Nem gondolnám, hogy most egy világrengető okosságot mondok, de azért érdemes megállapitani, hogy ha a japánok valaminek nekiállnak, akkor csak a tökéletes lehet elég jó.
A folyamat nagy általánosságban úgy zajlik, hogy az equilibrumból valami gaiatsu (kivülről, külhonból jövő nyomás, ez lehet hadihajó vagy éppen egy hollywoodi mozi) kibillenti a japánemberek lelkét és rádöbbenek, hogy a világ bizony elgaloppirozott mellettük, és ők kinosan proviciálisak maradtak egy adott témában. De ebbe nem nyugszanak bele, sőt, ilyenkor képesek a legjobb teljesitményre! felhorgad bennük a nemzeti önérzet, nekiveselkednek és évekig tanulnak, leginkább az Ősforrásból, a helyszinen, majd hazatérnek, alapitanak gyárat, irodát vagy boltot és elkezdik maguk is csinálni, először még bénácskán, azután egyre jobban. Aztán egy bizonyos ponton megfordul az emberek mozgásának az iránya, és a Világ kezd el járni Japánba, hogy megértsék, hogyan is tudnak ezek ennyire jó autókat, hidakat vagy éppen whisky-t csinálni. Megtörtént ez már sokszor, nagyban és kicsiben egyaránt, a legjobb példa rá maga a japán gazdaság, ami az olcsó, másolt termékek forgalmazásából, emlékszik még valaki amikor a 70-es években kissé szabadkozva mondtuk, hogy "ez csak japán"? eljutott odáig, hogy legtöbb termék esetén a "Made in Japan" már önmagában garancia a minőségre.
De ez nem csak a kütyük világában igaz, hanem szinte bármilyen területen. Most akkor véletlenszerűen válasszunk ki egy témát a tétel bizonyitására, legyen ez mondjuk a kávé! Ezt részben azért is választom, mert értékelem ugyan a jó kávét, de nem tekinteném magamat egy kimondott kávébubusnak, és igy talán objektivebben tudom megitélni a folyamatot, aminek eredményeképp bizony, nagyot fordult a világ a 90-es évek óta, amikor is csak elvétve lehetett hozzájutni bármi olyan italhoz, ami közelitőleg is kávéra emlékeztetett volna. A gaiatsu szerepét itt leginkább a sokat szidott Starbucks töltötte be, hiszen a cirka húsz évvel ezelőtti megjelenésük döbbentette rá a japánok nagy részét, hogy létezik más is a "burendo kóhi" (blend coffee, vagyis kávékeverék) és az "kankóhi" (dobozos kávé) sivatagán túl. Nem tudom kik voltak a névtelen hősok, de bizonyára megvoltak a japán kávénak is a maga Masataka Taketsuru-jai és a Jiro Horikoshi-jai, akik időt és fáradtságon nem kimélve járták a világot, és alázattal, szorgalmommal, csészénként szerezték a Tudást, hogy hazatérve prófétái legyenek az Ügynek.
Az eredmény? száz és ezer gourmet kávézó, mint például ez, a Coffea Exlibris*, Shimo-Kitától nem messze. Apró kis üzlet, egyszerű berendezéssel, a fehér szinek dominálnak, és persze átható kávéillattal. A polcokon egy rakás könyv, persze mind a kávéról, találomra leveszek egyet és belekukkolok: tele van aláhúzással és kézzel irt jegyzetekkel, jelezve, hogy itt tudják, miről beszélnek... A különféle kávé-kellékekkel boritott pult mögött japánosan kortalan hölgy tudakolja, hogy mit kérünk és átadja a Menüt ami enyhén szólva letaglózó... Első ránézésre ez egy eszpressó-szaküzlet, de a menüből kiderül, hogy az igazi sztárok itt a single-origin drip kávék, persze jelentősen borsos árakon.
-----------------------------------------------
* Coffea Exlibris, 5-8-16 Daizawa Setagaya Tokyo / 東京都 世田谷区 代沢 5-8-16 Ez egy cikk róla, angolul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése