Szavazz rám!

Újra nyakunkon vannak a választások, konkrétan holnap, 16-án, a zűrzavar és kiábrándultság teljes, napról-napra alakulnak, egyesülnek, megszün..., na azt azért nem, pártok, már meg sem kisérlem követni és ezzel a japánok is hasonlóképp vannak. Biztos pont csak egy van: húzzon el a kormány! igen, az, amelyik alig három éve fűt-fát igérve földindulásszerű győzelmet aratott. Mert hát azóta kiderült, hogy osztogatni és közben adótnememelni nem is olyan egyszerű, sőt, még csak úgy szimplán menedzselni a dolgokat sem mindig az, pláne, ha beüt egy földrengés, tsunami és fukushima. A három év alatt vajmi kevés eredményt felmutató és belső vitáktól is sújtott Japán Demokrata Pártnak (DPJ) egyértelmű buktára áll a választás, a kérdés legfeljebb az, hogy mekkora erejük marad ellenzékben.

Jön a jelölt, (nem dublőr!)...

Rendben, tehát akkor a DPJ kuka, de mi legyen helyette? Ehhez nézzük meg, mik is a választási témák: először is, Fukushima után érthető módon, az atomenergia. Ezen a pályán mindenki versenyt tülekedik, hogy ki tudja gyorsabban beigérni a teljes atomtalanítást, 10 év múlva, öt év múlva, azonnal, nyilván, hogy energiaár emelés nélkül. Ha valamelyik párt esetleg megpróbál józanabbul gondolkodni és nem száll be az igérgetésbe, kíméletlenül kigolyózzák.

Aztán persze ott a gazdaság, abban mindenki megegyezik, hogy jó lenne már 20 év után kikászálódni a stagnálásból és nem csak bénultan nézni, ahogy Kína gazdasága eldübörög Japán mellett. Ám hogy ehhez mit is kellene tenni, már elég nagy a tanácstalanság, a jelenleg divatos ötlet az, hogy "fel kellene pörgetni az inflációt". Nem vagyok egy makrogazdasági szakember, de valahogy az az érzésem, ez így önnmagában nem lesz elég...

Végül pedig ott a "kínai kérdés", vagyis, hogy miként reagáljon az ország a Senkaku-szigetek körüli balhéra, a folyamatos és lassan intenzifikálódó kínai provokációkra. Itt egyértelműen a keménykedés a menő, ebben a Japán Restauration Party vezetője, Tokyó nemrég lemondott polgármestere Ishihara jeleskedik a leginkább, úgy véli, Japánnak késznek kell lennie "kardot rántani" Kína ellen, és legjobb lenne, ha Japán nukleáris fegyverekkel fegyverezné fel magát, de Abe, a várhatóan győztes LDP miniszterelnökjelöltje, sem marad le sokkal tőle, ő is úgy véli, hogy Japánnak a sarkára kellene végre állnia Kínával szemben és eltörölné az alkotmányban rögzített korlátokat a katonai költségvetésre és a védekező alapállású hadseregre vonatkozólag.

...és már mondja is.

Tehát minden valószinűség szerint jön vissza a jóöreg Jimintó, angolul LDP, vagyis Liberal-Democrativ Party, és várhatóan lesz megint kormányfői Yasukuni jinja látogatás, hivatalos véleménnyé emelkedik, hogy Nankingi mészárlás nem is (nagyon) volt, és hogy a comfort womenek pedig csak egyszerűen hazudozó kurvák. Mindez nyilván nagy örömet és szimpátiát fog kelteni Japán iránt a környező országokban, beleértve azokat is, akikben pedig akár Japán szövetségeseket is találhatna, Kína pedig minden bizonnyal megijed és feladja igényeit a Senkaku szigetekre. Very clever, indeed.

A mai újságban az egyik kisszínes az volt, hogy egy 94 éves bácsi úgy döntött, indul a választásokon. Kampány büdzsé gyanánt beáldozta a temetésre félretett pénzét, mert úgy gondolja, hogy nem jó irányba megy az ország. Háborús veterán, hét évet töltött a kínai háborúban és sok bajtársát látta meghalni, és úgy gondolja, hogy a mai politikusok túl könnyedén dobálódznak a szavakkal amikor fegyverkezést  és az alkotmány megváltoztatását sürgetik.

Néha jó lenne odafigyelni arra, amit az öregek mondanak.

-------------------------------------

És akkor a mai zene persze mi is lenne más: URH