Setsuden-számadás

Igy szeptember eleje környékén Tokyóban az ember mindig egy kicsit meg van zavarodva, ha a naptárra néz; elvileg már ősz van, de az időjárásnak erről valahogy nem akaródzik tudomást venni, továbbra is bődületesen meleg van és üvöltenek a kabócák, a 10 jel hiányáról nem is beszélve. Igaz, Minoru barátom felhívta a figyelmünket, hogy már nincs is annyira meleg, ja kösz, csak 32 fok, és ezek nem azok a kabócák, lehet, de szerintem éppolyan hangosak, ergó ez már az ősz, csak meleg van és üvöltenek a kabócák. Szóval bonyolult dolog ez. 

De annyira már mindenképp előrehaladott az idő, hogy érdemes legyen számadást készíteni a setsudenről, vagyis az áramtakarékosságról, főképpen mivel hivatalosan is vége; a kormány a tervezettnél két héttel korábban feloldotta az eredetileg szeptember végéig érvényben levő legfontosabb korlátozást, miszerint a nagy vállalatoknak 15% árammegtakarítást kell produkálniuk, or else (kikapcsolják őket). Kisebb cégeknek ez csak ajánlott volt, de azért általában elég komolyan vették. Mi legalábbis igen, leültünk és megtanakodtuk, hogy mit is tehetnénk, állítsuk magasabbra a légkondit, eddig rendben, és egyidejűleg adoptáljuk a SuperCoolBiz-t, na ez meg főleg, járjunk be korábban, ez, mivel sokat kell beszélni Budapesttel, az időkülönbség miatt nem megy. 

Source: Institute of Energy Economics, 

Japan;  Credit: NPR

Az egészre, amint ez nyilván sejthető, Fukushima miatt volt szükség, pontosabban azért, mert a fukushimai baleset kapcsán felmerült atomerőmű-aggályok okán felülvizsgálat alá vonták és időszakosan kikapcsolták az ország 54 atomerőművének jó kétharmadát és emiatt a Kantó régióban (Tokyó is ide tartozik) kb. 40%-kal csökkent a kapacitás. A perverz dolog ebben az, hogy mindeközben Nyugat-Japánban áramtöbblet van, de egy okos XIX. századi elrendezés miatt az ország nyugati fele, ezt a General Electric kapta, 60 Herzen, a keleti pedig, itt a német AEG bizniszelhetett, 50 Hz-en működik, és így a kettő nem kompatibilis egymással. A dolog gyakorlatilag megváltoztathatatlan, akár a szélesnyomtávú orosz vasút, átrakókörzetetből átjátszóállomásból pedig kevés van és újat sem igen érdemes csinálni, mert akkora erővel akár erőművet is lehetne építeni. Szóval eleink sem mindig voltak annyira bölcsek... 

Visszatérve a mi kis napi valóságunkba: az office managerünk hó végén gondosan megírta egy körlevélben, hogy az adott hónapban mennyi elektromosságot takarítottunk meg az előző évhez képest, 26-29% között, bizony ám! és láttam, hogy erre büszkék is voltak a kollégák. Lehet erre azt mondani, hogy ez olyan kis Timúr-és-csapata dolog, hiszen mit számít a mi kis cégünk, csepp a tengerben, ésatöbbi. De mielőtt ezt tennénk, vessünk egy pillantást a grafikonra, csak egyszer került 90% fölé a felhasználás rátája! és látni fogjuk, hogy megérte. Ha a fejünket a plafonba verjük, elkezdődött volna a rettegett rolling blackout, mikor is egy-egy körzetet kikapcsoltak volna egy időre, és az nagyon nem lett volna jó... A nyár előtt az volt a közhangulat, hogy ez nehezen lesz elkerülhető és lám mégis sikerült! Azt hiszem, nyugodtan megveregetheti az ország a saját vállát, ez ám a győzelem, nem az IMF kiebrudalása!

És akkor most mindenki csukja be a szemét egy percig és  erősen gondoljon arra, hogyan zajlott volna ez, még csak nem is Magyarországon, de mondjuk, Kelet-Európában. Na ugye.