Vannak aztán azok a helyek, ahová csak egyedül szoktam járni, ilyen például a Jinya (仁屋), ami ugyan nem lóg ki nagyon az Öt Kritériumból de valamiért, talán, mert puccosnak számít? mégsem közkedvelt az irodában. Esténként ez valóban egy elég drága sukiyaki étterem, de mint megannyi más helyen, délben itt is olcsó lunchöt adnak. Igaz, itt már lehet drágábban is enni, de nem kötelező, én majdnem mindig az ezeryenes lunchöket kérem, a soba-szettet, tonkatsut, de leginkább a kokusanbuta-no-karamiso-gosun-nabét. Ez a szép hosszúnevű étel, valami olyasmit jelent, hogy "15 cm-es* tálban főtt csípős misóval készült honi sertéshús-étek", egy kis hordozható gázfőzővel jön**, és magamnak kell sütögetni a disznó- vagy marhahússzeleteket és a tofudarabokat az édes-csípős misólében, utána pedig a külön tálban, szintén sajátkezűleg, behabart nyers tojásba mártani, majd pedig arcom mögé helyezni és felfalni. Isteni.
De a remek kaján kívül itt még számomra az is vonzerő, hogy ha a pultnál ülök, márpedig ha egyedül jövök többnyire ott kapok helyet, akkor lehet figyelni a chef-et ahogy készül az esti vacsorához. Lenyűgöző... ahogy előveszi a külön-külön gondosan elcsomagolt haldarabokat őrző hinoki-fa fiókot, kicsomagol egy darab magurót, elmélyülten, szeretettel nézi, ilyenkor tervez! majd munkához lát. Hatalmas, beretvaéles késével először körülvagdossa a tonhalat***, mert a tonhalat, akár a marhahúst, szokás egy keveset érleni a jobb helyeken! majd bal tenyerével könnyedén lenyomva a haldarabot, harántirányú, lapos vágásokkal szeletel. Vagy ahogy zöldséget hámoz. Láttatok már sárgarépát vagy daikont egy darabban lehéjazni? mert itt lehet. Utána meg gyönyörű tetraéder-alakú darabokra vágja, szép, nyugodt késmozgással. Sima mozdulatokkal dolgozik, egyenletes tempóban, nem kapkodva, komolyan és elmélyülten. Aztán elpakol. Erről eszembe jut, hogy az én konyhám főzés után úgy néz ki, mintha atomcsapás érte volna, az ővé pedig valamiért állandóan tiszta és rendezett.
Értékelés: 9/10 (mert 10-es csak a mesében van). Ha belépőjegyet szednének, akkor is jönnék.
--------------------------------------
* potosabban go-sun, vagyis 5 sun (régi hosszmértékegység, 3.03 cm), itt abban az értelemben szerepel, hogy kicsi, egyszemélyes
** Japánban az ilyen elég gyakori, főleg a téli egytálételekhez, a nabéhoz adják
*** gondolom az megy valami alaplébe, ki biztosan nem dobják
:-)
VálaszTörlésA hasam.
No, azt én is szeretem.
...érhető férfitulajdonság.
hát a nobuban kb ugyanígy el lehet nézelődni a pultnál, de 2000 hufos menü az nincs:(
VálaszTörlés