Best of 2011

あけまして、おめでとうございます！

Boldog Új Esztendőt!

A hagyományokhoz híven, kezdjük az évet a legjobb 100 tavalyi fotóval, illetve a legjobb tízzel, a többit aztán itt meg lehet tekinteni. Jól választottunk?

Nézzünk először is egy kis statisztikát! Az idei 10-es listából hat kép mindössze két kirándulás alatt született, az egyik a szédületes októberi túrán az Ondake-sanon, a másik Judit novemberi egynapos kyótoi kiruccanásán. Nesze neked Tokyo Reloaded... A maradék négyből egy továbbit egy sítúrán lőttem, tehát Vidék - Tokyó = 7:3 A kameraversenyben a kis Lumix jól tartotta magát, a jóval komolyabb Nikon ellen, részben mert az utóbbit lusta vagyok cipelni, Lumix - Nikon = 4:6 (tavaly még 6:4 volt a Lumixnak, igaz a Nikont csak félidőben vettük). A családi versengésben Judit feljövőben (7:3; tavaly még 9:1 volt) de ez nem igazán igazságos, mert ha együtt megyünk valahova, akkor ugyis elveszem tőle a kamerát. Az életképek (emberes kép) vs. National Geograpic (táj-fű-fa-virág) témában 3-1-6 az arány, középen egy bizonytalan identitású bábuképpel, ez nagyjából megfelel a tavalyinak.

És akkor a képek, időrendi sorrendben:

Az első nyílvessző

Ez még januárban, a Meiji jinguban, a Momote-shiki szertartáson készült. Szikrázóan éles fények voltak és színpompás ruhák, ebben a posztban írtam is róla, szégyen lenne, ha egy sem került volna be a 10-be.

Cukorsüveg

Amikor lenézünk a hegyről, megremegett a lábam a gyönyörűségtől: ÉN lehetek, aki feltöri ezt a gyönyörű porcukorhalmot! De azért előtte még fotóztam egyet a Lumixal. A túráról a Csússz és mássz! blogon van egy poszt, és még persze még jópár kép is.

Madár-boldogság

Még valamikor kora tavasszal sétáltunk egyet a Shinjuku parkban és egy korán virágzó cseresznyefán hatalmas raj gyönyörű sárgászöld madár, mint utóbb kiderült Japanese White-eye, viháncolt, annyira megrészegülve a nektártól, hogy ügyet sem vetettek a fotósokra. Én hasonlóképp intoxikálódva a látványtól, csináltam hamarjában róluk vagy 200 képet, azóta ezeket válogatjuk. Ezt szeretjük a legjobban.

Zarándok

Ez a fent említett Ontake hegyi túrán fotóztam, pontosan annak a legtetején, egy zarándok-ruhában mászó fiatalemberről. Azóta is nyom a lelkiismeret, hogy nem küldtem el a képet a srácnak...

Szentély a hegyen

Továbbmentünk, és egy kisebb alcsúcson találtuk ezt a magányos shintó szentélyt (Hakuryú jinja). Judit elküldte a "Picture of the Week" versenyre a Metropolis magazinba és be is választották, bizony!

A kráter

Ugyanezen a túrán később megaludtunk egy gyönyörű helyen (Go-no-ike Koya) és ott sok szép kép született (köztük az idei újévi lapunk is). Ezt nem sokkal napfelkelte után fotóztam, ősz, súrlófény, felhők, itt kérem, nem lehet hibázni.

A Práda hadserege

Ahogy ezt a hasoncímű posztban megírtam, ez volt az Év Bulija, legalábbis a számunkra. Amikor ezt fotóztam, még nem ittunk annyi pezsgőt...

És akkor átadom a szót Juditnak, hiszen a többi három az ő képe.

Kertész

Kivártam, amíg a kóyó a csúcsra ér és elmentem az első shinkansennel Kyó-toba. Észak-keleten, a Shisen-do templom-ban indítottam. A kertész nénit a japánok kezdték el fotózni, ő kedvesen tűrte és még integetett is nekem, hogy csak nyugodtan fényképezzem le én is.

Momiji

A második helyszínen, az Enkóji templomban szembefény volt, így a kertet nem tudtam fotózni - de a hátulról megvilágított juharlevelek szinte izzottak a reggeli fényben.

Bambuszkert éjjel

A kyótoi túra utolsó állomása a kivilágított Kódai-ji templom volt. A bambusz alulról megvilágított törzse árnyékot vetett a leveleire.