Tájfun makrélacsukával

Közeledik Tokyó felé egy irdatlan nagy tájfun, az úgynevezett 18-as, itt nem tisztelik meg a szélviharokat női nevekkel, és mivel már elrontotta a barátainkkal a hosszú hétvégére, hétfőn "Tiszteld az Öregeket Nap" okán munkaszünet van, tervezett kétnapos hegymászós-ottalvós túrát, most úgy döntöttem, bosszúból jól kiszerkesztem.

Szó ami szó, ez egy nagyobbfajta darab, hosszú karjaival kaszál körbe-körbe, hajnalban már rendes esőt kaptunk és Andreas, aki a tengerparton, Enoshima mellett lakik, reggel aggódva hívott, hogy elmentünk-e a túrára, mert náluk már akkora eső volt, hogy a szemben levő házat sem lehetett látni, pedig szűk utcában lakik. Megnyugtattam, hogy lemondtuk a kirándulást és sok szerencsét kívántam a tájfúnhoz, elkél neki, mivel tavaly egy ennél kisebb elvitte a fél háztetőjüket.

A média értelemszerűen nem hagyja ki ezt a ziccert, hogy feltornássza kissé a nézettséget. Reggel óta "tájfun special"-ek sorjáznak minden adón, nosztalgiaműsorokban emlékeznek meg az elmúlt évek nagyobb viharjairól, majd lenge öltözetű, törékeny alkatú riporterlányokat zavarnak ki az esőbe, bizonyára titkon remélve, hogy a szél felkapja őket, vagy legalább a szoknyájukat. Őket morcona, sisakos-esőkabátos férfiak váltják, akik a tengerparton halált megvető pózban, háttérben a partot ostromló hullámokkal jelentik, hogy jön, jön, az évtized legnagyobbja! Helyenként 500 mm esőt jósolnak, ez egész szeptemberben átlagosan hulló csapadék 2-3-szorosa! és ráadásul a vihar középpontja pont Tokyó felé tart, ami amúgy nem túl gyakori dolog, mivel általában Okinawát és Kyúshút célozzák meg az őszi tájfunok, mi inkább csak a széléből szoktunk kapni.

Ezek után ma délelőtt kisütött a nap.

Ha az ember az időjárástól való félelmében lemond egy kirándulást, akkor akaratlanul is a vihar drukkerévé válik, hiszen szeretné bizonyítva látni, hogy jól döntött. Így nem tudtunk őszintén őrülni a ragyogásnak, de ha már így alakult, nekivágtunk a városnak biciklivel. Ezen a hétvégén Tokyóban matsuri-túltengés van, úton-útfélen hallani a dobszót és a mikoshit hurcolászó részeg emberek ihaj-csuhajozását, ott a helyünk! Megcéloztuk hát a legnagyobbat, a megurói SUN matsurit, ami arról híres, hogy Meguro város ezen a napon 6000 darab grillezett sanma halat, Pacific saury, Cololabis saira, vagyis Csendes-óceáni makrélacsuka, osztanak szét ingyen, innen a neve, fonetkusan ugye, sanmatsuri, az ősz kezdetét megjelölendő. Ennyi halat megsütni nagy füsttel jár, ezért egész városrész kékes, olajos, halszagú füstbe burkolódzott, könnyű volt megtalálni a helyszínt.

A potya Japánban is potya, így mire odaértünk, már olyan hosszú sor áll az ingyenhalért, hogy fájó szívvvel lemondtam róla. Azért nem mentünk hiába, volt remek kézműves sör Ibaraki-ból, dobkoncert és oroszlántánc, és persze az elmaradhatatlan mascotok, meg egyáltalán, nagyon vidám volt az egész, és még hasra sem estünk a sárban. Az eső néha el-el eredt, és a záporokat követő napsütés gőzölgő, füllesztő szaunává alakította az iskolaudvart, ahol a halsütés folyik, a közelgő apokalipszisra csak a körben keringő kisautókból hangszórón szóló susogó női hang utalt: hatalmas tájfun közeleg, legyünk óvatosak. Az autókat általában öreg taták vezették, komoly lehet a dolog, ha ők is megkapták a SAS-behívót a helyi önkormányzattól.

Kansaiban azért már nem volt ennyire derűs a helyzet, a tévében látottak szerint esik rendesen, volt egy-két kisebb víztölcsér is, de úgy tünik, ez nem volt még elég erős ok arra, hogy Osakában lemondják a helyi matsurit, a japánok egy kis esőtől nem ijednek meg. De a vihar kétségtelenül közeleg, mi csak egy kis haladékot kaptunk ma Tokyóban, az előrejelzés szerint holnap hajnalban-délelőtt kapunk majd az arcunkba nem kevés szelet és esőt. És akkor majd végre megnyugodhatunk, hogy jól döntöttünk, hogy lemondtuk a kirándulást.

Azért remélem, Andreas barátom háztetője ezúttal a helyén marad...

----------------------------

Utóirat: ahogy az az újságokból talán már kiderült, nem lett vége a világnak, sőt, Tokyót nem is ütötte meg annyira, azért Kyóto környéke kapott rendesen, és amikor elment, ilyen naplementét hagyott engesztelésül, igen, baloldalt az a Fujisan: