2011. szeptember 3., szombat

Business games: senpai

A Fontos Kliensnél megtett sokadik látogatásom alkalmával kiderült, hogy tárgyalópartneremnek, aki buchó rangban van, vagyis minden képzeletet felülmúlóan hatalmas ember, van egy főnöke is, a honbuchó*, vajon ő miért lehet felelős? az Univerzum fennmaradásáért? és be is mutatott neki.

A ceremóniális névjegycsere után megkezdett beszélgetés eleinte a szokásos merev és hivatalos formában csordogált, ám egy ponton nem várt fordulatot vett; kiderült ugyanis, hogy a Még Hatalmasabb Ember ugyanarra az egyetemre járt, mint én. Senpai... rebegtem meghatódottan, könnybe lábadt szemekkel. Kóhai!** rikkantotta és keblére ölelt, majd egy gyors polkát lejtettünk a székek között, legalábbis képzeletben. És ezzel még nem volt vége; amikor végül kissé lenyugodva tovább beszélgettünk, kiderült, hogy nemcsak, hogy ugyanarra az egyetemre jártunk, de személyesen is ismeri a professzoromat, mi többegy csapatban focizott vele az egyetemen. Természetesen másnap azonnal írtam a profnak, hogy a honbuchó üdvözletét küldi és biztos vagyok benne, hogy ezután ő is megeresztett egy mailt a senpainak, amiben igazolta, hogy rendes gaijin vagyok, egyetemi tartózkodásom ideje alatt nem próbáltam szappant csempészni a fürdőkádba és mindig felvettem a vécépapucsot. Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy ezentúl minden simábban fog menni a Fontos Klienssel...

Az egyetemekről származó alumnik törzsi közösségei átszövik a japán államigazgatást és az üzleti életet. Sokáig íratlan szabály volt, hogy miniszterelnököt csak három egyetem adhat: a Tódai, Waseda és a Keió, és az összefonódások másutt is szemmel láthatóak, például amikor a fent említett Fontos Kliens CEO-ja Tódai-os volt, valamiért, talán a véletlenek összejátszása folytán? az összes leányvállalatot az itt végzettek vezették. A kóhai régen egyszerű csicska volt; fegyvert tisztított, később ez cipőpucolásba és sertepertébe szelídült, de manapság már az is elég, ha időnként megfőzi a kávét. De régen és most is az volt a legfontosabb, hogy engedelmességgel tartozik a (rang)idősebbeknek. A senpai cserébe védelmet kínál, okítja és támogatja az oktondi kóhait. Ez egy életre szóló kötelelék; főnökök, elöljárók, parancsnokok jönnek és mennek, ha ügyes vagy, akár be is előzhetsz, de a senpaiodat soha nem fogod, nem tudhatod! magad alá gyűrni, ő mindig senpai marad, várd ki a sorodat és gyűjtögess magadnak kóhaiokat. Erre a legjobb alkalom a rendszeres évi óbíkái***, ahol fiatal kóhaiok nyüzüge hada tülekedik, hogy névjegyet cserélhessen velem, amit én persze joviálisan meg szoktam engedni nekik. Mert előbb-utóbb mindenkiből senpai lesz.

--------------------------------------

* a buchó kb. osztály- a honbuchó főosztályvezetőnek fordítható
** a kóhai juniort, a senpai szeniort jelent, de ez persze sokkalta bonyolultabb ennél..
*** OB会, vagyis Old Boys Találkozó, minden jobb prof szervez ilyet évente. Mellesleg ez is egy jó kis katakana-kanji kombináció...

2 megjegyzés:

  1. Pont nemrégiben találtam erről egy kis okítást:
    http://www.youtube.com/watch?v=Uk4Aakca460

    VálaszTörlés
  2. Ja, hát van ilyen is, igen. De az én egyetememen nem volt azért ilyen kemény, a gaijinoknak különösképpen nem.

    VálaszTörlés