Végy egy csipetnyi sót

Japán vendéglők bejárata előtt gyakran látni egy kis halom sót, ez az un. morishió (盛塩). A legalább ezer éves szokás eredetére két elmélet is versenyben van; egy kínai és egy japán. A kínai eredetű legenda szerint egy hajdani császár a palotája előtt, kis házakban tartotta 3000 ágyasát és esténként ökörfogaton utazva látogatta sorra őket. Egyikük, hogy a látogatás esélyét növelje, sót tett az ajtaja elé. Az ökör gyakran megállt ott és nyalogatta a kikészített sót, a császár pedig, aki valószínűleg meg sem ismerte a házat, a leleményes hölgynél töltötte az éjszakát. A legenda alapján pedig a sóhalom a vendégeket vonzó szimbólummá vált.

A japán magyarázat szerint a só a rituális megtisztulás ceremóniájának része és elriasztja a háztól a rossz szellemeket. A temetésről hazatérők például, hogy megszabaduljanak minden gonosz hatástól, mielőtt belépnének otthonukba, sóval hintik be magukat, a sumó birkózók pedig, hasonló okokból, egy marék sót szórnak maguk elé, mielőtt fellépnek a dójóra. Az interneten olvastam, hogy ‘95 nyarán, amikor a Seibu Lions baseballcsapata folyamatosan vesztett, menedzserük egy kis halom sóval törte meg a pechszériát. 

Én inkább arra szavaznék, hogy a kínai legenda lehet a morishió-szokás eredete, hiszen lakóházak előtt még nem láttam sóhalmot, de éjszakai bárok, love hotelek előtt annál inkább. De az is lehet, hogy mindkettő igaz, hiszen a vendégek szeszélyeinek kitett üzlet tulajdonosa mindennemű földi és égi védelmet szívesen fogad.