10 kaja, amit nem állhatok

Az eddigiek alapján olyasféle kép alakulhatott ki rólam az Olvasóban, hogy ez a csávó mindent megeszik, lovat, szöcskét, páfrányt, amit eléje tesznek, amennyiben elhitetik vele, hogy az japán. Nos, ez korántsincs így, még ebben a zabaparadicsomban is vannak olyan ételek, melyek kiverik nálam a biztosítékot, akárcsak a paradicsomos káposzta odahaza. És most itt nem a rossz rámenre vagy a gyenge sushira gondolok, hanem az olyan ételekre, amik akkor is rosszak, ha jól csinálják, mert nem lehet jól csinálni. Csapjunk hát bele egy amolyan békebeli gajinposztba, abból is a jajj-de-gusztustalanok-ezek-a-fura-ételek típusúba, kell azért néha ilyen is. De előre figyelmeztetek mindenkit: nem lesz benne szó se nyers lóhúsról, sem a shiókara*-ról, sőt még a hírhedt nattóról sem, ugyanis ezeket szeretem.

omuraisu: ez egy nagy japán kedvenc, még a Tampopóban is megjelenik, az ultimate natsukashii kaja, amit-gyerekkorunkban-a-nagybácsi-vett, amikor egy évben egyszer elvitt vasárnap a városba sétálni. Tulajdonképpen omlettbe csomagolt sült rizs, innen a neve; omu=omlett, raisu=rice=rizs,  ketchuppal a tetején. A ketchuppal rajzolni is szoktak rá, ez ugyan jópofán néz ki, de elárulja, hogy a lelke mélyén ez tulajdonképpen egy ízetlen, dedós gyerekkaja. 

BROÁF-mutató: 1

konyaku: a kígyópálma gumója ledarálva és formába öntve. Kalóriaértéke nulla, emiatt a bodikon** japán csajok imádják, állaga a gumira emlékeztet, az íze nincs; egyszóval teljesen értelmetlen, felesleges valami, a világ semmit nem veszítene vele, ha eltűnne. 

BROÁF-mutató: 2

sült hokke: okhotsk atka mackerel, mondja az angol, a magyar pedig leginkább sehogy sem mondja, egy meglehetős közönséges hal, általában ez a legolcsóbb sült hal az izagayákban. Ha friss, akkor tűrhető, finomnak ekkor sem nevezhető, ám ritkán az, leginkább száraz, olajos és büdöskésen halszagú. 

BROÁF-mutató: 3

sazae: tengeri csiga, egésze pontosan Turbo cornutus. Nem rossz az íze, kicsit édeskés, de a baj vele az, hogy nem csak a finom lábastalpat kell megenni, hanem azt a mindenféle zöld izét is, ami utána jön, lehet, hogy attól lesz édes? Mindennek ellenére egy időben kedveltem, mígnem Siobhan barátnőnk egyszer egy vacsorára berendelt vagy két tucatot és kiderült, hogy csak én birok egynél többet megenni, így is történt, na, azóta nem szeretem annyira. Most már, ha úgy adódik, azért újra megeszem, de a régi szerelem elmúlt.

BROÁF-mutató: 4 

kuroketto: vagyis krumplikrokett. De nem köretnek, hanem főétel gyanánt! Ki érti ezt? Magyarországon ki lehetett üldözni a világból, és sikerült is! azzal a sok rántott izével, kell ez nekem Japánban? ezért jöttem ide? egyértelmű, hogy NEM. 

BROÁF-mutató: 5

motsu: a japánok között is sokan rajonganak a belsőségekért, namármost, ezeket az izéket én otthon sem nagyon szeretem, bár bevallom, ettem azért már igen jó pacalt is, de mitől lenne itt jobb? A belsőség persze elég széles katergória, a csirkemájas yakitorival pl. semmi bajom, a nyers marhamájasat, épp most tiltotta be az itteni KÖJÁL, azért már inkább mellőzöm, a nyárson sütött vagy nabe-stílusban megfőzött gyomor- vese- zuza- és egyéb, többnyire rágós és büdös, cuccokat pedig csak akkor eszem meg, ha nagyon muszáj. Néha az...

BROÁF-mutató: 6

nishin soba, vagyis füstölt heringes hajdinaspagetti. A sobát szeretem, a füstölt hering ellen sincs kifogásom, de együtt valahogy nem béla, szerintem nem passzol, pedig már többször próbálkoztam, biz'Isten.

BROÁF-mutató: 7

yakisobás szedvics: egyike azoknak a szendvicsügyi elferdüléseknek, amitől a hideg kiráz. Van még sok más hasonló is: krumplikrokettes szedvics, epres szedvics, spagettis szedvics és tsai. Ezek egytől egyig kaphatóak a konvinikben, ezek szerint népszerűek lehetnek... 

BROÁF-mutató: 8

kareudon: pedig kedvelem becsszó! a kareraisu-t, vagyis a japános currys rizst, az udont meg egyenesen imádom. De a kettő összeöntve? NFW. Igaz, nem próbáltam még, de tudom, hogy nem szeretem.

BROÁF-mutató: 9

dójó: Misgurnus anguillicaudatus magyarul állítólag "mandzsucsík"-nek hívják, apró, kisujjnyi hal, természetesen egészben kell megenni. Ez még engem nem tántorítana el, Juditot pl. már igen, mert "néz", de az elkészítés módja... Tehát akkor a recept, nagy vonalakban: "Vegyünk egy szép nagy darab tófut, tegyük egy fazékba gyenge dashival és engedjük be mellé úszkálni egy kis csapat dójó halat. Azután, igen, jól sejtitek! tegyük a lábost a tűzre. A halacskák, a melegedő főzőlétől menekülve, befúrják magukat a jó hűvös tófuba. Persze egy idő után itt is utóléri őket a végzet, de addigra kialakítanak a tófuban egy olyan Tökéletes Dójóeloszlást, amit semmi más eszközzel nem tudnánk megvalósítani. Az elkészült étekből halásszuk ki a dójóval erősített tófut, éles késsel szeleteljük fel és a dójó-halak metszetében gyönyörködve máris fogyaszthatjuk az, egyébként meglehetős ízetlen, csemegét." Nos?

BROÁF-mutató: 10

--------------------------------------

* ez egy tintahal-belsőségből sózás és rohasztás útján készített csemege, a japánok sem mindig bírják
** body-conscious, vagyis aki ügyel az alakjára

(és ezúton is köszönet mindenkinek, hogy biztosan megengedte volna, hogy használjam a képeit...)