2009. december 7., hétfő

Yakitori fukeiki idején


Szombaton egész nap esett, de vasárnapra újra csak gyönyörű idő lett; vakító kék ég, melengető őszi verőfény, hiába, ez a legjobb évszak Japánban! így elmentem csavarogni; felültem az Óedó vonalra és kinéztem egy megállót keleten, Monzen-Nakachó, ez pont jó lesz, mert nem ám csak a gazdag Nyugatot, a yamanotét1 kell bejárni, hanem menni kell Keletre is, a shitamachiba2 ahol kevesebb a Ferrari és több a lakótelep. Elsétáltam egészen Ryógokuig, fotózgattam ezt-azt, a jobbakat itt nézhetitek meg.

Útközben persze megéheztem és ettől kezdve spontánnak induló városnézésem meglehetős célzatossá kezdett válni; mit is burkoljunk ma? sushit? ne má', megint...? akkor ráment? talán majd később... vagy ha már úgyis közeleg a tél, üljünk be egy jó kis meleg nabéra3? borzasztó nehéz ám a döntés egy ilyen jelentős, a nap további folyását döntően befolyásoló kérdésben! Aztán úgy alakult, hogy bekeveredtem egy vasárnapra sétálóutcává alakított útszakaszra, ahol volt jó sok bódé, virágok, okonomiyaki, édességek, céllövölde és játékhal-horgászat valamint egy szimpatikus yakitoris bácsi, egyszóval minden, kivéve a vásárlókat, mert őbelőlük bizony nem volt egy szál se.


















A yakitori az egyik legjelentősebb japán kocsmaétel, egyszerű, mint a faék: trancsirozzál fel egy csirkét apró darabokra és húzd fel ezeket pici bambusznyársakra és grillezd meg. Kell még valami édes-shóyus-sakés szósz rá és kész is, ezt mindenki imádja, én sem vagyok kivétel. A japánok persze ezt is el tudják a végletekig szofisztikálni; ettem én már niigatai kakas mellet és nagoyai jérce-zuzát, merthogy annak állítólag más az íze mint a tokyóinak, de ez most nem a dölux kiadás volt, hanem az egyszerű, tenyeres-talpas, bódéból nyomatott yakitori, alapértelmezésben. Vettem hát indításnak egy tsukunét (csirkegombóc) és egy torinikut (csirekemell), kipattintottam hozzá egy doboz sört és megkérdeztem, ahogy illik, a yakitoris bácsit, hogy keiki wa dó desuka?4

Szomorúan megállapítottuk, hogy yappari dame desu, továbbra is dühöng a fukeiki, vagyis a rossz gazdasági helyzet, mondjuk, mióta (japán) eszmet tudom, ez a válasz erre a kérdésre, fukeiki desu, már úgy '92 óta, amikor kipukkant a baburu, a buborék-gazdaság. Ami igaz, az igaz; azóta se ment a Japánnak olyan jól, mint a 80-as években, amikor mindenki attól félt, hogy ők vásárolják fel Amerikát, azóta persze kiderült, hogy nem is, mert az arabok, izé, az oroszok, nem, mégis inkább a kínaiak, naszóval, majd valaki biztosan, de persze itt azóta is rendületlenül fogy a Louis Voiutton, épülnek a felhőkarcolók és a Lamborghini-dealerek sem halnak éhen, úgyhogy nem kell még készíteni a segélycsomagokat.

De nem bosszantottam mindezzel a yakitori-árust, csak bólogattam búsan, bizony, fukeiki, megjegyezve hogy én meg az építőiparban vagyok érdekelt, erre majdnem adott egy yakitorit ingyen, annyira megsajnált, saiyaku, az a legrosszabb, semmi nem épül, még ami volt, az is leállt. Csatlakozott egy fogatlan bácsi is, összekapart a zsebéből 100 yent egy nyársravalóra és leűlt a padkára, rágyújtott és boldogan fecsegett valamit a lóversenyről, ezzel elvonva a tulaj figyelmét az égető gazdasági problémákról. Én még elrágcsáltam egy rebát (csirkemáj, a "liver" szóból van származtatva) meg egy negimát (csirkemell, hagymadarabokkal), aztán elköszöntem, gochizósama!5 nagyon jó kis yakitori volt, igazán, de messze volt még Ryógoku, ahol is aztán újra meg kellett, hogy éhezzek és egyek egy ráment a sinek alatt, de erről majd inkább máskor mesélek.

1 a gazdagabb, hegyes-dombos nyugati fele Tokyónak
2 az alsóváros (szó szerint is az)
3 cserépedényben (ez a nabe) előttünk megfőzött sűrű leves (lásd még: chankónabe), főleg télen eszik
4 milyen az üzletmenet (és/vagy gazdaság, úgy általában)?
5 köszönöm a vendéglátást!

4 megjegyzés:

  1. Én is vígan ettem a yakitori-t, amíg egyszer bele nem botlottam egy zúzába. Itt véget ért a kapcsolatunk.

    VálaszTörlés
  2. Megeszik még a bőrét is, külön, meg a mellecsontját összefogó porcot is. Semmi nem vész kárba...

    VálaszTörlés
  3. Hmm..kétszer is végig olvastam a blogodat elejétől a végéig,nagyon-nagyon hangulatos,jól írsz,olyan érzésem volt mintha egy könyvet olvastam volna.. Köszönöm a sok sok élményt amit megosztottál! Nincs a tarsolyodban még véletlenül egy pár év még,úgy olvasnék még egy kicsit! :D

    Amiért ide,ehhez a poszthoz írtam,itt a képek között van egy rámen kép a tonkotsu rámen,ezt lepontoztad valahol? Ez a, idézlek: "de messze volt még Ryógoku, ahol is aztán újra meg kellett, hogy éhezzek és egyek egy ráment a sinek alatt, de erről majd inkább máskor mesélek." rámen vagy most el vagyok keveredve egy kicsit? :)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy tetszett, azért születnek posztok most is csak nem olyan gyakran. Ha csatlakozol a https://www.facebook.com/tokyoreloaded/ Facebook oldalhoz, látni fogod, mikor.

    Ami ezt a ráment illeti, húúú, akkor nem követtem le és mivel az már jó régen volt, nehéz lenne igy felidézni az árnyalatokat. De jó rámen volt, arra emlékszem...

    VálaszTörlés