2011. március 16., szerda

Menni vagy maradni?

Ez a kérdés sok itt lakó külföldiben merül fel manapság Tokyóban és egyre többen választják a távozást, a helyiek számára a válasz, ugye, magától értetődő... Most nem a dolog egészségügyi oldalát vizsgálnám, hogy valóban veszélyes mértékű a sugárzás Tokyóban? A hivatalos vélemény szerint jelenleg egyáltalán nem és a magam részéről ezekben megbízom. Pletykák persze vannak, ki-ki abban hisz, amit jónak lát. Nem is a jövőbelit: mi lesz majd? Elolvasva mértékadó források "worst case scenario"-it, melyek szerint a legrosszabb esetben is a kibocsájtott rádióaktív anyag mértéke nagyságrendileg a csernobili alatt lesz, én még a jelenlegi, tagadhatatlanul romló, híreket hallván is úgy gondolom, hogy szigorúan racionálisan mérlegelve is jobb döntés maradni. Sem pedig a praktikusat: el LEHET-e menni? hát, egyre nehezebb, az biztos... Ehelyett egy sikamlósabb területre merészkednék: nézzük csak meg az etikai meggondolásokat!

Aki a saját pénzén, saját elhatározásából van itt, turista, nyelvet tanul, karatézik, mittomén, az értelemszerűen nem tartozik senkinek semmi felelősséggel; akkor jön és akkor megy el, amikor akar. Aki erre azt mondja, hogy "cserbenhagyás" az vagy nem érti a szó jelentését vagy pedig másirányú frusztrációját éli ki. A családtagok, gyermekek elutazása és természetesen ebbe a katágóriába tartozik; ha valaki nem érzi itt lakó családját biztonságban, elvitathatatlan joga, hogy haza- vagy bizonságosabbnak itélt helyre küldje őket.

A másik véglet az én esetem: magyar érdekeltségű bizniszünk van itt, alkalmazottjaink, vásárlóink, partnereink. Ha én most összepakolnék, akkor joggal vethetné valaki a szememre: amíg jól mentek a dolgok, jók voltunk, de most menekülsz, mi? És utána nehéz lenne újra visszajönni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Japán cégnél alkalmazottként dolgozni ennél kicsit bonyolultabb dolog, ugyan közvetlenül nem függ ennyire a döntésétől mások sorsa, ám nehéz eltekinteni attól, hogy szerződéses viszony van az egyén és a szervezet között. Ösztöndíjasnak lenni japán pénzen némiképpen hasonlít ehhez; végül is a japán állam, vagyis a gyakran emlegetett emberek, finanszírozzák tanulmányait, cserében azért, hogy ittlétük ideje alatt inspirálják a japán diákokat, friss szemlélet kerüljön be a szellemi vérkeringésbe és talán azzal a titkos reménnyel, hogy majd az országgal baráti viszonyban levő mérnökök, művészek és még ki tudja mik kerüljenek ki az iskolákból. Amíg a szervezet, cég, intézet, iskola, tanár stb., úgy itéli meg, hogy a helyzet nem olyan súlyos, hogy ez az egészséget veszélyeztetné, akkor illendő maradni. Persze, ha valaki úgy gondolja, hogy a szervezet téved, neadj'Isten tudatosan félrevezet, akkor hozhat olyan, saját szemszögéből nézve akár még erkölcsösnek nevezhető, döntést, hogy ő bizony elmegy.

A maradás vagy távozás döntését tehát a két erő: a maradásra bíró erkölcsi, és a távozásra ösztökélő racionális, feltételezve persze, hogy valaki erre a következtetésre jut, érvek, vagy inkább érzések? eredője dönti el. A veszély méretének megbecslése meglehetősen szubjektív, a maradásra bíró erők pedig, természetüknél fogva, még inkább azok. Ám azt mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy környezete nem az ő, hanem ki-ki a saját megítélése szerint fogja a másik döntését értékelni, és amennyiben ez az értékelés nagyban eltér a sajátjától, vagyis úgy gondolja, hogy elegendő ok nélkül távozott, akkor naívság lenne azt hinni, hogy ez nem hagy majd semmi nyomot a munka, vagy akár egyéni kapcsolatokban is.

Vagyis elmenni sem túl könnyű, de lehet, hogy visszajönni még nehezebb lesz. Érdekes idők, érdekes dilemmák ezek.

15 megjegyzés:

  1. Mondjuk április elejéig tanítási szünet van. Vagyis az ösztöndíjasok minden erkölcsi dilemma nélkül utazhatnak - ha visszaérnek az évnyitóra ;)

    VálaszTörlés
  2. hát akkor jó... rég voltam már egyetemen.

    VálaszTörlés
  3. Elvileg a 再入国許可-tnem előre kell kérvényezni?

    VálaszTörlés
  4. Állnak is sokan sorba érte, úgy hallottam.

    VálaszTörlés
  5. Ha többszörös belépési engedélye van valakinek, az a vízum érvényességéig használható, nem kell külön újat kérni.

    VálaszTörlés
  6. (És pl. annak a diáknak, aki kap pl. egy három éves vízumot, kétévente hazalátogat és évente egyszer elnéz egy ázsiai országba, nagy valószínűség szerint ilyen van.)

    VálaszTörlés
  7. Régóta hű olvasód vagyok. Összeszorul a szívem, amikor olvasom a híreket. 1998-ban én is fél évet töltöttem ösztöndíjasként Akitában. Sajnos már nagyon csekély a kapcsolatom az ottaniakkal.
    Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy jók az írásaid és kívánom, hogy hamar talpra álljon az ország ebben az embert próbáló időben.

    VálaszTörlés
  8. Igy lesz, ebben biztos vagyok. Köszönjük a figyelmet és a biztatást, a japánok nevében is!

    VálaszTörlés
  9. Hát, én nemrég találtam rá a blogodra, bele-bele olvastam a régi írásaidba is.
    Baromira nem irigyellek a jelen helyzetben. Maximálisan megértem az álláspontodat, viszont hogy _én_ már összepakoltam volna, hogy bármikor indulni lehessen, ha kell, az tuti (igen, lehet gyáva vagyok). Legkésőbb akkor, amikor a japánok zöme is elindul (és lehet erre sosem kerül sor, remélhetőleg.)
    A legjobbakat, jó szerencsét!
    Péter

    VálaszTörlés
  10. nem tartom gyavasagnak ha vki elhaggya japant, akar kulfoldi akar japan allampolgarsagu. inkabb megelozni kell a bajt, mint utana azon goldolkodni megerte-e. es ha netan vmi sulyos kovetkezne, amit nagyon remelek hogy nem lesz, annyival kevesebb lennenek a koltsegek, a feladatok,... pl. korhaz.
    ugy gondolom, ha a kozelembe tortenne ilyen, elore hoznam a nyaralas vagy a tavoli rokonok latogatasat.

    VálaszTörlés
  11. Ha nem Japánról lenne szó, hanem bármely más országról a világban-gondolkodás nélkül el kellene jönni.De ott, ahol más papucsot vesznek az étteremben,mint a toalettben, ahol olyan a rámen, ahol ti vagyto Tokyo angyalai,- ott ezt a katasztrófát is érdemesebb, értékesebb velük végigcsinálni, mint itthon végigélni bármelyik pitiáner küzdelmet. Mert biztosan végigcsinálják, és nem is akárhogyan. Én nagyon bízom bennük, bennetek. És esténként imádkozom.

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok! Yokohama-ból írok és teljesen egyetértek Bencével. A döntés nagyon sok kritériumos. Nekem például csupán 2 hetem van még, a környezet, ahol lakom teljesen jó, a cég, a kollégák nagyon támogatnak, segítenek. Minden normális, a gyerekek iskolába járnak és maszk nélkül játszanak az udvaron. De tehetik is, mert itt a sugárzás jelentéktelen. Egy kollégámmal megjártam Hiroshimát, és beszélgettem a 90 éves nagymamájával, aki 10 km -re volt a bombától, és nem is ment el onnan. Most is él, egészséges. Mi Bencével 230, ill. 300 km-re vagyunk, a sugárzás itt nem lehet gond, a legrosszabb esetben sem. De a japán gondolkodás más. Az ő fejükben nincs olyan, hogy legrosszabb eset, nem létezik. Csinálják a dolgukat, amit én az otthoni aggódókat nyugtatva nem tudok. És elképesztő gyorsan fel fognak állni. De Bence is írta, mindenkinek más a helyzete, ő itt él hosszabb ideje és előtte is itt volt sokat, gyökereket eresztett, és azt nem lehet csak úgy elszakítani. Én sem megyek még el, de nem tartom gyávának, azt aki elmegy, másak a körülményei, mások a nézetei, a céljai, nem eresztett itt gyökeret.

    Bence, nem ismerlek, de ha picit lecsitulnak dolgok, talán ihatnánk egy sört valahol, mielőtt visszamegyek.

    Üdv.
    Botond

    VálaszTörlés
  13. Az előbb olvastam egy hozzáértő írását az erőművi blokkokról az energiainfo.hu-n. Itt a link, bár csak bejelentkezés után engedte végigolvasni, de az csak pár kattintás: http://energiainfo.hu/cikkek/Aszodi__Japanban_a_helyzet_egyertelm__369_en_romlott_2011_03_17_07_55_00

    VálaszTörlés
  14. Kedves posztoló; azt gondolom, egy közösség tagja vagy, és pontosan tudod mitől közösség egy közösség. Főleg Japánban. Komolyan mondom: tisztellek érte.

    Ez a kérdés nem Japánról, nem a közösségről szól. Ez Rólad szól. Arról, hogy mit vagy képes és hajlandó kockáztatni - mert azért van kockázat. Neked elsősorban magadnak kell megfelelni, szerintem Te magad vetnéd a saját szemedre azt a bizonyos kérdést - nem gondolom, hogy egy japán megtenné... Meg lenne a véleménye, de az mindenkinek van.

    Egyébként, ha félelem - a földrengés és a cunami sokszor gázosabb és bajosabb, mint egy szivárgó atomerőmű. Ez utóbbit lehet kezelni, a probléma nem fog örökké létezni és zavarni; de egy újabb 8-as, 9-es földrengés bármikor jöhet.

    VálaszTörlés
  15. @mindenki:köszönjük az együttérzést és a biztatást! küldjetek még többet Tohokuba, mert ott van rá igazán szükség!
    @Botond: szivesen!
    @daito: hát igen, ma este is volt gyorsan kettő... (5.8 mind a kettő, állítólag). Csak ez mindig benne volt a pakliban, a nukleáris izé meg nem... :)

    VálaszTörlés