あけまして、おめでとうございます！
...és akkor kezdjük az évet ahogy szoktuk, a 10 legjobb tavalyi fotóval. Amikor válogatni kezdtük a legjobb 100-at, először megijedtünk, hogy gyenge lesz az idei eresztés, mert az év első felében nem sok jó kép termett, ennek részben az is lehetett az oka, hogy mindenfelé utazgattunk. De aztán megvettem a hiper-szuper új gépemet, az Olympus EM-1-et, és ez új lendületet adott; a Top 100 több mint 60%-a a második félév eredménye.
Kyóto és a Shonan tengerpart nagyon erős volt, 3-3 kép, de a maradékot most mind Tokyó vitte. Az új trend a fekete-fehér; bár a Top 10-be végül egy sem került be, a 100-ban 7 B&W is van. Akit érdekel a többi kép is, itt találhatja meg:
A korábbi évek Top 10 fotói pedig itt vannak: Best of 2014. És ha valakit a korábbi évet Top 10-i is érdekelnének:
Daruma-máglya
Az év elején össze kell szedni a tavaly évi szerencsehozó ezt-azt, és el kell égetni őket, lehetőleg ott, ahol vettük. Itt most a Daruma-babák kerültek a tűzre és ezt Judit fotózta le, és írta is meg.
Kint és bent
Ismét csak Judit képe; Kyótoban, Kómyó-in templomában, ez a híres Tófuku-ji egyik kevésbé ismert mellék-temploma, fotózta. Egy szép késő-tavaszi nap volt, elsőként érkezett, épp nyitogatták ki a shójikat, és még nem zavarta senki a szép átlátást a házon keresztül.
Sanja matsuri
Ez a legnagyobb fesztivál Tokyóban, pontosabban Askausában, itt éppen a mikoshi-csata zajlik. Először azt hittem, valamit elrontottam a színhőmérséklet beállításával, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen csak ilyen volt a bulizók természetes arcszíne...
Vízen járó emberek
Volt egy különös reggel a nyáron Enoshima előtt, amikor köd ülte meg a tengert. Hullámok ugyan alig voltak, de az állószörfösöknek ez ideális gyakorlóidő, így hát kimentek sétálni a vízre, mint megannyi self-made Messiás.
Fényhorgász
A világ legjobb foglalkozása, mondtuk, amikor láttuk az embert, akinek az volt a dolga, hogy összeszedje ezt a sok gyönyörű, szines, fénylő gömböt, amit a császári palotát körülvevő vizesárokban engedtek el egy fesztiválon, Obon idején.
Na megint egy Fuji-kép, mondja az olvasó, de mit lehet tenni, ha egyszer olyan szép. Különösen hajnalban, amikor a köd még megül a völgyekben, érzi azt az ember, hogy érdemes volt felmászni és korán felkelni.
Ahogyan ezt kékinges úr arckifejezéséről is le tudjuk olvasni, vonatozni nem mindig akkora öröm. Naná, hogy nem, ha neki van lapítva az ajtónak az ember....
A Ginkaku-ji kertjében kaptam el ezt a pillanatot, eltelt egy kevés idő, mig mindenki hajlandó volt kisétálni a képből, amikor még minden nedves volt és csillogó, és a mohák szinte ugráltak a boldogságtól.
A selfie-bot feltalálása hatalmas jótétemény volt a japán lányoknak; nem kell ezentúl másokat megkérni, vagy szégyenkezni a közelről fotózott, nagyorrú képek miatt. Kimonóban yukatában pedig összehasonlithatatlanul sikkesebb!
Ez éppen, hogy befért az idei válogatásba, tudniillik csak néhány órával készült éjfél előtt, Kamakurában, a Hachmangu szentélyben kötögeti fel apa és fia (?) a szerencsét hozó jóscédulát, a szokásról bővebben itt olvashattok angolul. A vicces a dologban csak az volt, hogy beszédük alapján kínaiak voltak, nekik a shintó vallás kb. olyan mint magyaroknak a vudu, de hát biztosan úgy álltak hozzá, hogy ártani nem árt...
A yukata is a kimono egy fajtája, nemde? :D
VálaszTörlésMondjuk... egyszerű, könnyű nyári kimonó
VálaszTörlés