A minapi újság megírta, hogy a kínai gazdaság most már hivatalosan is lenyomta a japánt; 2010-ben USA dollárban számolva a Középső Birodalom nemzeti összterméke a második legnagyobb az USA után. Amellett, hogy ez nem drámai újdonság, a már sokszor megjósolt esemény hivatalos megerősítése valóban mérföldkő. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi következik ebből? Japánnak annyi? és hamarosan az USÁ-nak is?
Véleményem szerint kár túldimenzionálni az eseményt, hiszen egyszerűen csak a helyükre kerülnek a dolgok; mind a világban, mind pedig Ázsiában. Nézzük először a világot! ahogy a mellékelt grafikon1 mutatja, a XIX-ik század első negyedéig még Ázsia állította elő a világ GDP-jének a jó 60%-át, csak ekkor kezdődött meg Európa, majd az USA nagy felfutása és ezzel egyidőben Ázsia lecsúszása, ami a 20. század 50-es éveiben csúcsosodott ki. Azóta Ázsia próbálja visszanyerni régi formáját, de még messze van ettől. De miért is vagyunk annyira megijedve attól, hogy egy majdnem 4 milliárd főt számláló kontinens újra több GDP-t termel, mint az együttesen is csak alig 1 milliárd főt számláló "nyugati világ"2? Az jó kétszáz év, amikor Ázsia kicsit elbambult, nekünk ugyan soknak tűnhet, de történelmi léptékből nézve nem túl jelentős és Ázsia még mindig messze van attól, hogy lakossági arányának megfelelő helyet foglaljon el a világgazdaságban.
Azért ilyen alkalmakkor az ember, vagy az ország, érthetően kicsit melankólikus lesz. Hiszen már jó negyven éve Japán a második számú gazdasági hatalom, és ennek most, ha szabad ezzel a kissé merész szóhasználattal élnem, örökre vége, sőt, már ott nyomul-liheg a nyakán többi BRICK, és mögöttük a lassan, de bizosan emelkedő ár: India. Ráadásul könnyű most Japánt fikázni, 20 év óta alig növekedett és '94 óta felére csökkent a részesedése a világ GDP-jéből5. Az ázsiai üzleti körökben manapság divat kicsit lesajnálva beszélni az országról, Japán már nem szexi, és nem kevesen vannak, akik a közel 200%-os adósságráta miatt akár egy Görögország-szintű összeomlást sem tartanak kizártnak, bár erről nekem más véleményem van.
A problémák tagadhatalanok, mindazonáltal, korai lenne leírni Japánt, akár még Kínával szemben is. Először is, ha már gédépézünk, akkor én azt mondom, hogy akkor lesz majd Japán istenigazából gazdaságilag lenyomva, ha majd az egy főre eső GDP-ben is Kína mögé szorul, nagyobb országnak nem nagy kunszt többet termelni, ez pedig még egy kevéskével odébb van6, mondjuk, hogy szeretném megérni azt, amikor ez megtörténik. Másfelől pedig korántsem egyértelmű, hogy, vagy inkább: egyértelmű, hogy nem, a növekedés és a per-capita-GDP a kizárólagos mértékek egy ország sikerének megitélésében. Mert vannak azért más tények is: például a világon messze Japánban a leghosszabb a születéskor várható élettartalom, kivételesen jó a közbiztonság, ha nem is kiváló, de megfelelő, és kínainál biztosan sokkal jobb, az egészségügyi ellátás, és persze még egy, számomra legalábbis fontos, apróság: még ha nem is hibátlanul, de nagyjából és egészében, demokrácia és szabadság van.
Mindezzel együtt korántsem mondanám, hogy Japánban minden rendben lenne, Kína pedig fúj! de most, a nevezetes nap kapcsán most csak annyit szeretnék halkan megjegyezni, hogy azért a rizskását sem eszik olyan forrón.
------------------------------------
A második ábrán érdekes még Dél-korea egyenletes, meredek emelkedése. Kíváncsi vagyok az meddig megy.
VálaszTörlésHát igen. Nemkülönben Kina és India...
VálaszTörlésJó lehet most Kínában kohómérnöknek lenni :)
VálaszTörlésNekem is a növekvő narancssárga oszlopok szúrtak szemet... Ha egyenest húzunk, 2016 körül Korea beelőz?
VálaszTörlés