Az ember hajlamos azt hinni, hogy ha közelebb megy valamihez, akkor jobban látja. Ez a Fuji-san esetében úgy tűnik, nem feltétlen igaz.
Jen csütörtök reggel SMS-t küldött: "Magnificent view of Fuji from the monorail"*. Mivel abszolute Fujimi-szezon van, rá is ugrottunk a dologra, megtanulmányoztuk az időjárást és úgy döntöttünk, hogy szombat lesz a nap, amikor Fuji-san majd feltárul előttünk teljes kora-téli pompájában. Reggel fél kilenckor még úgy is tünt, hogy minden a terv szerint alakul; Odawara előtt gyönyörűen látszott a Hegy a vonatról. Ám ekkor már vágtatva, akár egy Bódy Gábor filmben, közeledtek a felhők délnyugat felől, ajaj... Aztán átszállás, buszozás, gyaloglás-mászás egészen az első Fujinéző Pontig, ahol... gyorsan, látszik! kiabálta Judit és én kapkodva rángattam ki a gépet a tokjából és ennyit sikerült megcsípni:
Talán majd később... reménykedtünk, de a következő kilátóponton már ennyi sem látszott...
...és utána a helyzet csak romlott.
Így hát gyalogoltunk végig a gerincen négyesben, a sással szegélyezett ösvényen, néha ködben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése