2012. március 19., hétfő

Feketefolyami úr és társai

Ez a poszt nem lesz nagy vaszizdasz annak, aki japánul ÉS kínaiul is ért, van pár ilyen, mondhatni szemtelenül túlképzett fő az olvasók között, tudom, de én csak most szembesültem ezzel a dologgal és bevallom, mérhetetlenül szórakoztat.

-----------------------------------------

Kínai építész-vendég kavart az irodában a múlt héten, cipeltük ide-oda, szabad idejében pedig megpróbálta levadászni az izgalmasabb épületeket. Nos, Tang úr, merre járt ma? kérdezem az esti vacsorán. Ó, sokfelé, mondja láttam például An-teng múzeumát. Értem mondom, pedig nem is értem, no és hol van az a múzeum pontosan? Hát itt a közelben,  Liu Benmu-ban*.

Hamar kiderült, hogy ő a japán neveket és helyeket a kanjik kínai olvasatával ismerte, így neki Andó Tadao (安藤 忠雄) az An-teng Zhong-xiong és Kuma Kengó pedig (隈 研吾) Wei Yanwu. Ez kábé olyan, mintha mi Lápi Rezső színművész és Üveg Fülöp zeneszerzőt emlegetnénk**, vagy hogy a szakmában maradjunk: Vasember Pétert, Kedvesgyermek Dánielt és Feketefolyami úrat***, vagyis megtartva a szó eredeti jelentését, a saját nyelvünkre fordítjuk. Kicsit arrogáns ugyan, de tagadhatatlanul kényelmes.

Azután szóba kerül az is, hogy már nem először járt Japánban, pár évvel ezelőtt körbeutazta az országot és volt Jingdu-ban és Daban-ban is. Ezen a ponton megkértem, hogy írja le a városok neveit, város-kanjikban jobb vagyok mint nevekben, és így csakhamar rájöttem, hogy Kyótoról és Ósakáról beszél. Utána, amikor én emlegettem Andó egyik házát, mint látogatásra érdemes épületet, segítségképp hozzátettem, tudja, az az építész, aki biztonságos... (安) Ja, igen, An-teng Zhong-xiong. Egyszóval, jól megértettük egymást.

A dolog vicces részétől eltekintve itt is látszik, hogy a kínaiak, elismerem, nem teljesen alaptalanul, mennyire a magukénak tekintik a kanjikat, számukra kínai az egyetlen helyes kiejtés, és úgy gondolják, hogy szegény japánok csak valami fatális félreértés folytán ejtik rosszul a neveket, de igazából nem is úgy hívják őket. Na de majd talán idővel rájönnek...

-----------------------------------------

* Ez, mint később kiderült, Roppongi akart lenni.
** Annyiban ez nem jó példa, hogy baráti társaságunkban így is hívjuk őket...
*** Az utóbbi Kurokawa Kisho akar lenni, de a keresztneveknek értelemszerűen nincs magyar megfelelője. A másik kettőt nem mondom meg, tessék kitalálni! (nem nehéz)

13 megjegyzés:

  1. Haha :)

    Ennek a kínaias kiejtésnek láttam egy érdekes mongol adaptációját: Pár éve ajándékba kaptam egy belső-mongol kiadású mangát, aminek "Nirima" ‍᠍ᠨᠢᠷᠢᠮᠠ volt a címe. Gondoltam, hogy talán a szerző neve alapján utána lehet nézni az eredeti japán címnek, így megnéztem, hogy milyen név van feltüntetve.
    Nos, ez volt: γou čiyou liu mei ᠭᠤᠤ ᠴᠢᠶᠤᠤ ᠯᠢᠤ ᠮᠸᠢ :)
    (Takahasi Rumiko / 高橋留美子)

    Még az is érdekes, hogy az itt tanuló kínaiak a saját nevüket a sino-japán kiejtés szerint ejtik, pl a 胡 Hu magát Ko-nak nevezi. De olyan ismerősöm is van, aki a kun olvasat alapján Josikazuként szokott bemutatkozni :)

    VálaszTörlés
  2. Josikazu... nagyon jó! És az hogy van, hogy pl valakit hívnak valahogy mondjuk kantoniul, és amikor felmegy Bejingbe akkor ott is másképp mutatkozik be (=mandarin olvasattal)?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kantonit nem ismerek, de egy tajvani ismerősnek "két" neve van: van a taiwani, és van a mandarin olvasat :)

      Törlés
    2. Most jut eszembe, hogy egyszer láttam egy japán példát erre: egy képes okinavai társalgási könyv szerzőjének neve fel volt tüntetve az előszónál köz-japánul és nahaiul is : Kadekava Manabu / Kadiká Manabu

      Törlés
  3. Az írásjegyek kínai-japán eltérő jelentése is megérne egy posztot, pl.: az 愛人/爱人 kapcsán mesélte egy ismerősöm, egy levélváltás során fordult elő, hogy a kínai tag értésére adta, hogy hozni kívánja a házastársát is (爱人/àiren), a japán fél értelmezésében a szeretőjét (愛人/あいじん), amiért tök bunkónak ítélte, hogy képes elhozni a szeretőjét :) De bőven lehet még folytatni a sort - 手紙/手纸 : japán: levél/kínai: wc papír, 切手 japán: bélyeg/kínai: kezet vágni, kezet metszeni, 勉強/勉强 japán:tanulni/kínai: erőltetni, kényszeríteni valamit, etc.

    VálaszTörlés
  4. "valakit hívnak valahogy mondjuk kantoniul, és amikor felmegy Bejingbe akkor ott is másképp mutatkozik be (=mandarin olvasattal)?"

    Sanszos - már csak azért is, mert a kantoniak túlnyomó többsége beszéli a putonghua-t, inkább a fővárosiak nem tudnak kantoniul/és más nyelvjárásokban beszélni.

    VálaszTörlés
  5. Az utolsó bekezdéssel nem értek egyet: a kínai nyelvnek nagyon sok dialektusa van és könnyen előfordul, hogy ugyanazt a kínai írásjelet a különböző dialektusok jelentősen máshogy ejtik. Éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy a kínaiak azt hiszik, hogy "a kínai az egyetlen helyes kiejtés", meg hogy "szegény japánok csak valami fatális félreértés folytán ejtik rosszul a neveket". Ráadásul ha jól tudom akkor egyes kínai dialektusok (persze nem a mandarin) hasonló kiejtést használnak, mint a japán.

    Ami pedig a kínaiak "arroganciáját" illeti: nem vagyok egy nyelvész, de tudomásom szerint a japánok a kínaiaktól vették át az írásjeleiket, szóval nem tudom miért is arrogáns, ha a kínai a saját nyelvéből származó szavakat a saját kiejtésével mondja ki.

    Sajnálatos módon egyre inkább úgy tűnik a kínaiakat érintő cikkekből, hogy a szerző túl régóta él Japánban és sikeresen átvette a japánok lenéző hozzáállását a kínaiakkal szemben.

    VálaszTörlés
  6. Fordítva is megvan, én eléggé meglepődtem pl. a Ten An Mon hirobai vérengzésen, pedig annak a kiejtése nem is tér el olyan nagyon.
    Sefule

    VálaszTörlés
  7. Persze, helységnevekkel ez előfordul, gondoljunk csak Bécsre és Fokvárosra. De - szemben a kínai gyakorlattal - ez csak kivétel ami erősíti a szabályt, miszerint a még nem köznyelvesedett esetektől eltekintve lehetőségekhez képest igyekezzünk a helyi kiejtést utánozni. Személynevekkel viszont azért még nem nagyon hallottam ilyet; Wang Shu-t (王澍) a most Pritzer-díjat kapott kínai építészt sem emlegetik Japánban "Ó-san"-ként, pedig van ilyen név. Andó Tadao-t és Kengó Kumá-t pedig a világ minden táján így hívják kivéve Kínában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Személynevekkel viszont azért még nem nagyon hallottam ilyet; Wang Shu-t (王澍) a most Pritzer-díjat kapott kínai építészt sem emlegetik Japánban "Ó-san"-ként, pedig van ilyen név."


      Valóban van egy olyan tendencia, hogy a kínai színészek stb neveit az eredeti hangzáshoz közelítve katakanával írják át, nem pedig sino-japán olvasattal. Ez a kínai-katakana elég kaotikus, de tavaly közzétettek egy átírási javaslatot a 京都新聞-ban: http://twitpic.com/5eb5m5/full

      Törlés
  8. pedig van nálunk is:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Efr%C3%A1jim_Kishon
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Jules_Verne

    én mondjuk lábrázást kapok a magyarosított helységnevektől is. aztán sírva röhögünk, ha egy németajkú debrezent ír debrecen helyett...

    VálaszTörlés
  9. Megint nagyon erdekes iras! En forditott esetrol hallottam. Nemregiben Shanghaiban talalkoztam egy japan ismerosommel (egy evet toltott ott). O meselte vidaman hogy kezdetben nagyon orult, hogy latta milyen sok "nagy sake haz" kiiras van - aztan kiderult, hogy azok nagy hotelek :)

    VálaszTörlés
  10. Igen, én is ennek a fordítottjától kaptam hülyét - a kínai neveket japános olvasatban mondják ki a japánok, így lett mao Cetungból Mó takutó, Csang Kaj-sekjből Só Kaiszeki...

    Japán-kíbai nyelvi átjárásban az is érdekes (bár logikus) jelenség volt, hogy a kínaiak mindig kandzsis kifejezésekben beszélték a japánt, nagyon kerülték a japán szavakat, pláne meg az angolos dolgokat - így cserediákként a nyugati diákok kiselőadásait mindig remekül megértettem, a kínaiakéból meg alig valamit...

    VálaszTörlés