Most akkor meghal a kanji vagy feltámad?

Idősebb japán bácsik egyik kedvenc siráma az elkorcsosuló új nemzedékről úgy szól, hogy "ezek a mai fiatalok már a kanijikat sem ismerik". Ez a vád nem teljesen alaptalan, mert való igaz, hogy a fiatal generáció, sőt már a középkorú is, egyre kevésbé képes arra, hogy kézzel szabatosan leírja a kanjikat. Ezt magam is igazolhatom, többször megesett, hogy kollégáimhoz intézett kérésemet, miszerint írjanak le ezt-azt japánul, ügyesen ignorálták, vagy azzal a kifogással  pattintottak le, hogy "nincs náluk komputer", WTF?

Amikor a nyolcvanas évek vége felé az első waprók, vagyis word processorok, megjelentek, az emberek gyorsan észrevették, hogy sokkal egyszerűbb megnyomni a spacebar-t és választani a feldobott lehetőségek között*, mintsem törni a fejüket, hogy most pontosan hogy is van az a kanji. Éppen akkortájt lehetett a fordulópont, amikor a 90-es évek elején az egyetemen a szakdolgozatomat írtam; a tankör fele ekkor még kézzel körmölt négyzethálós papiron, a másik fele  már wapróval írt, én egy Mac SE30-al hasítottam, de néhány év múlva már mindenki gépen dolgozott. Leírni egy kanjit emlékezetből vagy kiválasztani a lehetőségek közül drámaian más szintje az ismeretnek, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy én géppel egészen elfogadható japán leveleket tudok összehozni, míg ha egy tollat adnak a kezembe, meg sem nyekkenek. Így nem csoda, hogy a nálam fiatalabb generációkhoz tartozó japánok között hirtelen lecsökken az írástudás szintje, és ha megfosztják őket az elektronikától, kvázi írástudatlanok lesznek.

Korai lenne azért emiatt a kajit siratni, mivel mindeközben, szintén a számítógépek jóvoltából, voltaképp akár a kanji reneszánszáról is beszélhetünk, mivel ezzel egyidejűleg olvasni egyre több kanjit tudnak az emberek. Mivel a gép mindenre emlékezik, feldob olyan kanjikat is, amelyek elég ritkán használatosak, de ha már ott vannak, nem kerül semmibe kiválasztani őket. Így míg a 90-es években épeszű ember, értem ezalatt, hogy nem valami elborult nyelvtudós, nem írta le pl. az "arigató gozaimasu"-t mással, mint hiraganával, ありがとうございます, manapság egyre gyakrabban kapok olyan elektronikus leveleket, amiben az szerepel, hogy 有難う御座います, amiből az is látszik, hogy valaminek a megköszönésekor a japánok megint csak gond okozása miatt esdekelnek bocsánatért. 

Sok más hasonló példát lehetne hozni, és konklúzióképp megállapíthatjuk, hogy a kanji köszöni szépen, jól van, és azok a naív újgaijin kérdések, miszerint mikor hagyják már ezt abba? teljesen alaptalanok, a kanji marad, már hogyisne maradna egy olyan országban ahol csak öt magánhangzó van és töménytelen homofón, sokszor akár 8-10 is egy hangalakra, és az egyetlen esély a megkülönböztetésükre, hogy más kanjival írják őket.

A kérdés csak az, hogy mi lesz, ha egyszer csak lemerülnek az elemek az okostelefonokban...?

------------------------------

* na jó, akkor egy kis kezdőjapán-bloginzert: japánul úgy kell írni a komputeren, hogy az ember bepötyögi a kívánatos szöveget fonetikusan, hiraganával vagy akár romajival, majd rábök a spacebar-ra és akkor a gép feldobja azokat a kanjikat, amelyek megfelelnek ennek a fonetikának. Space-szel vagy számokkal odanavigálom magam, majd Enter! és már meg is van. Kicsit bonyolultan hangzik, de nem olyan veszélyes.