2014. december 7., vasárnap

Egy szerény javaslat

Nem kevesebbet állítok mint, hogy akkora erővel mint a japánok, akár mi is írhatnánk kanjival. Hülyeség? persze, de azért nem akkora, mint elsőre hangzik. A közhiedelemmel ellentétben a japán nyelvnek eredetileg az égvilágon semmi köze a kínaihoz, akkor már a magyarhoz egy kicsit közelebb áll, az a tény, hogy most sok kínai eredető szót használnak, pont olyan mint nálunk a szláv vagy latin eredetű magyar szavak, ettől a nyelv még teljesen más. Tehát ha ők képesek voltak adoptálni a nyelvükbe a képírást, akkor ezt mi miért ne tudnánk megcsinálni?

Először is: vegyük észre, hogy már most is használunk kanjikat, pontosabban szellemiségében a kanjikhoz hasonló írásjegyeket. Mert mi is a kanji tulajdonképpen? Képírás, ahol az egyes írásjegyek meghatározott jelentéssel bírnak, szemben a fonetikus ábécékkel ahol az egyes írásjegyeknek nincs jelentésük, csak  hangalakjuk, ám kiejtésük változó, attól függ, hogy mandarin, shanghai, kantoni, vagy éppen japán, koreai, vietnámi, nyelven olvassák. Nézzünk csak egy példát!
Ha ezt a karaktert egy kínai, meglátja és ha mandarinul beszél, akkor úgy fogja kiolvasni, hogy "xíng", ha klikkelsz, meghallgathatod, a kantoni "haang"-t mond majd, a hakka "hâng"-t, és még sorolhatnánk a különböző dialektusokat, igaz, ezeket gőzöm sincs, hogyan kell kiejteni, mind más és más. A japán azt fogja mondani rá, hogy "i' vagy "kó", néha "gjó", vagy, ha a helyzet úgy kívánja,"oko", de lehet, hogy még van más is, a kontextustól függően. Koreában hiába van saját, fonetikus írás, azért személy- és helyiségnevekként a kínai karakterek is használatosak, és ők úgy olvasnák ezt e karaktert, hogy "haeng", sőt, még Vietnámban sem rettennnének vissza a műveltebbek, pedig itt elvileg a XX-ik század elején feladták a kínai írásjeleket, akkor a Wiki szerint az kellene mondani, hogy "hành", esetleg: hàng, hạnh, ngành, hãng, hăng.

De a lényeg az, hogy ezt a karaktert látva mindnyájuk fejében valami olyasmi képzet jelenik meg e jel láttán, hogy menni, mozogni, esetleg utazni. És ezzel el is érkeztünk a lényeghez, ami már egyáltalában nem kínai. Vegyük ugyanis észre, hogy a nyugati kultúrkörben is vannak képírásjegyek, például legelőször is a számok. Ugyanis, ha leírjuk azt, hogy "215" akkor azt a magyar olvasó fogja csak "kétszáztizenöt"-nek, esetleg kettőszáztizenötnek, ugye-ugye! olvasni, de a német már zwei-hunderd-fünfzehn-nek, a spanyol pedig dos-cientos cinquentá-nak mondja majd ugyanazokat az karaktereket, de ettől függetlenül mindenki pont ugyanarra gondolna: a 215-ös számra.

De ne álljunk meg itt, menjünk tovább! Mi jut például erről a rajzocskáról az eszünkbe?
Igen, az, hogy eső, esik, esetleg az, hogy zápor. De lehetne még nagyon sok ilyen példát hozni, beleértve az egyre közkedveltebb emó-ikonokat is :) Aztán ott vannak a céges emblémák, vegyünk egy nagyon jól ismertet:
És a megszámlálhatatlan féle piktogramm, például a sportágakra, mint mondjuk ez:
Tehát, ha leírom ezt:


...akkor ugye mindenki el tudja olvasni? Nos, a japánok kanji-használata nagyon hasonló: a fonetikus, ragozós-toldalékos írásukba a fogalmakat kanjikkal helyettesítik, a ragokat, kötőszavakat, és még ami jól esik, megtartják fonetikus hiraganának vagy katakanának. Nézzük csak ezt a példát!

学校へ行きます

Ez kiolvasva "gakkoe ikimasu", vagyis "megyek az iskolába". Ebben a szövegben három kanji van, az első kettő: 学校 azt jelenti, hogy "iskola" a "" pedig a már jól ismert "menni". A többi fonetikus hiragana karakter, és ilyen szempontból teljesen megfelel a magyar ragozásnak, Az "iskola" szó az eredeti kínai szó átvétele, és eltorzítása, de a "megy" kanjit egyszerűen csak japánul olvassák el, és kész. Vagyis hozzátettek még egy hangalakot ugyanahhoz a képírásjegyhez, ebben az esetben az "" kanjit "i"-nek kell olvasni. Vagyis, ha mi is hozzájuk hasonlóan akarjuk adaptálni a kanjikat, akkor semmi mást nem kell tenni, mint a szó tövét behelyettesíteni a kanjival. Elolvasva ugyanaz marad, nem kell megtanulni sem japánul, sem kínaiul. Lássuk csak:

学校ba行ek

Ugye, hogy megy ez...!

Felmerülhet persze az olvasóban a kérdés, hogy mi az értelme az egésznek? Ó, rengeteg. Először is, a nagy Keleti Nyitás keretében ezzel nyilván ide lehetne édesgetni a kínaiakat, hiszen mekkora piros biciklitolás lenne már, ha átvennénk az írásukat, többet érne ez, mint egy köztéri Mao Ce Tung szobor vagy egy kínai sorozatgyilkos szabadon engedése. Minden kétséget kizárólag pallérozná az elmét is, ha a kisiskolások az utcán való csellengés, drogozás és videojátékok nyüstölése helyett kanjikat tanulnának.

De az ökörködést egy röpke pillanatra félretéve, a kanjiknak igenis lennének előnyei. Először is, egy kanjis szöveget gyorsabban lehet olvasni. Jó, persze csak akkor ha az ember vágja a kanjikat, de most tételezzük ezt fel egy pillanatra. Ugyanis, ha jobban belegondolunk, magyarul is szóképeket olvasunk, bizonyiték: mennyivel lassabb egy haladzsaszöveget kibetűzni! erre pedig a kanji sokkal alkalmasabb, mert tömör. A japán-stilusú, vagyis csak a szótöveket behelyettesitő, vegyes használat ráadásul kiválóan alkalmas gyorsolvasásra: egy szövegre rápillantva, a kanjikra koncentrálva remekül le lehet venni a lényeget, és eldönthető, hogy érdemes-e alaposan elolvasni az adott cikket. Ezt az élményt még a magam erősen korlátozott kanji-tudásával is sikerült egyszer-kétszer átélni, nagyon érdekes!

Aztán: mert internacionális. Sajnos ez nem működik ugyan annyira, mint kellene, hiszen mára a japán kanjik elég jelentősen eltérnek a kínaiaktól, és ezt az egyszerűsített kínai irásjegyek tovább rombolták, de azért egy japán pl. Hong Kongban vagy Taiwanon, ahol a hagyományos karaktereket használják, egész jól elvan egy újsággal, legalábbis kihámozza a lényeget. És ne feledkezzünk el arról, hogy olyan, hogy "kínai" nyelv nincs, helyette van egy rakás, egymással rokonságban levő han nyelv, amelyek kábé annyira hasonlítanak egymásra, mint a latin nyelvek, egyesek szerint még annyira sem. Mindazonáltal írásban, a kanji segítségével tökéletesen megértik egymást.

Mindezen előnyök ellenére sajnos pesszimista vagyok javaslatommal kapcsolatban, ám mégha a lustaság, maradiság és a szűklátókörű nacionalizmus meg is fogja akadályozni ennek a forradalmi javaslatnak az elfogadását, nekem akkor is megmarad a lehetőségem arra, hogy a magam útját járjam és ezentúl a blogot kanjis formában tegyem közzé.

Tehát akkor: további 良日ot願ok全en読ónak!

----------------------------------

Diszklémer: javításokat / kiegészítéseket szívesen fogadok a profi nyelvészektől, tudom, van néhány az olvasók között.

16 megjegyzés:

  1. Nem vagyok nyelvesz, de (vagy epp ezert :D) nagyon tetszett az iras (megint!), mert szuperul visszaadta milyen erzes volt ugy Japanban maszkalni, hogy minimal szinten kepben voltam kanji-ugyben. (Metro kijarat, bejarat, bankautomata hasznalat, stb).
    Amikor meg nem tudtam, hogy ki fogok jutni Japanba, csak idotoltesbol jartam nyelvtanfolyamra. Kozben azon "keseregtem", hogy megvalosithatatlan ennyi kriksz krakszot ilyen oregen (marmint nem kisiskolas korban) megtanulni. Aztan kiderult, a befizetett tandij minden centje aranyat ert :)

    VálaszTörlés
  2. Egy megjegyzés, nem írásjegyről, hanem írásjelről beszélsz. Az előbbi a vessző, pont stb.

    VálaszTörlés
  3. Amúgy 良日ot neked is. Tipikusan olyan kifejezés, amit a koreaiak (és tudomásom szerint) a kínaiak sem mondanak, de megérthető, ha ismered a kínai írásjegyeket. Bár a koreaiak túlnyomó többsége nem ismeri őket.

    VálaszTörlés
  4. Erdekes fejtegetes.
    Leirom, velemenyem szerint miert nem mukodne. A piktogram-alapu modszer (tehat ahol a jelbol ranezesre ki lehet talalni a jelentest) jopofa, de nem lehet vele lefedni egy teljes nyelvet. A targyakat meg csak-csak, de mondjuk a tudoembolia vagy titralas fogalmakat nyilvan nem. A masik gond, hogy nagyon lassu oket lerajzolni. Amig az esernyo szimbolumot lerajzolom, kiszinezem, addig egy japan gyerek otszor leirja a "kasa" kanjit.
    Marad tehat a rovas-alapu, azaz gyorsan irhato jelrendszer, mint peldaul a kinai/japan irasjelek. Ilyenkor a jel es a jelentes kozos megegyezes alapjan kapcsolhato csak ossze, azaz egy szigoru szabalyrendszer szerint kell lennie legalabb 2-3 ezer, rendszerezheto irasjelnek, amiket - japan pelda alapjan - nagyjabol tiz ev elsajatitani. Es az idegen szavakra meg ekkor is kell maradnia egy fonetikus abecenek. A szerzett elony (mas nyelvekkel IRASBAN kompatibilis) elhanyagolhato ahhoz kepest, mint ha ezt a tiz evet mondjuk angoltanulassal toltenenk, maris megoldva a kompatibilitast irasban es szoban is.
    Persze rogton hozzateszem, hogy nem vagyok nyelvesz, es azt is, hogy hianypotlo volt a poszt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, én az összes iskolásévem alatt folyton csak úgy jegyzeteltem, hogy amit csak lehetett, lerajzoltam, nagyon hasonlóan a posztban lévő példához :))
      Sok mondatban több volt a jel és rajz, mint a betű.
      Amikor anyámék látták a füzeteimet, jegyzeteimet, nagyon jót mosolyogtak. Nekem így volt gyorsabb, a rajzolás jobban ment (megy) mint a kézírás (ami szinte olvashatatlan).

      Én csak támogatni tudom a posztban leírtakat :D

      És mi sem bizonyítja jobban a dolog működőképességét, minthogy a smiley-k is milyen népszerűek; lettek nyelvtől függetlenül mindenki megérti.

      Törlés
    2. @Szak1 Rajzocskákkal mondjuk tényleg nem mennénk sokra, mondjuk a kínaiak is igy kezdték anno és Judit baráti körében elég népszerű mobilon egy olyan fontkészlet, ahol a train az egy vonat, az eső meg esernyő és pont úgy kommunikálnak ahogy lerajzoltam, csak angolul.

      Abban sztem nincs igazad, hogy "minden vagy semmi"; sztem ez teljesen jól skálázható dolog, elóször be lehetne vezetni 200 kanjit, aztán amikor a nép megszokta, évente bővíteni. :)

      Az angollal persze igazad van, nyilván nem összemérhető azzal price/performance-ban, de hát akkor is: milyen vidám lenne?

      Törlés
    3. @névtelen Pontosan, az emo-karakteek remekül bizonyitják, hogy lenne erre igény!

      Törlés
  5. 我 之t a 十年t  多nak 感em, sokkal 早abb is meg 可 覚ni 二千・三千 漢字t :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha 全日 之t 覚od, 確an 少ebb is 十分
      na de 楽ök, hogy igy rá興奮tál a 物ra!

      Törlés
    2. csak kellene egy 統一ett magyar-日本語font斉備, mert igy 小t 遅san 行 az 書ás...

      Törlés
    3. 我em 好ik 之 a 漢字s 正書法  笑

      Törlés
  6. Kicsit átirtam, igy sztem érthetőbb lett.

    VálaszTörlés
  7. Megjegyzés: a példaként felhozott írásjel (行) mandarinul is legalább kétféleképpen ejtendő: az általad említett "xíng"-en kívül ejthetjük még "háng"-nak is. Természetesen a két különböző kiejtés két különböző jelentést takar.

    VálaszTörlés
  8. Napi provokatív kérdésünk következik: biztos, hogy a japán nyelvnek semmi köze a kínai nyelvhez? Vagy csak a japánok szeretnék ezt hinni? :)

    VálaszTörlés
  9. Biztos. A japán nyelv eredete nem teljesen tisztázott, az valószinű, hogy a koreaihoz van köze, de a kinai teljesen más. Sok jövevényszó van persze, de ez kb. olyan mint a latin vagy szláv eredetű szavak a magyarban. A kinai eredet, az "elveszett törzs" legendája egy közkeletű kinai nacionalista tévhit.

    VálaszTörlés