Nippon! Nippon!

A szakmai elemzést meghagynám a szakembereknek és inkább maradok a hangulatjelentésnél, ami kétségkívül derüs. Bár az első 30 percet és vele a két gólt! sajnálatos és megbocsájthatatlan módon átaludtam, a második félidőt már Roppongiban nyomtam végig. Volt éneklés, Nippon! Nippon!-ozás, Kawashima! Kawashima! meg Honda! Honda! ahogy csak a csövön kifért. De meg is érdemelték a fiúk, mert hihetetlenül jól, sőt mi több: szellemesen játszottak. Honda gól előtti sarkazós cselét még sokáig fogják emlegetni, az, pedig, hogy a Yatagarasuhoz intézett imák és áldozatok nem voltak hiába, a két tanári szabadrugásgól bizonyítja.

Amikor győztünk, nagyon megörültünk, utána pedig - ezuttal Roppongiban - eljártuk a már-már egyfajta japánicumnak számító Shibuyai Berohangálóst, megsétáltattuk a kutyát és elmentünk dolgozni. Roppongi pedig visszakerült jogos hajnali tulajdonosaihoz, a varjakhoz.

Még több kép itt látható, videók meg emitt.