2012. január 23., hétfő

Vidéki ajándék


Ha már Tokióban lassan kimeriteném a wagashi-témát (de ettől még szerencsére messze járok), a regionális omiyage-ipar biztositaná, hogy egyre újabb variációkat fedezzek fel. Minden megyének, településnek van legalább egy hires terméke - meibutsu - ami általában valami tradicionális étel, amit lokálisan termelnek és fogyasztanak, vagy esetleg valami kézműves cucc. Mindenesetre olyasmi, amit jól lehet hirdetni, csomagolni és omiyage-ként (szuvenir) árusitani. Ha ez sütemény, akkor külön neve is van: miyagekashi.

Ezt a barna-vörös, őszies hangulatú sütit Kagoshimából kaptam ajándékba. Karintó* manjú - olvastam a dobozon. Érdekes, gondoltam, a karintó általában egy olajban kisütött, édes rágcsi, amit én általában messziről elkerülök, a manjú meg egyfajta töltött gőzgombóc. Hogy jön össze ez a kettő? A végeredmény meglepően finomnak bizonyult.

Kagoshima első- , másod- és harmadsorban az édesburgonyáról hires - lásd satsumaimo**, imo-shóchú - igy biztosra vettem, hogy legalább a töltelék krumpli lesz. De nem lett - az égetett barnacukor izű, puha tésztaburokban édes babpasztát találtam. A kettő együtt nagyon édes volt, de zöldtea mellé fogyasztva nagyon finom.


--------------------------------------------  

* A karintó liszt, cukor, tojás, tej és sütőpor keveréke, amit barnacukor szirupba mártanak és olajban kisütik mint a csöröge fánkot. Kinai vagy portugál eredetű, de az biztos, hogy a japánok már kétszáz éve rágcsálják.

** Satsuma volt Kagoshima régi neve.

4 megjegyzés:

  1. Csak csendben jegyezném meg, hogy ez nekem viszont valahogy nem jött be...

    VálaszTörlés
  2. Nalunk a szupermarketben a tempurak es a krokettek kozott lehet megtalalni.[Talan, mert a karinto olajban sul. ;)] Meg soha nem tamadt ra kedvem, pedig a wagashit szeretem.

    VálaszTörlés
  3. Ma én is kipróbáltam és tényleg finom :)

    VálaszTörlés