Interjú egy geishával

Tegnap találkoztam egy geishával. Meghívást kaptam ugyanis egy előadásra, a “XXI-edik századi geisha életéről”. Nem vártam sokat a dologtól, mert régebben már többször befürödtem az ehhez hasonló, külföldieknek szervezett, gagyi-japán-kultúra programokkal, de ezúttal szerencsém volt.

A szervezés persze tipikusan japán volt. Először gondosan felkészítettek minket rá, hogy milyen ritka és különleges eseménynek leszünk a tanúi; egy negyedik generációs geishával találkozhatunk, majd elmagyarázták a programot: az első félórában az egyik szervező interjút készít a geishával, majd három, rövid tánc következik, végül megtanulhatunk két, hagyományos játékot. Azt azért nem merték megkockáztatni, hogy mi is kérdezhessünk…

Az interjú japánul zajlott és a szokásos, sztereotíp kérdéseket vette sorra: mit csinál egy geisha egész nap, hány évesen kezdi a képzést, meddig aktív, ilyesmi. Az angol fordítás miatt vontatottan haladtunk, ráadásul botrányosan rossz volt a tolmács - míg végül a geisha kedvesen felajánlotta, hogy szívesen beszél angolul, mert akkor több idő marad a kérdésekre és mivel Amerikában járt általános iskolába, talán menni fog... Ment. Gondolom, már ő sem bírta tovább hallgatni a tolmácsot.

A táncot egy idősebb geisha kísérte shamisenen, majd bemutatták a két játékot. A szabályok, mondta Norie-san kis félmosollyal, egyszerűek, de gondoljunk bele, hogy közben sakét isznak és a vesztes büntetésként köteles egy újabb pohárral meginni. Magyarul mindenki spicces már akkor is, amikor elkezdik a játékot és néhány vesztes kör után tajtrészegek lesznek. Így nem érdemes a játékot túlbonyolítani.

No de mitől nem volt az egész gagyi? Talán a geisha személyisége miatt. A szervezés minden merevsége ellenére átjött a közönség felé a humora, intelligenciája, vonzereje. Nem elsősorban szexuális vonzerőre gondolok, bár az is a dolog része volt. Érdemes megnézni a fotókat, a szavaknál kifejezőbbek.

Az interjú alapján egyébként ezt tudtam meg:

• Tokyóban hat, Kyotoban öt hanamachi (geisha-negyed) van. Azt nem mondták,hogy összesen hány igazi geisha dolgozik még, de állítólag az utóbbi időben kezd ismét népszerű lenni ez a szakma.
• A geisha napközben zene és táncórákat vesz, majd négy órakor elkezd készülni az esti partira. Először kifesti magát, majd a hakoya-san ráadja a kimonó rétegeit. A hajviselet elég bonyolult, ezért sokszor parókát viselnek.
• Kyotoban 15, Tokyoban 18 évesen kezdődik a képzés és általában egy év tanulás után kezdenek a lányok dolgozni. Ilyenkor Kyotoban maiko, Tokyóban hangyoku a nevük. A két városban a geisha hagyomány sok ponton eltér - ruha és hajviselet, dialektus, stb. A feltűnő, fehér sminket a geishák csak akkor viselik, ha táncolnak.
• Ha egy geisha férjhez megy, akkor visszavonul, egyébként nincs korhatár. Asakusában a “legnagyobb nővér” 88 éves és még ma is minden nap dolgozik.