Akkor hát folytassuk, ahol a múltkor abbahagytuk:
Júliusban az asagao (hajnalka)
Hajnalkát kár a kertekben keresgélni, helyette menjünk el az Iriya Kishibojin templom környékén tartott piacra és élvezzük a hajdani Edo hangulatát felidéző nyüzsgést, a fejpántos árusok kiabálását, a reggeli forgatagot. Minél korábban kell menni, mert a hajnalka hamar összezárja szirmait!
Augusztusban a hasu (lótusz)
Nyáron az Ueno park szélén elterülő Shinobazu-tó felületét teljesen eltakarják a vízcseppektől szikrázó, kerek, zöld levelek, kiszorítva a télen itt úszkáló fekete kacsákat. A levelek fölé pedig hatalmas, rózsaszín lótuszkelyhek emelkednek.
Szeptemberben a hagi (bokorhere)
Az őszi napéjegyenlőség környékén virágzó bokrot, amely egy népszerű édességnek is kölcsönözte a nevét, a központi fekvésű Shinjuku Gyoenben érdemes keresni. A kertben az adott hónapban nyíló virágokról ingyenes térképet osztogatnak a bejáratnál.
Októberben a kosumosu (pillangóvirág)
A Shówa császár emlékét őrző park alatt állítólag katonai atombunkerek rejlenek — de ez sem a látogatókat, sem a pillangóvirágmezőt nem zavarja.
Novemberben a kiku (krizantém)
A Meiji szentély kapuja elé helyezett, könnycsepp alakra trenírozott krizantém kvinteszenciális japán fotótéma.
és az ichó (Ginkgo biloba, páfrányfenyő)
Az Aoyama dórira merőleges ‘Icho Namiki’ sugárutat elegánsan metszett, karcsú páfrányfenyők szegélyezik, dupla fasort alkotva. Derűs, őszi napokon mintha aranylemezek borítanák a fákat.
Decemberben a kóyó (őszi falevelek)
A tehetős Asakura család hajdani háza a divatos, nyüzsgő Daikanyama negyed szélén áll, de ennek ellenére kevesen látogatják. Talán, mert a városban van, de a hagyományos japán ház körül a juharfalevelek csak december elején váltanak színt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése