Adókavar

Aki Japánban él, annak bizonyára feltűnt, hogy az ÁFÁ-t, tokyóiasan szólva a shóhizeit, április elsején 5%-ról felemelték 8%-ra. Magyar szemmel nézve ez nem különösképpen drámai hír, itt nehezen hiszik el nekem, hogy van olyan bokréta Isten kalapján, ahol ez a szám 27%, de a japánoknak ez komoly megrázkódtatás volt. Pedig a dolog korántsem jött váratlanul, a politikusok már évek óta óta vitatkoztak a szükségességéről, és már a korábbi kormány döntést hozott róla. Józan ésszel is belegondolva: ha egy országban 200% felett jár a GDP-arányos államadóssági ráta, akkor joggal merülhet fel az igény, hogy ezen változtatni kellene, és ha az Állam Bácsinak pénzre van szüksége, akkor az adók csavargatása azért nem hungarikum. Mégis, a tavalyi kormányváltás után sokakban felmerült a kétség, hogy az "Abenomics" eredményeképp épphogy csak meglódult pénzköltési kedvet, és ezzel együtt a gazdasági növekedést, könnyen hazavághatja egy mégoly óvatos adóemelés is. Mindennek ellenére, furcsa, ugye? az új kabinet még tavaly ősszel megerősítette az előző kormány döntését és április elsején, ez itt nem a bolondok, hanem az új pénzügyi év első napja, életbe lépett az új adó.

Ahhoz képest, hogy milyen japánosan alapos gonddal lett előkészítve az adó bevezetése, meglehetős kavar van azon a téren, hogy mi is az árképzés helyes módja. Az egyik iskola szerint, személy szerint én ennek vagyok a híve, ki kell írni az új, megemelt árat és kész, ne terheljük a vásárlót a számolgatással, elvégre eddig sem írták ki a boltokban az adó nélküli árakat. Érdekes módon a rendeletek ezt nem teszik kötelezővé, állítólag amiatt, mert a kormány félt attól, hogy a megemelkedett árak elriasztják a dolgozókat a pénzköltéstől, a kereskedők pedig megijednek, hogy nem fogy a cucc, árengedményt adnak és akkor oda lesz a hőn áhított inflációs cél, mert itt most az az elmélet, hogy ha lenne végre egy kis infláció, akkor minden jóra fordulna.

Így hát sok helyen élnek a lehetőséggel és az adó nélküli árat tüntetik fel, így azt a látszatot keltve a felületes vásárlónak hogy tulképp olcsóbb lett az áru, majd pedig külön felszámolják a 8%-ot. Ügyes, de a legfrappánsabb mégiscsak az a megoldás, amikor az korábbi X yen után kiírják, szigorúan apróbetűvel, hogy akkor most erre még rájön 8% shóhizei. Hogy ez tulajdonképpen 8% áremelés? ja, izé, hát szigorúan nézve igen, de hát ezzel is nő az infláció, az pedig jó nekünk, nem?

Ó, hogyne...

Beating the crowd

Így jár a blogger, ha csak írja, de nem olvassa a saját blogját...

Azon megérkezetten-dzsetlegesen elmenni Nezuba megnézni a virágzó azáleákat, előtte pedig enni egy jó kis meleg udont a kedvenc, Kuma Kengó által tervezett, éttermünkben, ahogy a klasszikusok mondják, seemed to be a good idea at that time. A valóság azonban ennél szigorúbb volt, a Kamachiku előtt sohanemlátott sor kanyargott, a második kedvenc tofuéttermünk előtt szintúgy, a "C" opció udon-étteremnél ugyan rövidebb volt a sor, de mivel tudtuk, hogy itt csak három asztal van, ez ugyanolyan reménytelennek nyilváníttatott. Tanácstalanul és egyre éhesebben kiszemeltünk egy ismert, mert azért mindenféle vacakot, ugye, nem eszünk, de még nem kipróbált soba-éttermet, és reménykedve, hogy nem tart sokáig, beültünk a sorba, mert Tokyóban az éttermek előtt gyakran sorbanülés van.

Kerek egy óráig tartott, amíg végre ételhez jutottunk, és közben többször fogcsikorgatva-gyomorkorogva elismételtük Judit sorait a minapi posztból: "...the whole area gets extremely crowded when the famous azalea bushes are blooming at Nezu jinja in April", biztosan nem értettük, mert angolul volt.

Kicselezni a tömeget, ez a túléléshez szükséges alapvető képességek egyike Tokyóban. Létezni ugyan lehet enélkül is, csak minek? de a stressz-szintünk fel-, az életminőségünk pedig lemegy, minek következtében csakhamar elhúzzuk a belünket ebből a szép, de néha valóban kissé túlzsúfolt országból.

A csapdák ugyanis itt lépten-nyomon leselkednenk ránk: esténként a jobb éttermek előtt, de még a kevésbé jobbak előtt is, ha terebini demashita, cseresznyevirágzáskor és lombbarnuláskor a parkokban, de jobban belegondolva ez minden valamirevaló egy- és kétszikű növény virágzására igaz, a tűzijátékokon és a fesztiválokon minden olyan helyen, ahol a történés látszik, a kórházakban délelőttönként, a Tokyóból kivezető utakon a hosszú hétvégéken, a repülőtereken és a shinkanzen állomásokon Obon, Újév és Golden Week környékén, a jobb koncertek pénztáránál egészen addig, amig nem fogynak el a jegyek, az új iPhone modellek megjelenésekor az Apple Store-ok előtt, hétvégenként az izgalmasabb képzőművészeti kiállításokon, a Fuji-sanon a mászószezonban, a Sky Tree előtt pedig nagyjából mindig, vagyis első pilllantásra az összes olyan helyen, ahol valami kellemes, hasznos, vagy egyáltalán bármi érdemleges, dolog történik.

Hiába, ez egy nagy ország és ha több embernek egyszerre jut az eszébe ugyanaz, akkor bizony jó sokan össze tudnak gyűlni. Mit lehet tenni, létezik-e ellenszérum? Tökéletes nincsen, de azért a józan ész itt is rulez.

• A felkapott helyeken kerüld a hétvégéket és különösen a sorozatünnepeket, a hírhedt renkyút, menj hétköznap, vagy ha mindenképp elkerülhetetlen, akkor korán-későn, a lehetőségek és a nyitvatartás határai között. Legyél ott nyitáskor a Ginkakujiban, Kyotóban, így lesz 30 elviselhető perced mielőtt az első herózó* iskolás-horda megérkezik, állj sorba a síliftnél nyitás előtt negyedórával, te nyomhatod majd az első ívet a friss porhóban és érkezz a Cézanne kiállítás zárása előtt háromnegyed órával a múzeumba, ennyi idő alatt többet látsz mint máskor két óra alatt, és így tovább, használd a fantáziádat. Ha ez nem megy, akkor...
• ...kerüld a híres helyeket, menj inkább a második leghíresebb templomba Kyótoban, itt még a huszadik leghíresebb is gyönyörű! mászd meg a második legmagasabb hegyet, egyedül leszel, menj a második legszebb cseresznyefa-ligetbe hanamizni. Az első általában csak azért első, mert valamiért jó volt a marketingje...
• ...vagy inkább tudod mit? el se menj, maradj otthon, mert még a legszebb élményt is meg tudja keseríteni az elviselhetetlen tömeg vagy egy brutális sorállás. És ne reménykedj, nincsenek csodák, bizonyos dolgok egyszerűen NEM ÉRIK MEG, viszont például Golden Weeken Tokyóban maradni és egész nap a szinte üres városban csavarogni remek dolog, aminek megkoronázása az esti TV híradó, ahol élőben közvetítnek a 40 km-es mega-dugóból.

Utóirat: azért a teljes igazság kedvéért megjegyzendő, hogy a soba igen kiváló volt, megérte a várakozást.

-----------------------------------------

* gajinokat harsány "helló"-val köszönteni, majd elrohanni, az első kétszáz után már nem olyan vicces