Ha már Tokióban lassan kimeriteném a wagashi-témát (de ettől még szerencsére messze járok), a regionális omiyage-ipar biztositaná, hogy egyre újabb variációkat fedezzek fel. Minden megyének, településnek van legalább egy hires terméke - meibutsu - ami általában valami tradicionális étel, amit lokálisan termelnek és fogyasztanak, vagy esetleg valami kézműves cucc. Mindenesetre olyasmi, amit jól lehet hirdetni, csomagolni és omiyage-ként (szuvenir) árusitani. Ha ez sütemény, akkor külön neve is van: miyagekashi.
Kagoshima első- , másod- és harmadsorban az édesburgonyáról hires - lásd satsumaimo**, imo-shóchú - igy biztosra vettem, hogy legalább a töltelék krumpli lesz. De nem lett - az égetett barnacukor izű, puha tésztaburokban édes babpasztát találtam. A kettő együtt nagyon édes volt, de zöldtea mellé fogyasztva nagyon finom.
--------------------------------------------
* A karintó liszt, cukor, tojás, tej és sütőpor keveréke, amit barnacukor szirupba mártanak és olajban kisütik mint a csöröge fánkot. Kinai vagy portugál eredetű, de az biztos, hogy a japánok már kétszáz éve rágcsálják.
** Satsuma volt Kagoshima régi neve.
Csak csendben jegyezném meg, hogy ez nekem viszont valahogy nem jött be...
VálaszTörlésNalunk a szupermarketben a tempurak es a krokettek kozott lehet megtalalni.[Talan, mert a karinto olajban sul. ;)] Meg soha nem tamadt ra kedvem, pedig a wagashit szeretem.
VálaszTörlésMa én is kipróbáltam és tényleg finom :)
VálaszTörlésnyami
VálaszTörlés