2014. augusztus 19., kedd

Tűzvirágok

A hanabi-nézés kissé hasonlatos a droghasználatra: egyre erősebb adagokra van szükség, hogy elérjük a remélt hatást. Mi mostanra odáig jutottunk, hogy elhatároztuk, elmegyünk Japán legnagyobb, na jó: egyik legnagyobb, tűzijátékára*, Nagaokába. Persze, hogy mi a nagy, vagy mi a legnagyobb? az attól függ, miben mérik: a pukkanások számosságában? a nézőszámban? vagy a ráköltött pénzben? Nagaoka specialitása, hogy itt akkora böhöm nagy rakétákat lőnek fel, mint sehol másutt. Csak referenciaképp: a magyar Wiki "tűzijáték" címszava a kaliberek elképzelhető méreteit 2"és 16" hüvelyk között sorolja fel, ehhez képest Nagaokában a legnagyobb rakéta, a Sanjakudama**, 36 hüvelykes. Nagyok, egyszóval.

A tűzijáték akkor ér valamit, ha látjuk is; az élvezetét alapvetően befolyásolja a nézőpontunk. Ezt mások is tudják, ezért a helyfoglalás, a bashotori, kritikus fontosságú. Így hát ott voltunk, pontosabban egyik felünk ott volt, már pár órával hamarabb, hogy egy négyszögletű zöld nejlont lefeszítve magunkévá tegyen jó másfél négyzetmétert a folyóparti töltésen. Judit utána ezt a rekkenő hőségben féltékenyen őrizte, pedig nem lett volna rá szükség: hacsak a szél el nem fújja, a japánoknak eszükbe nem jutna a lerakott helyfoglaló nejlonokat elmozdítani, hiszen az nem az övék.


Öt óra után megindul az emberek áradata, a kivezényelt rendőrök lankadatlanul üvöltöznek a megafonokba, a 22-es szektor megtelt, kérjük legyenek nagyon óvatosak, igen nagy a tömeg! ekkorra mi már jól kiérdemelt helyünkön ülve élvezzük a színes yukatákba öltözött és getában botorkáló fiatalok látványát, és figyeljük, ahogy megteszik első, bizonytalan lépéseiket a néhány órával később jó eséllyel bekövetkező négykézlábas hányáshoz vezető úton. És persze hallgatjuk a hangszórókból recsegő zenét, jönnek az elmaradhatatlan enkák a korosodó helyi sztárok előadásában, a konferanszié negédes felvezetésében, tapsoljuk meg ezt a csodálatos, szívhez szóló dalt! Megtapsoljuk, de meglennék enélkül és helyette inkább csöndben nézném a drámai naplementét és a lassan ibolyaszínűvé váló eget a nígatai hegyek mögött.

Aztán egy nagy durranás, a tömeg boldogan felnyög, és megkezdődik az előadás!

A tűzijáték egyike az egyelőre nem túl számos dolgoknak, ahol a "kínai" nem fosztóképző, elvégre mégiscsak ők találták ki ezt a mókát, de mint megtudtam, azért a japán gyártmányú ebből is pöpecebb. Mert, hogy itt nem gépekkel tömik az anyagot a bombákba, hanem igazi kézműves megmunkálás van, legalábbis így mondja ez a webszájt. Nem vagyok szakértő, de az biztos, hogy nagyon szépek a rakéták, nincs két egyforma minta, csudálatos változatosságú színek és formák rajzolódnak az égre, ráadásul éppen mögötte van a hold, ami még egy külön látványelem a tűzvirágok mögött.


A nagaokai tűzijáték állítólag teljesen "magánerős"; vagyis a rakétákat nem a város fizeti, hanem a helyi tűzijáték-manufaktúrák, Nígata prefektúra erős ebben! mutatják be ez úton termékeiket és próbálnak megrendelőket toborozni. Igy minden szet előtt bemondják a gyártó-szponzor nevét és egy ilyen, jó ötperces kombináció egy-egy külön kis előadás, hatásos felütéssel, lassan fokozódó feszültséggel, majd pedig drámai végkifejlettel. A hálás közönség tapssal fejezik ki elragadtatását. Egy-egy nagyobb szet között, főleg a jó kétórás fesztivál elején, jut idő a magán-megrendelőknek is, akik meglehetősen széles spektrumot fednek le: kezdve a különféle társaságoktól: A nagaókai gimnázium 78-as öregdiákjai ezúton köszöntik szeretett tanárukat, Katakura-senseit, 80 éves születésnapja alkalmából! a kisebb céges megrendelőkön át: A következő fellövést a Kawabata Fogászat szponzorálja. Ne feledkezzünk meg nyáron sem a napi háromszori fogmosásról és a fogselyem helyes használatáról! egészen az "egyéb" kategóriáig: Yumi-chan, kekkon shiyó! Ez utóbbi, az ismeretlen gavallér egy gigantikus vörös rakétával igyekszik nászra bírni a Yumi nevű hölgyet, érthetően hatalmas tapsot kap.

Aztán egy óra elteltével olyan történik, amit még tényleg nem láttam: megnyílik az ég és a nézőtér teljes hosszában, 8-10 helyen egyszerre! lőnek fel rakétákat, amik beragyogják az eget és a magában is eddig is gyönyörű minták most önnmagukat megsokszorozva beborítják az egész horizontot. És újra, és újra és újra... fausti pillanat, szerencsére jó sokáig tart, hát igen, ezért érdemes volt idáig eljönni.

video

Lehet ezt fokozni? persze, de nem a mérettel. Menjünk inkább le a legközelebbi konbinibe, mindegy melyikbe, és vásároljunk magunk tűzijátékot, párezer yen értékében. Kicsit meglepő, hogy ezt egy olyan országban, ahol minden annyira, de annyira! biztonságos, hogy az már szinte fáj, szabadon megtehetjűk, de hát a tradíció, az szent dolog. Aztán keressünk egy üres placcot, legjobb a tenger- vagy egy folyópart, de ha ilyen nincs kéznél, egy üres parkoló is megteszi, rakjuk ki a zsákmányt, pattintsunk ki egy-két doboz sört, ha rendesek akarunk lenni, akkor készitsünk oda egy vödör vizet is, aztán gyufára fel! kezdjük el azt, ami a hanabizás leglényege: az önfeledt játszadozást a tűzzel.

-------------------------------------

* a hanabi (花火) japánul szó szerint lefordítva "tűzvirág"-ot jelent
** "It have 90 centi meters across in diameter befor launch. weight 300 kilograms. After shoot, It arrive at 650 meter hight and bloom 600 meter across in diameter." (sic) mondja az idevágó szakirodalom.

1 megjegyzés:

  1. Húúú tiszta irigy vagyok, de megnézném!!! Imádom a tüzijátékot, kár hogy ilyen rövid a video! Azért örülök, hogy Ti legalább láttátok :)

    VálaszTörlés