2015. december 6., vasárnap

Jogositvány-ceremónia

A múlt héten sikerült kivivnom ismerőseim és kollégáim osztatlan csodálatát: csont nélkül, elsőre átmentem a japán autóvezetési vizsgán! De álljon meg a menet: minek kellett vizsgáznom? Hiszen még posztot is irtam arról, hogy milyen Japánban vezetni...! És ha már igen, akkor mi akkora nagy szám azon, hogy jópárszázezer levezetett kilométer után elsőre leteszem a rutinvizsgát?!?

Megannyi kérdés, de menjünk sorjában: nem úgy van az, hogy civilizált országok elismerik egymás jogositványait? Dehogynem, csak úgy tünik, a japán rendőrség szemében mi még nem értük el a civilizáltság megfelelő fokát. Állitólag valami „Geneva Convention”-ban kellene benne lenni és akkor rendben lenne, de Magyarország, azt mondták, hogy a rossz baleseti statisztikáink miatt, ennek nem tagja. Csekély vigasz, hogy a környező közép-kelet európai országok, az örökké bezzeggyerek Csehország kivételével, szintén hasonló cipőben járnak. És akkor hogy is van az, hogy ennek ellenére én eddig vezettem? Hát, izé... mondjuk azt, hogy nem voltam teljesen legális. De nem állitottak meg egyszer sem, csak az utóbbi időben már nem adtak ki kölcsönautót a fenti genfi ügy miatt. Igy aztán elhatároztam, hogy leküzdöm a megkülönböztetés miatti felháborodásomat és belevégok a vizsgába.

Először el kellett mennem a Shinagawa közelében levő „Driving Center”-be, ahol az előzetes papirmunkát intézték. Kellett fotó, a jogsim hivatalos forditása, némi pénz és annyi útlevél amennyi csak van, értve ezalatt a korábbi lejártakat is. Nem tudom ezek mire voltak jók, de az a tippem, hogy azt csekkelték le, mennyit voltam Japánban, hogy leellenőrizhessék, nem követtem-e el ezalatt valami csibészséget. Ezen kivül csinálni kellett egy tiz kérdéses tesztet, tele olyan veretes problámákkal, mint, hogy „Vezetés előtt meg kell győződni az autó műszaki állapotáról. IGAZ/HAMIS”, nem volt egy nagy etwas 10/10-et összehozni. Várni azért kellett sokat, közben azzal szórakoztattam magam, hogy a falra kirakott megbánó-levél mintákat böngészgettem, komolyabb kihágás esetén ilyet is kell irni! nagyon szórakoztatóak. A boldog, civilizált országok állampolgárai ezzel kézhez is kapták a jogsit, de a magunkfajta büntiben levők csak feliratkozhatnak a vezetési vizsgára, majd’ egy hónappal későbbre.

A gyakorlati vizsga végig zárt rutinpályán van; Japánban soha nem engednek ki forgalomba tanulókat oktatóval, hiszen ez őrületesen veszélyes lenne! Arra még nem tudott ugyan senki sem meggyőző választ adni, hogy mennyivel kevésbé veszélyes ugyanezeket az embereket friss jogsival és zéró forgalmi rutinnal egyedül kilökni a forgalomba, de hát gondolom az már nem az ő problémájuk. A rutinpályákat teljesen másképp kell elképzelni mint az otthoniakat, ahol a szivatós parkolások dominálnak, ehelyett megpróbálják szimulálni a rettegett forgalmat: komplett, nem-is-olyan-kicsi világ van itt, többsávos utakkal, közlekedési lámpákkal, ravasz forgalmi helyzetekkel. Csak éppen maga a forgalom hiányzik, autó egy szál se, de hát az veszélyes lenne.

Ez igy nem hangzik túl durvának, de akkor miért van, hogy sokan akár tizszer is próbálkoznak, amig sikerül átszenvedniük magukat? Mert mindent, és tényleg MINDENT úgy kell csinálni, ahogy az szabályos. De nem csak KRESZ-szabályok számitanak, hanem minden apró részlet: hogy fogod a kormányt, mikor hová nézel, hogyan fékezel, satöbbi. Az erős képzelőerő kritikusan fontos: a töküres rutinpályán úgy kell viselkedni, mintha a Shinjukuban autóznál csúcsforgalomban! Higgyétek el, nem könnyű... A többi, rutinosnak tünő, vizsgázó szerint nem ritka az olyan nap, amikor 15-20 emberből egy sem megy át.

Hát akkor induljunk! Ezen a vizsgán mindenki külföldi, engem először beültetnek az előző vizsgázó mögé, vékony kinai lány, teljesen be van tojva és ennek megfelelően ki is vágják, jelzem, jogosan. Aztán jövök én, először is benézek a gépjármű alá előről és hátulról, de nem ám csak úgy tessék-lássék, hanem hogy rendesen koppanjon a fejem az aszfalton! hogy nincs-e bújócskát játszó kisgyermek vagy alvó kiscica alatta. Nem volt, igy rendkivül óvatosan kimerészkedek a vezetői oldalra, nehogy elcsapjon egy száguldó képzeletbeli kamion, és beülök a vezetőülésbe. Itt először is egy harsány „yoroshiku onegaishimasu!”-szal demonstrálom, hogy értek japánul, majd némi instrukció után megkapom az engedélyt az indulásra. Index ki, majd megkezdődhet az un. „5 pontos rutin”, vagyis 1) hátranézek a bal vállam felett, hogy nem jön-e egy képzeletbeli biciklista 2) ugyanerről meggyőződök a bal oldali tükörben is 3) a biztonság kedvéért a belső tükörben is megnézem, hogy minden rendben van-e 4) ezután a vezetőoldali tükör következik, ellenőrzöm a képzeletbeli autókat 5) végül hátranézek a jobb vállam felett is, mert ugye a holttér. Mindezt jól láthatóan, lehetőleg egy kicsit eltúlzottan kell végezni, különben repül a büntipont. Ezek után egy félhangos, de azért az instruktornak jól hallható, „jossh!”* kiáltás után roppant óvatosan elindulok, ügyelve, hogy az út bal oldalán menjek. Itt most nem csak arra gondolok, hogy balrahajts van, nyilván, hogy az van, hanem hogy a bal oldal bal oldalán kell menni, mert a sáv közepén állitólag veszélyes... Arra is figyelek, hogy az egyenesekben elég gyorsan menjek, mert ha valaki nagyon óvatoskodik, azt is kivágják. A kanyarban viszont le kell lassitani kb. 10 km/órára, mert sohasem lehessen tudni... A lassitásnak is megvan ám a forsza: nem szabad csak úgy simán fékezni, hanem 2-3 „pumpáló” fékezéssel kell eljutni a kivánt csigalassúsághoz, hogy miért, az örök rejtély marad.

Az „utak” meg vannak számozva, az instruktor bemondja a számot, én pedig hangos „hai!”-al jelzem, hogy megértettem. A japán nyelvtudás elvileg nem követelmény, de enélkül szerintem nem sok esélyem lenne; az az érzésem, hogy nem igazán cél, hogy japánul nem tudó emberek vezessenek itt autót. A kanyarodások alkalmával nem elég a tükörben bizni, hanem rendesen hátra is kell fordulni, állitólag a ennek kihagyása a leggyakoribb oka a bukásnak.

Aztán jön egy szakasz, ahol szűk, S-kanyaros utakon kell demonstrálni, hogy tudom kontrollálni az autót, ezt még hasznosnak is mondanám, elvégre Tokyó tele van ilyenekkel. Utána újra kimegyünk a „főútra”, a megállás-elsőbbségadás táblánál, ez itt nem doboz, hanem csak szingli mackósajt, jó messzire a vonaltól megállok és lassan háromig számolok, mielőtt elindulok, azt hallottam ez is egy kritikus pont. Állitólag egyes rutinpályákon vasúti kereszteződés is van, ahol nem elég megállni, de le is kell engedni az ablakot, és hallgatózni, hogy nem jön-e a képzeletbeli vonat... Aztán egy sima beállás és vége, közlik, hogy átmentem, hurrá! Mindezzel már fél tizre végeztem, de fél kettő lett mig sikerült kiadniuk a jogsit. A hosszú várakozás fénypontja az volt, amikor a főinstruktor a sikeres vizsgázók előtt tartott jó tizperces japán nyelvű dörgedelemben, kiváncsi lennék, hányan értették, hosszasan ecsetelte, hogy nehogymá’ azt higgyük, hogy most már tudunk Japánban vezetni, mert itt Minden Teljesen Más és Roppant Veszélyes.


Olyan volt ez a vizsga egy kicsit, mint egy teaceremónia: maga a tevékenység végtelen egyszerű, főzni kell egy teát és felszolgálni, vagy végigmenni egy alapvetően tökegyszerű rutinpályán, de nem mindegy hogyan! A mozdulatok, a sorrend, a „kata”, vagyis a forma, dominál a tartalom felett, és mindez azt kivánja szolgálni, hogy belevéssék a vezetőkbe azokat a rutinokat, amelyek a biztonságos vezetést szolgálják. Hát, nem tudom... Nyilván nem hülyeség kanyarodáskor hátranézni, hogy nincs-e valaki a holttérben, de azért kiváncsi lennék hányan ellenőrzik a kocsi alatt szundikáló macskákat minden indulás előtt, én speciel még soha nem láttam senkit.

-------------------------------

Ha valaki utánam akarja csinálni, feltétlen olvassa el ezt és ezt a bologbejegyzést (angol), tele van jobbnál-jobb gyakorlati tanáccsal, minden szavuk arany!
* kb: gyerünk! (részletesebben itt)

23 megjegyzés:

  1. Gratulálok a jogsihoz! Lenne egy témába vágó kérdésem: ilyen szuperóvatos, értelmetlen szabályokhoz végtelenül ragaszkodó vizsga mellett hogy lehet, hogy a valóban fontos dolgokban a japán sofőrök teljesen szabálytalanok? Bármely, az országban egy hetet eltöltő turista ellenőrizheti, hogy a lámpa nélküli zebrán tízből kilenc autós nem fog átengedni, annak ellenére, hogy egyértelműen elsőbbsége van a gyalogosnak. Tisztességesen megőszült, vélhetően millió levezetett kilométert abszolvált buszsofőröket láttam úgy előzni biciklist, hogy majd az árokba borították az áldozatot, illetve velem gyakran fordult elő, hogy főútra kikanyarodó autós körülnézett, láthatóan észrevett, majd magabiztosan kihajtott elém, mert történetesen biciklin ültem. Ezek az "erős autó vs. gyenge gyalogos/biciklis" szituációk tipikus civilizáltági mérőfokai egy társadalomnak, és a japán autóstársadalom szinte minden ilyen helyzetet a szabály ellenére erőalapon kezel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ellenkező tapasztalataim vannak, sőt, majdnem szívbajt kaptam és mentettem volna a gyalogosokat, amikor a zöldre váltó lámpánál mindenféle óvatoskodás nélkül elindultak. Nem egyszer, mert hetekig tartott mire legyűrtem a reflexet hogy visszarántsam őket :D

      Egyszer volt hogy valaki ilyekor keresztbe ment a zebrán, az egy mami volt, biciklivel, de Ő meg rettentő profin átcikázott az emberek között...

      Törlés
    2. "amikor a zöldre váltó lámpánál" - De hát épp ezt írom, hogy a _lámpa nélküli_ esetekben, ahol mindig, mindentől függetlenül a gyalogosnak van elsőbbsége, ott perceken keresztül állhatsz, és mindenki elhajt melletted. Legközelebb levideózom.

      Törlés
    3. Jogos. Az a baj, hogy hirtelen nem jut eszembe olyan kereszteződés ahol érdemi forgalom volt és nem volt lámpa. Vidéken meg nem jártam olyan borzalmasan sokat, viszont kint sose éreztem azt a halálfélelmet ami itt, a pesti (vagy akár a budai) zebrákon azért el-el fog :D

      Törlés
    4. Szerintem jóval kevesebb aggressziv köcsög van az utakon mint itthon, amikor mégis félek gyalogosként, az a gyyakorlatlanságuk miatt van, A biciklistákkal kicsit más a helyzet; róluk úgy gondolják, hogy menjenek a járdán, ezért kevéssé figyelnek rájuk.

      Törlés
    5. Attól is függ, hog hol vagy. Én Tokióban azt tapasztaltam, hogy a sofőrök előzékenyek, a gyalogosokat átengedik, viszont egy vidéki városban majdnem elütöttek. Itt, ahol most élek (Okinawa), szintén nagyon előzékenyek, nyugodtak, megfontoltak (néha túlságosan is) és nincsenek őrültek az utakon. Nicsenek őrült BMW-sek (nekem is bmw-m volt otthon, de nem őrültködtem), nem szoktak letölni, nem szoktak ledudálni, úgyhogy nem értem, honnan jöttek ezek "a japánok szabáltalanok" tapasztalat, lehet, hogy olyan városban élsz..

      Törlés
    6. Ibaraki prefektúra egy valóban vidékies területén tapasztalom, biciklin és gyalogosan közlekedve. Hasonló volt a Fuji körül, Omiyában, Hitachiban, gyakorlatilag mindenhol vidéken.

      Nagyvárosokban nincs tapasztalatom: Tokióban, Oszakában tényleg szinte minden zebra lámpás.

      Fizikus lévén, amikor azt látom, hogy folyamatosan húz el mellettem a forgalom (mondjuk tizenöt autóból egy se áll meg), akkor azt mondom, hogy ez már elég nagy számú minta ahhoz, hogy nagy bizonyossággal kijelentsem, hogy a japánok jellemzően szabálytalanok.

      Mint feljebb leírtam, ezek a gyenge gyalogos vs. erős autós esetek civilizáltsági fokmérői egy országnak: Magyarországon se nagyon állnak meg, Svájcban viszont, ahol korábban éltem, mindig. A posztban leírt szuperóvatos kresz-vizsgával nem passzol sehogyan se össze a "biciklis menjen a járdán" (ami vidéken a főutak mellett nincs) meg a "gyalogos várjon csak" mentalitás.

      Törlés
  2. Ha ennyire 'steril' az egész, akkor csodálkozom, hogy pont Japánban nem tették az egészet szimulátorra. Végül is van szoftver, ami látja a szem- és a fejmozgást, és ott bármilyen forgalmi helyzetet lehet teljesen biztonságosan szimulálni. Vagy inkább ne adjak tippeket nekik? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát lehet, hogy látod a jövőt... Bár én leginkább arra tippelnék, hogy kibekkelik azt a kis időt az önvezető autók elterjedéséig és akkor betiltják a manuális vezetést, az csak bajt okoz.

      Törlés
  3. Így már értem, miért nem tudnak előzni. Egy ott élő haver mesélte, hogy komoly , összetett probléma nekik egy autópályán is néha elhagyni a külső sávot és átmenni a belsőbe előzni egyet. Lehet, hogy van benne valami, ha egyszer forgalom nélkül tanulnak. Röhej!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen rengeteg "paper driver" van köztük, aki nulla közeli gyakorlattal evez az autópályákon.

      Törlés
  4. Kedves Bónakovács!

    Elolvastam visszamenőleg is a blogodat, jelenleg valahol 2011 környékén tartok, és nagyon profi!

    Az igazság az az ilyen vizsgák alkalmával, egy napon van egy külföldi szekció (vagy talán kettő), és van több japán. Vélhetően te a külföldibe kerültél, mint ahogy magad is írod, egy kínai hölgy ment előtted. Bár nem álltál akkora tortúra előtt mint a legtöbb külföldi ilyen esetben, azt gondolom hogy felesleges volt, de erről majd később.

    Én is egyszerű magyar jogsival mentem ki, én annyira nem lepődtem meg hogy nem fogadják el, elvégre a másik oldalon kell csinálni mindent. Én nem kérdeztem semmit az ottani illetékesektől mert az ilyen ügyeket a cégünk végezte, ahol azt mondták hogy te hülye vagy hogy nem váltottad ki a nemzetközi jogsit Magyarországon, mert direkt, értelmes emberi magyar nyelven elmondtuk hogy váltsd ki. Így a román kolléga aki kiváltotta, kapásból a forgalomra ráeresztve bénázhatott hogy most melyik a balkeze, és hogy most komolyan mondom-e neki hogy itt tényleg balkézszabály van-e, én meg mehettem abba a csoportba amibe te is kerülhettél, csak én hamamatsuban. Engem azonban az rettentett el az egésztől hogy a fejemben összeszedett összes szabályt betartottam, ehhez képest mindig volt valami, hogy nem mentem eléggé szélén az útnak, nem néztem be valahova oda ahova szerintem benéztem, stb stb. Szerintem kicsit vissza is éltek azzal hogy az ő nyelvükön nem tudok belekötni ezekbe a visszajelzésekbe. Valóban nem sokat tudok japánul, kínaiul tanultam egy évet, kanji problémám sok nem volt, és annyira feltréningelt a japán fordító kollega, akit a cég egész napra kirendelt mellém (neki munkaidő, nekem szabadság) hogy elkísérjen, a hivatalos ügyekben fordítson, és megtanítson arra hogy kb milyen kérdésekkel szembesülök. Nyelvi probléma tehát nem volt, az írásbeli vizsga végén kértek annyit hogy legyek kedves tanuljak meg egy-két mondatot arra az esetre ha megállítana a rendőr, mint hogy ki vagyok, honnan jövök, stb.

    De amikor másodszor mentem, és buktattak meg, és láttam a reménytelen külföldieket akik nem igazán tudták hogyan készüljenek fel ilyen szintű szivatásra, és már valóban tizedszer vágták meg őket, úgy döntöttem más utat választok. Nekem ugyanis egy ilyen próbálkozás egy nap kiesést jelent a munkahelyemen, mivel napi bónusz van ezért ez pénzkisés, nem beszélve arról hogy a vizsgadíjat nem fizették (miközben a fordítót igen, tehát ők is tudták hogy a cégnek érdeke hogy nekem legyen jogsim, hiszen így én tudtam volna kakegawában furikázni kisbusszal a kollegákat a munkahelyünkre és vissza). A fordító szerint direkt szívatják az ottani külföldieket, mivel nem igazán befogadóak, és nem akarják hogy mindenféle gaijin őrültködjön a szűk utcácskáikon.

    Mindenesetre eszembe jutott hogy végülis szerény személyem a nemzetközi jogosítvány kiváltásához nem kell, csak egy meghatalmazás, valamint az irataim. Ezt gyorspostával elküldtem anyukámnak, aki egy héten belül már küldte is vissza a nemzetközi jogosítványomat.

    Hogy ez mennyire volt szabályos/törvényes azt nem tudom, a rendőrnél jobban féltem attól hogy a főnökeim nem engednek vezetni a céges autóval, így ez az akadály elhárult.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem igazán szabályos, a nemzeközi jogsi ha jól tudom, érkezés után max egy évig érvényes utána nem fogadják el és olybá tekintik, mintha jogsi nélkül vezetnél (ilyenkor nem jó fejek). Mondjuk én is igy vezettem 5 évig, de most már nem adnak autót sem kölcsön nemzetközi jogsira, igy inkább letettem.

      Törlés
  5. Halovány emlékem van, és nem lelem hogy hol olvastam, hogy vagy direkt szívatják a barbárokat, vagy nem csak őket, hanem a született japáni is úgy áll hozzá, hogy nem biztos hogy az első öt vizsgája sikerülni fog.
    Megvan: http://blog.gaijinpot.com/obtaining-a-japanese-drivers-license/
    Persze az se lehetetlen hogy csak azért nyekeregnek, mert ők nem mentek át a vizsgán :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát lehet... de az biztos, hogy elsőre nem szokás átmenni,

      Törlés
  6. Érdekes, ezek szerint a tanpályán nem szimulálják azt a nagyon is életszerű forgalmi szituációt, hogy miként autózzon haza biztonsággal és körültekintően a derék helybéli csontrészegen. Különös tekintettel a szimulált kertkapu kinyitására, mielőtt azon megpróbálnánk áthajtani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe... Az jó sztori volt, az biztos. A kertkaput mondjuk sikerrel vette az illető úr, a problémák a kiszállással voltak. Ekkorra ugyanis lanyhult a koncentráció, minek következtében hajnaltájt arra ébredt, hogy a garázs előtt ül a kocsiban és fázik.

      Törlés
  7. Sziasztok!
    Engedjetek meg eg-két megjegyzést, miután sikerült letennem kocsira és nagymotorra a jogsit itt, Japánban.
    Olyan, hogy "gaijin-szívatás", stb. nem létezik, ez baromság, akiknek nem sikerül elsőre, így próbálják megmagyarázni a dolgot (én is ezt tettem). "Még csak véletlenül sem én rontottam el, hanem ők szívatnak". Na persze.
    Egyszerűen itt ilyen követelmények vannak, ugyanúgy szívatják a japánokat is. Sokszor teljesen értelmetlennek tűnnek ezek a szabályok, sokszor tényleg a forma fontosabb, mint a tartalom és a vizsgáztatási rendszer is furcsa, mert az oktatópálya egy iszonyú költséges dolog, a tanfolyam és vizsga a mostani töredékéből kijönne, ha ki lehetne menni a forgalomba.
    A vizsgán nincs olyan, hogy "gaijin szekció", hanem honosítási (kirikae) szekció van, a honosítási vizsga tartalma egszerűbb, rövidebb (kápzeljétek, milyen lehet a rendes). Japánok is honosíthatnak, egyesek trükköznek azzal, hogy Thaiföldön lerakják fillérekért, majd honosítják.
    Japánban lehet vizsgázni autósiskolában is, de csak akkor, ha befizeted a tanfolyamot, akárcsak Kishazánkban. Ezzel szemben van lehetőség arra, hogy tanfolyam nélkül vizsgázzunk. Na, erről beszélünk itt most, ezt bonyolítják a Licence Centerben. Itt rendőrök dolgoznak és olyanok jelentkeznek vizsgára, akik azt mondják, hogy "nekem nem kell tanfolyam, anélkül is menni fog", a rendőr pedig: "na mutasd meg". (Az más kérdés, hogy a honosítást is itt intézik, ez az egyszerűsített honosítási vizsga.)
    Remálem, nagyjából sikerült leírnom a rendszer lényegét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sőt, akiknek kilencedikre nem sikerül, lehet azok is így próbálják magyarázni, mindenesetre én csak nagyjából azokat a véleményeket próbáltam meg átadni amik az ottaniakban is megfogalmazódtak. A jogosítványhonosító szekció akárhogy nézzük, túlnyomórészt egy gaijin szekció, nyilván vannak olyan esetek amiket te leírtál, de én alapvetően gaijinekkel voltam egy csoportban. Olyannal nem találkoztam aki átment, olyannal viszont igen, aki nagyon sokadszorra próbálkozott.

      És bár olyan japánnal sem találkoztam aki átment volna, a csoportunkban többen arról számoltak be hogy azok a túlnyomórészt japánok, akik első jogosítványukat akarják megszerezni, körülbelül fele átmegy. Ami kb egy hasonló arány mint ami nálunk van. De fenntartom hogy ez simán lehet nem igaz is.

      Törlés
    2. A "kirikae" szekcióval igazad lehet, (más kérdés, hogy definició szerint ez egy "gaijinszekció") és abban is, hogy a japánoknak sem könnyebb a vizsga. Mindazonáltal, ahhoz képest, hogy már vezettem ca. 400k km-t életemben, elég nagy szivatás volt az egész...

      Törlés
  8. Sziasztok!
    Engedjetek meg eg-két megjegyzést, miután sikerült letennem kocsira és nagymotorra a jogsit itt, Japánban.
    Olyan, hogy "gaijin-szívatás", stb. nem létezik, ez baromság, akiknek nem sikerül elsőre, így próbálják megmagyarázni a dolgot (én is ezt tettem). "Még csak véletlenül sem én rontottam el, hanem ők szívatnak". Na persze.
    Egyszerűen itt ilyen követelmények vannak, ugyanúgy szívatják a japánokat is. Sokszor teljesen értelmetlennek tűnnek ezek a szabályok, sokszor tényleg a forma fontosabb, mint a tartalom és a vizsgáztatási rendszer is furcsa, mert az oktatópálya egy iszonyú költséges dolog, a tanfolyam és vizsga a mostani töredékéből kijönne, ha ki lehetne menni a forgalomba.
    A vizsgán nincs olyan, hogy "gaijin szekció", hanem honosítási (kirikae) szekció van, a honosítási vizsga tartalma egszerűbb, rövidebb (kápzeljétek, milyen lehet a rendes). Japánok is honosíthatnak, egyesek trükköznek azzal, hogy Thaiföldön lerakják fillérekért, majd honosítják.
    Japánban lehet vizsgázni autósiskolában is, de csak akkor, ha befizeted a tanfolyamot, akárcsak Kishazánkban. Ezzel szemben van lehetőség arra, hogy tanfolyam nélkül vizsgázzunk. Na, erről beszélünk itt most, ezt bonyolítják a Licence Centerben. Itt rendőrök dolgoznak és olyanok jelentkeznek vizsgára, akik azt mondják, hogy "nekem nem kell tanfolyam, anélkül is menni fog", a rendőr pedig: "na mutasd meg". (Az más kérdés, hogy a honosítást is itt intézik, ez az egyszerűsített honosítási vizsga.)
    Remálem, nagyjából sikerült leírnom a rendszer lényegét.

    VálaszTörlés
  9. Még egy apróság: itt, ahol lakom, nem kellett benézni a kocsi alá.
    (prefektúránként egy vizsgaközpont van).
    Egyébként a blog nagyon szuper, gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan ott nincsenek macskák :) Egyébként a fene se tudja hogy ITT be kell-e nézni, de a blogok ezt ajánlották és mivel általában elég tájékozottnak tűntek, miért pont ebben ne hallgassak rájuk? Összességében nagyon bejött amit mondtak...

      Örülök, h tetszik a blog, majd igyekszem megint posztolni.

      Törlés