Édes hűsölés

Akkor hát a "Hűsölések" sorozat lezárásaként, mert itt még mindig ránkfér, az igért poszt a nyári édességekről... 

------------------------------------

Akár a japán nyár jelképe is lehetne a kakigóri - majdnem azt írtam, hogy a helyi fagylalt, de azért ne essünk túlzásokba, talán az olasz granitára hasonlit - durva, darabos jégkása, rikitó szinű, édes sziruppal leöntve. Szerintem egyike azoknak a dolgoknak, amit csak az szeret, aki azon nőtt fel. De ha meg tudod enni, biztosan lehűt.

Második helyen áll a lédús görögdinnye - a nyári reklámok egyik standard jelenete a szabadnapján a teraszon yukatában pihengető otósan, kezében legyező, mellette tányéron egy szelet, jégbehűtött dinnye.

Az évszakok változása természetesen a wagashi-kinálatot is befolyásolja. A zöld levelek a tavasz hírnökei, a nyárhoz már inkább az üdítően csillogó zselé illik. Sikamlós, áttetsző zselébe burkolt babpaszta, kanalazható gyümölcs-zselé, késsel szeletelhető zselédarabkák vagy éppen zselébe fagyasztott tavi életkép; a variációk száma végtelen. A kánikulai napok alatt a vendéglők is inkább krémet, gyümölcs szörbetet, vagy egyszerűen csak néhány szelet gyümölcsöt szolgálnak fel. Hasonlóan más nyári ételekhez, nyárinak tekinthető minden édesség, ami akár fizikailag, akár asszociáció útján HŰT - hideg, lédús, savanykás, de legalábbis csillog.