A második hullámon lovagolva

Most, hogy már világszerte dúl a második hullám, érdemes megnézni, hogy hol is tartunk COVID-ügyben a kies Japánban. Ahogy világszerte, itt sem vagyunk hiján a furcsaságoknak, de hát ez egy ilyen sport... 

Ha visszatekerjük az időmagnót május végére, akkor azt találjuk, hogy a média a „japán modell" felsőbbrendűségéről harsog. Hogy milyen okosan is tették, hogy nem teszteltek össze-vissza (!) hanem az úgynevezett „clusterek”-re (gócpontokra) koncentráltak. És hogy mennyire jól csinálták, hogy nem volt teljes lezárás. Végül pedig, hogy "hát igen a japánemberek, azok mások: higénikusabbak és fegyelmezettebbek". Nem ismerős? Aztán, ahogy feloldották a szükségállapotot, ami sose volt kötelező, csak ajánlott, és az emberek nagyrészt visszamentek dolgozni, a fertőzési számok szép lassan elkezdek újra felfelé kúszni, kissé elhalkultak a japán felsőbbrendűséget hirdető hangok. Ma már visszasírjuk azokat a rémisztő áprilisi számokat, amikor „csak” napi 500+ megbetegedés volt az országban és örülünk, ha 1000 alá kerülünk egy-egy jobb napon...* 

Június környékén a kormány idején elérkezettnek látta az idejét, hogy elkezdje a komolyabb gazdaság élénkítést és ezen belül is a talán legkeményebben sújtott turizmus alapszintű újraindítását. Persze ez nem a külfőldi turistákat célozta, hanem a hazai közönséget próbálták honi nyaralásra ösztökélni, ld. még: "Több Balaton, kevesebb Adria". Ennek eredménye az úgynevezett "Go To" kampány, naná, hogy nem japánul van a szlogen, milyen hülyén nézne az már ki...? ami elég komoly 35-50 százalékos kedvezményeket ad a belföldi turizmusra. Amikorra nagy nehezen összerakták a törvényt, és elállt a júliusi özönvízszerű esőzés, addigra Tokyóban a napi új fertőzési szám már újra az egekben volt, így gyorsan kitalálták, hogy ez most akkor Tokyóra nem érvényes, sem ha oda utazol, sem ha innen mész. Tokyó valóban élén áll a második hullámnak, de mára már a vidéki városok sem maradnak el sokkal mögötte, így megkezdődhetett a nemzeti foci, ld. még: dögöljön meg a szomszéd tehene is! hogy kiket kellene még letiltani. Sokan kivennék Osakát (200+), Nagoyát és Fukuokát (100-100+) is a programból, persze szerintük náluk minden under control csak a fránya Tokyóval van a baj. És Yokohama vagy Chiba, ahonnan az emberek nagy része Tokyóba jár dolgozni? Más kérdés, hogy ha mindekit letiltanak, akkor ki megy nyaralni?

Ezen a héten van az O-bon, az itteni Halottak napja, amikor mindenkinek haza illik menni a családjához és meglátogatni az ősök sírját. Na most akkor ide lehet menni nyaralni? Hát, inkább nem, mert akkor ráragasztjuk a koronavírust a nagyszülőkre. Na de akkor hová lehet? Lehetőleg olyan helyre, ami a) nagyszülőmentes b) nemtokyó c) nincs messze. Vagyis üljünk fel a villamosra, menjünk egy közeli hotelbe és költsük a pénzt ott. De tulajdonképpen a legjobb az lenne, ha mindenki otthon maradna, és csak random utalgatnánk egymásnak pénzeket, hogy pörögjön a gazdaság...

Az esti TV híradó is nagyon vicces. Az egyik riport arról szól hogy egyre nő a fertőzések száma, nagyontessékvigyázni, lehetőleg ne menjünk sehova, enni-inni pedig aztán főleg nem, mert az a Legveszélyesebb. A következő riport azt ecseteli szívhezszólóan, hogy milyen szörnyű, hogy nem megy senki az éttermekbe, így azok szegények tönkremennek, ez most már tényleg tarthatatlan. Utána vissza oda, milyen jó is ez a Go To kampány, lám-lám, Watanabe úr is mehet a családjával nyaralni. Utána Koike-san, Tokyó kormányzója esedezik, hogy Obon alatt legyünk szivesek és maradjunk szépen nyugton a fenekünkön otthon.

De ami a legcsudálatosabb, az a nemzetközi utazások szabályozása. Az egy dolog, hogy egy rakás országból, Magyarország is köztük van, nem lehet Japánba beutazni, ez gyakorlatilag mindenütt így van, minden országnak megvan maga a jó-rossz listája, amit legalább annyira politikai és gazdasági, mint járványügyi alapon állitottak össze, arról, hogy honnan enged be utazókat. De tudomásom szerint a fejlett országok közül csak Japán diszkriminálja az ott élő ÁLLANDÓ lakosait származási alapon. Vagyis, ha egy japánember akar külföldről visszatérni, az minden további nélkül hazamehet, még PCR tesztet sem kell csinálnia! de én, mint állandó, adófizető, afféle "zöldkártyás" lakos, ha most elmegyek, nem jöhetek vissza. Vajon miért? Mert nem vagyok olyan higénikus és fegyelmezett mint a japán emberek? Most ez viccesen hangzik, de annak a több 10 000 külföldinek, aki rosszkor ment el és most nem jöhet vissza, és közben mondjuk pörög a lakbére, esetleg családja-gyerekei vannak ÉS nem kap fizetést mert nem tud dolgozni, ez egyáltalában nem annyira vicces. Az utóbbi idők nagy engedménye e téren az volt, hogy aki a márciusi lezárás ELŐTT ment külföldre, azt MOST, kb. fél év elteltével és mindenféle friss PCR-tesztel ellátva, kegyesen hazaengedik. De aki március UTÁN ment el, vagy most akar elmenni, az úgy járt. Teccettek volna nyugton maradni, vagy japánnak lenni. Most már elég komoly szinten el is kezdődött ez ügyben a peticiózás, sőt azt is hallottam hogy class action suit-ot indítanak a japán állam ellen a diszkrimináció miatt, hát meg is érdemelnék.... 

Szóval emiatt most mi is rendesen be vagyunk ide szorulva. Mindazonáltal, ez már valahol a sokat emlegetett "Új Normál": együtt élünk a vírussal, dolgozunk, nagyrészt otthonról, eljárunk ide-oda, de kockázat-mérlegelő-kerülő módon, és még utazni is tudtunk egyet, bérautóval, a hegyekbe, persze kedvezmény nélkül. Az élet helyet követel magának és megy tovább...

--------------------------

* Azért jó hír is van: annak ellenére hogy a megbetegedések száma messze felülmúlja az első hullámot, az intenzív kezelést igénylő esetek és a halálesetek száma nem, és egyelőre legalább is, meglepően alacsony szinten vannak.