Sumo blues

Miközben a rikishik szorgalmasan dobálják az ördögöt babbal, újabb botrány robbant ki a belterjes sumó-világban. Még a tavalyi baseball-botrány folyamányaként turkált a rendőrség a gyanúba keveredett oyakaták és rikishik SMS üzenetei között és érdekes dolgokra lelt. "Még egy 20-asért átadom neked a győzelem jogát" és: "Kaptam kölcsön győzelmet valakitől? Én csak Koryúnak és Yamatoyamának adtam kölcsön győzelmet, ugye?" vagy: "Ma egyenesen neked fogok ugrani". Ezek és számtalan más hasonló üzenetek, amelyek pénzösszegekre, győzelmek csereberéjére, taktikák egyeztetésre utalnak, minden eddiginél nyilvánvalóbb bizonyítékként szolgálnak arra nézve, hogy valami nem stimmel; itt kérem, bizony bundázás folyik.

Bizonyos értelemben ebben semmi újság nincs, hiszen már régóta rebesgetnek bundákat a sumó környékén. 2000-ben Itai, egy korábbi makenouchi sumós, azt állította, hogy '78 és '91 között a meccsek 80%-a előre le volt vajazva. Meg is nevezett 20 rikishit, köztük yokuzuna Akabonót, akitől állítása szerint személy szerint 400.000 yent kapott egy meccsért. 2007-ben a rettegett hírű yokozuna Asashóryút vádolták meg, hogy 800.000-ért veszi a meccsek darabját, de egy sajtópert követően a legfelsőbb bíróság 44 millió yen kártérítés fizetésére kötelezte a mocskolódó újságokat. Ám mindeddig ezek csak állítások voltak konkrét bizonyíték nélkül. Ehhez képest a mostani botrány bekattintotta az öszödibeszéd-effektet: noha eddig is mindenki sejtette-tudta, de most itt a kőkemény bizonyíték, lám-lám, ezek csalnak!

Jó, de hát melyik sportban nem bundáznak? mondhatná az NB1-en edzett olvasó, de ne felejtsük el, hogy a rikishik Japánban nem egyszerű atléták, hanem shinto hagyomány részei, akik erejüket egyenesen az istenektől kapják. Mintha Európában a katolikus papságról kiderülne, hogy közülük sokan titokban vizezik a bort, vagy, hogy gyerekeket sze... na jó, inkább hagyjuk. Lényeg, hogy a japánok joggal érzik, hogy ha ilyen magasságokba emelik a rikishiket, akkor ehhez méltóan kellene viselkedniük. Véleményem szerint egyébként bundázás mindig is volt, és félek tőle: lesz is, csak a digitális korszakban nehezebb a rossz utakon észrevétlenül osonni, hiszen mindenütt nyomot hagyunk, különösen, ha az ember egy másfélmázsás, kevéssé IT-literált birkózó vagy edző.

Mit tehet most a japán sumószövetség? Első lépésként lépett egy drámait: törölték a haru-bashót, a márciusi Tavaszi Tornát. Ilyen 1946 óta nem történt, és következésképp meglehetősen megrázta az országot, azóta minden nap címlaphír a bundaügy. Elképzelhető, hogy ez egyszer komolyan veszik a dolgot és nekilátnak a régen igérgetett reformoknak: átláthatóvá teszi a sumo-beyák pénzügyeit, új alapokra helyezik a ranglistát a csalás melegágyául szolgáló kachikoshi-makekoshi rendszer helyett*, utánamennek és megszüntetik a yakuza-kapcsolatokat, good luck! egyszóval megreformálják és megtisztítják a sportot.

Vagy választhatják az egyszerűbb utat: eltiltanak néhány rikishit és oyakatát, néhány ember majd nagyokat hajlong a tévében, "meiwaku itashimashita" meg ilyenek, majd megtisztultnak deklarálja a sportot és minden megy tovább a régiben. Ja, egy rövid hajú, kilencujjú, tetovált konzultáns körbejár a sumo-beyákban és elmagyarázza az egybegyülteknek, hogy ha bundázni akartok, akkor azt ne SMS-en beszéljétek meg, seggfejek!

Lehet tippelni melyik a valószinűbb scenárió...

------------------------------------

* A rikishik aszerint mennek előre vagy hátra a ranglistán, a banzukén, hogy megnyerik-e (kachikoshi) vagy elvesztik-e (makekoshi) a 15 mérközés többségét. Egy statisztika szerint az utolsó napon 7-7 re álló rikishik 80% nyer a már biztosan kachikoshira vagy makekoshira álló ellenfelével szemben, ám a következő meccsen ugyanazzal az ellenféllel szemben már átlagosan csak 40%-uk nyer. Nem különös?

Source: Japan Times and Wikipedia