Rizs és szójabab

Ma esti vacsorámnak a rizs és a szójabab alkotta a gerincét, majdnem minden fogásban van belőle valamilyen formában. Akár a régi Japánban, mielőtt azok a bizonyos fekete hajók megjelentek... Akár vegetáriánusnak is lehetne nevezni, bár ez nem volt cél, csak épp ez volt otthon. De finom volt.

• Rizs (mint a dolgok alfája és omegája).
• Tófu: vagyis szójasajt.
• Szójaszósz: kicsit a rakok tsukemonóra, meg egyáltalán; ez mindig jó a kéznél.
• Misó: ez is erjesztett szójabab (most a tófu ízesítéséhez használtam).
• Misoshiru: megint csak miso + egy kis alga, szárított halpehely, zöldség.
• Saké: ez persze rizsből van. Most hidegen ittam (általában így szoktam).
• Tsukemonó; vagyis savanyúság; ezúttal kínai kelből, yuzuval ízesítve.
• Édes-misós halacskák: félcentis minihalak + pici haldarabok, édes-misós szószba forgatva. Mintha diódarabok is lennének benne? Ez elég tömény, nem ettem meg mind, maradt máskorra is.
• Csípős tintahal: na ebben sincs se szója, se rizs, van viszont csíkra vágott tintahal, finom, csípős-hagymás szószban, igen erős, karakteres ízzel. Remekül megy a sakéhez, de ebből sem lehet sokat enni, csak csipegettem, maradt belőle bőven (viszont remekül elmarad).
• Umeboshi-szósz: umeboshi szilva szójaszósszal és egy kis mirinnel keverve (ez utóbbi is egyfajta rizsbor, de a főzéshez használják). Ezt is a tófuval ettem.
• Nattó tojással: fermentált, büdös-ragacsos-nyúlós (de finom!*) szójababok egy nyers tojásba belekeverve.

* ezzel nem mindenki ért egyet, még a japánok cirka fele sem bírja még a szagát sem