Hidak a semmibe

Mit gondoljon az ember, amikor ezt látja az autó navigációs kijelzőjén? Hát először is azt, hogy: WOW! És wow volt bizony, nem is akármilyen: alagútként kezdődött, egy szakaszon viadukt lett belőle, utána megint befúrta magát a hegybe és mire befejeztük a kört, vagy jó 50 méterrel lejjebb lettünk csempészve, úgy, hogy közben sehol nem kellett 70 alá menni. Lenyűgöző mérnöki teljesítmény, hiába, Japánban van a leghosszabb függőhíd, a leghosszabb alagút*, és szinte alig van folyó völgyzárógát nélkül**; kezd olyan lenni már az ország, mint a hajdani Szovjetunió: uralmunk alá hajtjuk a természetet.

Azután, ahogy vezetek tovább a szakadó esőben, felötlik bennem a gondolat: tulajdonképpen minek is? Wakayama prefektúrában, egy Isten háta mögötti helyen autóztunk, forgalom szinte nulla, nagy ritkán egy-egy kis ház, miből élnek itt vajon? hacsak nem abból, hogy integetnek egy zászlóval, hogy útépítés folyik... van egy másik út is, csak az lassabb, no meg persze lehet menni körbe a tengerparton is, de az meg milyen már.

Persze értem én: a nép választott képviselői így hálálják meg a bizalmat helyi választóiknak, köszike, cserébe itt egy jó kis völgyzáró gát: hírkonc az újságíróknak a veszett munkálkodásról, munka a helyi cégeknek, melyek voltak olyan jófejek, és összedobták a pénzt a kampányra és persze néhány nokiásdoboznyi azért a politikusoknak is jut belőle, mert tudni kell, hogy a japán tisztességesség ezen a szinten már nem működik annyira jól. A 90-es években pörgött a legnagyobb fordulatszámmal az ojjektumépítő biznisz, ekkor még ez a gazdaság élénkítésének nemes mázával is le volt öntve. Csak aztán amikor már a sokezredik híd és alagút is megépült és a gazdaság még mindig nem volt igazán élénk, kapta ez a tevékenység az újságíróktól a "hidak a semmibe" nevet. Az új kormány, sok bénázása közepette, becsületére legyen mondva, próbálja leállítani a legnagyobb bonírtságokat, mint amilyen például a Yamba völgyzáró gát, de az elmúlt évtizedekben már a hegyek és szigetek közé beépített sokmillió köbméter beton és acél biztosan ott marad a következő párezer évre.

Az utak, hidak, alagutak, persze alapvetően jó dolgok: infrastruktúra! civilizáció! De jó lenne, ha azért közben nem fogyna el Föld. Japánban, sajnos, már kevés híja van ennek...

---------------------------------------

* ha eltekintünk a csak vízszállításra szolgálóktól

** konkrétan 2675, ezzel Japán 4-ik a világon, csak Kina, USA és India előzi meg, melyek, ugye, egy lehelletnyivel nagyobb országok (http://www.worldwater.org)