Három város

Nemsokára, most szombaton! eldől, hogy hol tartják a 2020-as olimpiát; és Tokyónak jó esélye van, hogy ezúttal, második nekifutásból, megcsípje a rendezés jogát. De nézzük csak meg szép sorjában a három, pakliban maradt jelöltet!

Madrid váltig állítja állítja, hogy igen nagyon takarékos olimpiát tudna most rendezni. Ennek, mint EU-s, jelenleg ugyan csak kvázi-, adófizető, módfelett örülök, mindennek ellenére az a véleményem, és azt hiszem ezt sokan osztják, hogy ha lehet kérni, Spanyolország előbb tegye rendbe a saját gazdaságát, és csak azután adósodjon csak el újra a gatyakorcáig. Mert azért Görögország jelenlegi mizériájában jelentős szerepet játszott az a kéthetes, nagy buli 2004-ben... a mi pénzünkön. Szóval ennek az érvelésnek a vonalai mentén Madridot nyugodtan kiejthetjük.

Isztanbul sokáig favoritnak tűnt, de az idén sikeresen lenullázta magát, köszönhetően Erdoğan elnök iszlámosítási politikája miatt kirobbant tüntetéseknek, és főképp ezek némiképp erőskezű kezelésének. Ez rögtön eszébe is juttatta az illetékeseknek a török kandidáció egyéb gyengeségeit: a hiányzó létesítményeket, a rossz közbiztonságot és szörnyű közlekedési viszonyokat. És persze az sem segít, hogy Szíria ott van a szomszédban... Meglepne, ha ezután megkapnák a rendezést, bár azért még nem teljesen kizárt.

Olimpiai installáció Odaibán (háttérben a Rainbow Bridge)

Marad tehát Tokyó, ahol a létesítmények, kis túlzással, 1964 óta készen vannak, ami pedig még nem, például az új nemzeti stadion, azt az olimpiától függetlenül is megcsinálják. Itt a legkisebb az esélye, hogy görög-pekingi-barcelonai mintára un. "fehér elefántot", vagyis a Játékok után kihasználatlanul álló, felesleges létesítményeket, hozzanak létre, hiszen ekkora városban amúgy is elkél egy új stadion. Pénz van bőven, a gazdaság felszálló ágban van és a közbiztonság legendás, a terrorveszély elhanyagolható. Kis negatívum, hogy a lakosság nem túl lelkes, de már ez is javulóban van, hála a kitartó kampányolásnak.

De van egy bökkenő, mégpedig Fukushima... Ahogy ezt az elmúlt hetekben olvasni lehetett, a helyzet korántsem megnyugtató, igaz, most nem Tokyó forog veszélyben, hanem az egész Csendes-óceán, már amennyiben ez bárkinek is vigasztalást jelent, így a helyzet esetleges rosszabbodása sem jelentene veszélyt az olimpiára, de azért nem öregbiti az ország jó hírét, hogy innen fertőződnek meg radioaktív mocsokkal a világtengerek. 

Ezenfelül, mint azt már a 2011-es válság idején láttuk, nem az számít, hogy valójában mekkora a veszély, hanem. hogy mekkorának tűnik az egyes emberek szemében. Adott esetben hiába hiszik úgy a szavazók arról, hogy nem fenyegeti semmi veszély a sportolókat és a nézőket, ha felmerül a gyanúja, hogy az érintettek nincsenek erről meggyőződve és emiatt esetleg távol maradnak, no az legalább olyan nagy baj. Vagyis nem elég biztonságosnak lenni, annak is kell látszani....

Így hát, mivel mind a három városnak van egy-egy komoly hendikeppje, nyílt a verseny. Talán nem meglepő, de én Tokyónak drukkolok.