben a szentélyben csendben gubbasztva figyeli az eseményt, nem szereti, nem méltó hozzá a rohanás, neki ez a lassú, hullámzó haladás a megfelelő, ez a kettőt előre, egyet hátra mozgás, ami minden bizonnyal jobban kifejezi az isteni létet és annak minden velejáró attribútumát.

Végül egymás mellé kerül a két mikoshi, és megkezdődhet a csata, a két csapat, a két Isten és szolgái, egymásnak feszül és összecsap, persze csak játszásiból, mert különben jól megvannak ők egymással, ki-ki a saját birodalmában, amit most a mikoshi körbehurcolásával újra csak megerősítenek, hogy egyik se merjen még csak gondolni sem a másik területére való bemerészkedésre, mert akkor nem ilyen játékos lenne a harc, hanem véres és komoly, istennyilákkal és mennydörgéssel, és ezt illusztrálandó, most már nem is csak csepereg, hanem zuhog, árad, ömlik az eső.

Várakozás

Mikoshi-harc

Vajon sikerül-e letépni a bácsi fülét?

"Tavaly jobb volt..."

Elered az eső

Ha még több képet szeretnél látni a hétvégi katase-enoshimai Tenno-sai matsuriról, itt megteheted. Ha pedig általában nem érted, hogy mi ez az egész, ebben a posztban olvashatsz róla.