Beszállok a liftbe, jönne mellém egy japán úr is, de láthatólag nem mer, talán mert az hiszi, megharapom, így először óvatosan megtudakolja, hogy nem bánom-e ha mellém tolakszik. Ie-ie, mordulok rá, ahogy ilyenkor illik, ami szó szerint azt jelenti, hogy "nem-nem", de a "tessék csak, egészen nyugodtan" talán jobban visszaadja a hangulatát.
A lift elindul és néhány lélegzetvételnyi áhitatos csend után az illető úr óvatosan megtudakolja, hogy ugyan mióta vagyok Japánban? Már több, mint 15 éve, mondom az egyszerűség kedvéért, mire ő megereszt egy yapparit: mert, hogy ahogy azt mondtam, hogy "ie-ie", az annyira japános volt... Ínyencek kedvéért: "sono ie-ie to iu kankaku* wa hijóni ojózu de..."
Mi következik ebből?
1) Nem kell annyira o-józu-nak lenni, hogy jó benyomást keltsünk nyelvileg
2) Legtöbb japánnak felfoghatatlan, hogy valaki képes legyen megtanulni a nyelvüket
3) Tényleg azt hitte, hogy megharapom
-----------------------
* kankaku, bzmg, KANKAKU!
Nagyon örülök ennek a blognak. Remélem gyakrabban posztol majd.
VálaszTörlésIgyekszem... addig is ajánlom a régieket ( a jobbak a "Best of.." linken érhetőek el a jobb felső sarokban)
VálaszTörlésHelló! Nagyon tetszik ez a blog. Mivel sehol nem találtam az email címed ezért lehet, hogy nem akarod közkívánat elé tárni, de, ha nem gond én szeretnék párat kérdezni. Persze csak, ha nem gond. Az én email címem gamper.renato@gmail.com. Mivel nem tudom a tiédet kérlek írj valamit, hogy tudjak írni neked. Előre is köszönöm!
VálaszTörlésErre természetesen ezt válaszoltad:
VálaszTörlésIe-ie! Sonna to iu no wa! Mada-mada desu! Oresama wa nihongode futsutsukamono de gozaru! :)
Szia,
VálaszTörlésNagyon örültem, amikor belefutottam a blogodba. :)
Kérdésem: fel lehet venni veled a kapcsolatot emailen?
あなたの答えを事前にいただきありがとうございます
Üdv,
Zoli
Kedves Zoli, irj egy mailcimet és irok oda.
VálaszTörlésSzia,
TörlésPicit keverek rajta, de kitalálható a cim (botokat megellőzendő).
-- vzoltan2006 kukucka t-onlány pontosan hu :)
どうもありがとうございました。私はあなたに素敵な週末をお祈り
Zoli
Üdv!
VálaszTörlésPár hónapja volt szerencsém összefutni egy japán turistacsoporttal egy Pozsonyból Budapest felé tartó vonaton (ők is ott szálltak le). Az én kabinomba egy idősebb (gondolom) házaspár ült be és egy 30 év körüli srác. Kedvesek voltak, az idősebb úr például rálépett a lábamra, és utána vagy ötször bocsánatot kért (angolul, persze).
Viszont volt valami, amit nem értettem, és talán te tudod az okát: Elég náthásnak tűntek, de ugye nem fújtak orrot, ehelyett a bácsi bevizezett egy papírzsebkendőt, és rátapasztotta az orrára. Utóbbit többször is megismételte. Ez egy bevett alternatívája Japánban az orrfújásnak? Sokan csinálják, vagy csak valami személyes megoldás lehetett?
Egyébként, ahogy megérkeztünk a Keletibe, egyből előkerültek a fényképezőgépek, láthatóan nagyon fel voltak dobódva.
Amúgy gratulálok a bloghoz, már jó pár éve rendszeres olvasód vagyok.
Még nem láttam ilyet...
VálaszTörlés