Giri-choko

Ha valaki úgy gondolja, hogy ezt a bizonyos Valentájn-déj-tematikát nagyon lenyomták a marketingesek a magyarok torkán, hát jobban teszi, ha előbb körülnéz Tokyóban. Piros szivecskék, amerre a szem ellát, a nők engedelmesen veszik kilószám az édességet, mert ezt az üzletet itt egyértelműen a csokoládé-lobbi nyerte meg, és ajándékozzák választottuknak (a csokoládégyárosok pedig elégedetten mosolyognak). Ám Bálint-napon itt nem csak kedvesünknek kedveskedünk, hanem adunk csokit a Főnöknek is, bizony ám! Ez az un. giri-choko*, amit a délceg elöljáró nem azért kap, mert vonzalmat ébreszt beosztottjában, bár ki tudja? hanem mert ő a Főnök, és ha már a pallos- és első éjszaka-jog nem PC, akkor legalább valami csoki jusson a Nagyúrnak (a csokoládégyárosok szélesen vigyorognak).

A mi cégünk persze nem ilyen romlott feudális csökevény, itt minden férfiú kap csokokoládét, tekintet nélkül, hogy alfa-, béta- vagy éppen omega-hím-e (a csokoládégyárosok most már sírva röhögnek). Ez így igazságos, a Teremtés Koronái szerényen biccentve fogadják a hódolatot és szent igéretet tesznek, hogy ezentúl sem engedik előre a nőket az ajtóban, mer' milyen hülyén nézne má' az ki. Viszont nemsokára jön a Howáito Dei** amikor majd rajtunk a sor, a média teljes erővel arra buzdít majd, hogy viszonozzuk, lehetőleg ugyanolyan értékben, a csokoládé-ajándékot kedvesünknek, barátnénknak, hölgykollégáinknak (a csokoládégyárosok a földön hemperegve, kontrollálatlanul, gurgulázva hahotáznak).

De most már abbahagyom, mert meg kell ennem a giri-chokóimat, igazán jól néznek ki, az egyik csokis-gyümölcsös szentjánoskenyér, a másik zöld teaporból készül japán édesség, yum..

-----------------------------------

* muszáj-, vagy kötelesség-csokoládé, na, a giriről majd még lesz egy poszt, a "Giri megmaradásának törvénye" címmel

** White Day, Március 14, egy hónappal Bálint-nap után