2016. február 15., hétfő

Mitől ilyen rendesek a japánok?

Ez az az ország, ahol sohasem kell félni este a sötét utcán, az elhagyott értéktárgyak többnyire megkerülnek, ott lehet hagyni a laptopot a kávéházban, ha a mosdóba mész, ahol az emberek akkor is megállnak a pirosnál, ha nem jön az autó, és még azt el is tudom hinni, hogy a sportolók tényleg nem doppingolnak. Bizonyos megszorításokkal, ezekről korábban itt írtam, ez mind így igaz, sok minden más mellett ezért is szeretünk Japánban élni. De ne elégedjünk meg a tények nyugtázásával, keressük meg az okokat is, hogy mégis, mitől ilyen rendesek* a japánok? Talán már nem meglepetés, hogy az Önök fáradhatatlan társadalomkutatójának természetesen erre is van egy elmélete!

Ez pedig nem más, mint a genetika. Igen, jól olvastátok, azt írtam, hogy GENETIKA. 

Mielőtt valaki lerasszistázna, hadd magyarázzam el: nem gondolom, hogy létezik faji determináltság vagy valami misztikus "nemzeti principium", ami miatt a népek u.n. "nemzeti karakterei" eleve determináltan ilyenek vagy olyanok lennének. Egyébként sem vagyok túl lelkes híve a nemzetkarakterológiának, mert bár elismerem, hogy különbségek léteznek, de tapasztalataim szerint az egyéni differenciák messze meghaladják a közvélekedés által a népekre oktrojált tulajdonságokat, túl sok slendrián németet, visszahúzódó olaszt és pénzügyekben járatlan zsidót ismerek ehhez. De az is tény, hogy viselkedésünket, egyéni karakterünket nagyon jelentős mértékben meghatározza genetikánk, és ha egy bizonyos tulajdonság egy népcsoportban nagyon határozottan jelenik meg, akkor nem kellene, hogy tabu legyen ennek utánagondolni. Természetesen eszmefutattásom mindenfajta kutatást nélkülöző amatőr spekuláció, a profiktól ezúton is szíves elnézést és véleményeket kérek.

Naszóval, úgy gondolom, hogy a szabályok betartása, a tekintélynek való engedelmeskedés, illetve annak ellenkezője, a kötöttségek semmibe vétele, a lázadásra való hajlam az egyénben genetikailag meghatározott, legalábbis mint egy erős valószínűsítő tényező. Ha ezt a fajta gént (vagy géncsoportot) egy embercsoportban módszeresen diszpreferáljuk, akkor az a csoport szabálykövetőbb lesz. Nem kell mást tenni ehhez, mint hogy a szaporodásnál előnyben kell részesíteni azokat az egyéneket, akikben ezek a nemkívánatos tulajdonságok nem ütköznek ki. Ha például egy darabig megakadályozzuk, vagy legalábbis megnehezítjük, hogy a vörös hajúaknak gyereke legyen, egy idő után garantáltan kevesebb gyufafejű embert fogunk látni magunk között.

Az Edó-korban, más nevén Edó-bakufu vagy Tokugawa-shogunátus, pontosan ez történt: aki lázadozott, annak konkrétan levágták a fejét, de gyakran ennél kreativabb halálnemekkel is büntettek, és nem ritkán nem csak őt, hanem egész családját is kiirtották. Az ilyetén elhalálozott egyén/család vérvonala megszakad, és ezzel egyidejűleg egy pici előnyt szereznek a népességben azok, akik nem emberkedtek, hanem meghúzták magukat szép csendben. A rendesség elfogadása hosszabb életet és több gyereket garantált, vagy fordítva: aki rebellis volt, annak kevesebb esélye volt a génállományát tovább örökítenie. A természetes kiválasztódás kissé művi utánzása ez, bár ha az emberi természetet is ide soroljuk, akár részeként is tekinthetjük annak. Kegyetlenül hangzik ugyan, de tény, hogy ez elég effektív módja egy embercsoportban a lázadás hajlamának csökkentéséhez, különösen, ha ezt 250 éven keresztül, ez minimum 8-10 generáció! nagyjából konzekvensen folytatják, és azért előtte-utána sem voltak a rebellisek kifejezetten preferálva. Evolució ez bizony, a javából, nem különbözik lényegileg a pintyek csőrének az adott környezethez való adoptálódásától...

Mielőtt még valaki felkiált, hogy "hát ez az, ezt kellene itt is csinálni!" szeretném felhívni a figyelemet arra, hogy Tokugawa shogunátus egy kőkemény katonai diktatúra volt, amihez képest Észak-Korea igazságszolgáltatása, a légelhárító ágyus kivégzéseivel és koncentrációs táboraival, egyfajta liberális mintaállamnak tűnhet. Persze lehet, hogy ez a hasonlat valakit nem tántorit el, bár azért kíváncsi lennék, mit szólna ahhoz, ha rokonainak megtévelyedése miatt ő is bekerülne egy elrettentő célzatú családi kivégzésbe, de a magam részéről kész vagyok elviselni a jelenleginél valamivel kevésbe rendes országot is, amennyiben ezzel meg lehet úszni a tömegmészárlásokat. Hangsúlyoznám ugyanis, hogy szerintem itt nem egyszerűen arról volt szó, hogy "keménykezű volt az igazságszolgáltatás", hanem, hogy olyan sok embert végeztek ki, aminek már evoluciós hatása volt.

Az engedelmesség persze még nem morál; nem gondolom, hogy a japánok csak puszta meghunyászkodásból vagy a büntetéstől való félelem miatt nem lopják el a laptopom, amikor kimegyek vécére. A kulturális evolució párhuzamos a biológiaival és az egyik kölcsönösen hat a másikra. Egyfelől a Tokugawa kormányzat sem csak a fejeket vagdosta, hanem ezzel egyidejűleg útmutatást is adott arra, hogy hogyan lehet ezt elkerülni. Az alsóbb osztályoknak szánt ideológia alapvetően konfuciánus volt, a Zen csak a szamuráj osztály filozófiája volt, és ez az engedelmesség mellett a morálra is nagy súlyt helyez, a kettő szerves egységben van. Másfelől, alulról nézve, sokkal könnyebb engedelmesnek lenni, ha azt nem csak a túlélést szolgáló viselkedés, hanem ez az önnmagában kissé kesernyés pirula a moralitás kétségkívül nemes és társadalmilag hasznos elveibe van csomagolva.

Jó, tehát akkor mondjuk, hogy bebizonyítottuk: a japán rendesség, legalábbis részben, genetikai eredetű. De akárhogy is nézzük, a shogunátus véget ért 1868-ben, és bár utána jó ideig még korántsem lehetett az igazságszolgáltatást puhánysággal vádolni, hiába van szigor a második világháború vége óta erősen csökkenőben, a rendesség nem látszik eltűnni. Így marad ez most már mindörökre, megcáfolva amit állítottam a nemzeti karakterek változékonyságáról?

Rossz hírem van, előbb-utóbb el fog tűnni.

Az eszmék, és persze a most sem annyira gyengekezű igazságszolgáltatás, még egy darabig fenn fogja ezt tartani majd, de szerintem csak idő kérdése, hogy az evoluciós tényező megszüntével mikor áll helyre a rebellisek és a rendesek aránya, én még úgy 30-50 jó évet saccolok, és utána menthetetlenül elkezdenek a japánok is átmenni a piros lámpánál. De addig is élvezzük ki ezt a biztonságos világot, amit a shogunátus lázadóinak vérével nyertünk el...

------------------------

* "Rendesség" alatt itt most a szabálykövetés és a moralitás együttesét fogom érteni.

5 megjegyzés:

  1. Erős felvetés :), mindenesetre lehet benne valami, most hogy így olvasom az indoklást.

    Nekem is volt elméletem :), most már csak élvezem hogy így van... és jó lenne ha még sokáig így maradna.

    VálaszTörlés
  2. bizony ez ugyanaz a náci ideológia, amely sikeresen elferdítette a nietzschei übermensch gondolatot.
    cáfolat:
    amennyiben ez a felvetés igaz lenne, akkor a magunkat, magyarokat rebellisnek tekintő nézet szerint a velünk közeli genetikai rokonságban álló népnek is rebelliseknek kell lennie. ők pedig az osztrákok - vagyis ennyit számít a genetika.
    ellenben a társadalmon belüli hierarchia, neveltetés, képzés és ideológia mind-mind meghatározóbb.

    VálaszTörlés
  3. Náci ideológia akkor lenne, ha azt mondanám, hogy a japánok (németek, zsidók, oroszok stb) azért olyanok amilyenek mert ők eredetileg is mások. Én csak annyit mondok, hogy egy népcsoport egy erős evoluciós hatásra megváltozott. Ebben nyilvén szerepe van a kulturális környezetnek is (erre utaltam is) de az evoluciót "kézi eszközökkel" is tovább turbózták.
    A magyar-osztrák ellenvetés ott sántithat, hogy mig az általános genetikai hasonlóság minden bizonnyal igaz, de ettől még egy bizonyos géncsoport még bőven eltérhet. Lehet, hogy Mo-on éppen a "rebellisség" adott nagyobb esélyt a génállomány örökitésére.
    De azt én sem állitom, hogy - akár Japánban is - ez és CSAK ez a meghatározó, csak annyit, hogy az ott évszázadokon által folyt konzekvens szelekció nyomot kellett hagyjon a géneken is, és én részben ennek is tulajdonitom a szabálykövetés magas szintjét.

    Szóval ettől még szerintem kicsit odébb van a náci ideológia.. :)

    VálaszTörlés
  4. Érdekes felvetès, de a klasszikus evolucios genetika nem magyarázza ma már ezt elèggè, mivel tudjuk, hogy néhány generáción belül is màr sokkal nagyobb változások figyelhetök meg, föleg, ha temperamentumról, vagy vsielkedèsjegyekról van szò, amelyek csak kismèrtèkben ès nagyon bonyolultan öröklödnek. Az epigenetika ma ezt a kèrdèst már máskènt látja. A másik èrdekes megfigyelès, ami ennek ellent mond, hogy a külföldön született örökbefodadott japànok már egy generáción belül elvesztik ezeket a "nemzeti karatrejegyeket" : https://en.m.wikipedia.org/wiki/Behavioral_epigenetics

    VálaszTörlés
  5. Annyit azért ehhez érdemes talán hozzátenni, hogy ha megnézzük a Meiji-restaurációtól napjainking eltelt időt igen magas a merényletben elhullott elnökök és más felső vezetők száma, volt jópár puccs-próbálkozás, az első világháború előtt a kommunista pártnak számos nagy megmozdulása volt - és több is véres harcokkal zárult -, gyakoriak voltak a tüntetések (pl. 1913-ban Katsura kormánya idején). És az 1950-1970-es évek közt is számos nagy tüntetés és tömegmegmozdulás volt, pl. 1960-ban mikor Kishi átnyomta az amerikaiakkal újratárgyalt Security Treaty elfogadását, ami után Hagertyt - Eisenhower sajtófelelősét - helikopterrel kellett a tüntetőktől megmenteni.

    Szerintem inkább az utóbbi 20-30 év nyugija furcsa Japánban, és a magam részéről megkockáztatnám hogy ezt a jómód, a tartósan populista politika, és az átlagéletkor emelkedése magyarázzák. Ill. valószínűleg az elég gondos együttműködés helyi és regionális, meg országos kormányzati szintek közt is segíthet.

    VálaszTörlés