Korai farsang

A Halloween nagyjából annyira japán, mint amennyire magyar, itt is lehetne utálni, mint az amerikai kultúrimperializmus jellegzetes manifesztációját, de ehelyett mi inkább lementünk sétálni Roppongiba és fényképeztük.

Csajok az éjszakában

Ultraman X 4

A Kis  Éjszakai Pillangó

Superman meets Supergirl

A rettenthetetlen Otaku Fighter

A Békakommandó 

Klasszikus ijeszgetős

Egy rakás nyuszilány

Egy SWAT Team, majdnem igazi sebekkel

Bolhát venni, Tokyóban

Bolhapiacra járni a világ összes városában remek szórakozás, és ez alól Tokyó sem kivétel. Van jó néhány piac Tokyó belső kerületeiben is*, de a mi kedvencünk Yamatoban, Yokohama külvárosában található, mert ez nagyobb és olcsóbb. Így hát majd' minden hónap harmadik szombatján, ahelyett, hogy rendesemeberek módjára lustulnánk az ágyban, felkelünk valami kimondhatatlanul fájdalmas korai órában, hogy legkésőbb reggel nyolcra, még mielőtt tömeg és meleg lesz, ott legyünk.

A piac hatalmas; Yamato állomás két oldalán kb. 100-100 árus próbál túladni nagyjából mindenen, amit ez az ország az elmúlt 200 évben produkált és mozdítható: legyen az szamurájkard, kimonó, antik bútor, mangafüzet, nehézbúvár-felszerelés, ácsszerszám, vagy éppen faszorrú álarc vagy Edó-kori karpáncél. Emellett még európai, kínai és délkelet-ázsiai cuccok sem ritkák, bár véleményünk szerint ezek túl vannak árazva. Az árak 100 yentől úgy 100.000-ig bezárólag sorjáznak, sokszor csak annyi van kiírva, hogy "2" és azt már neked kell tudnod, emögött hány nulla áll, segítség: több mint kettő**, de még többször még ez sem, hanem meg kell kérdezni, hogy "ikura, kore?", mire ő mond valami kezdőárat, ami alapján megindulhat az alkudozás, fontos a kollokviális beszédmód, mert tapasztalataim szerint ez erősíti az ember tárgyalópozicióját. Mert bizony! hiába vagyunk Japánban, itt nem udvariatlanság alkudozni, még ha kairói-bangkoki szintű áresésre nem is nagyon számíthatunk; rendesen 20-40%-ot szoktak engedni, ennél több ritkaságszámba megy.

"Ikura, kore?"

Sok a küföldi is, bár ezek többségét a közeli Atsugi támaszpontról érkező kövér és hangos amerikai katonafeleségek alkotják, akik már annak is örülnek, ha valahogy kézzel-lábbal megértetik magukat és így, a következményekkel mit sem törődve, agyatlanul, alkudozás nélkül vásárolva verik fel az árakat és le a gaijinok intelligenciájába vetett hitet.

Így nem meglepő, hogy elsőre velünk is angolul próbálkoznak és többnyire olcsó kimonóra és kokeshi babára akarnak rábeszélni. Aztán amikor kiderül, hogy tudunk japánul, megenyhülnek és sokszor egész jókat lehet az árusokkal beszélgetni, és persze a diszkont is kedvezőbb lesz ilyenkor. Japánokkal menni vicces; párszor már elcsábítottuk különféle japán barátainkat-ismerőseinket és érdekes volt figyelni, ahogy szembesülnek legutóbb gyermekkorukban, a nagymama vidéki házában látott tárgyakkal és ahogy megteszik kezdeti botladozó lépéseiket a kölcsönösen optimális ár kialakítása felé, majd pedig a nap végén eldicsekszenek a kiharcolt gigantikus, 10-20%-os kedvezményekkel. Azért persze vannak itt rutinos helyiek is; tipikusan 60+ ojísanok, akik nagyítóval vizsgálgatják a régi pénzeket vagy méregdrága cserépdarabokra alkudoznak kitartóan. Nem először vannak itt...

Alku közben

A mi érdeklődési körünk meglehetősen széles; kezdve a tansuktól (régi japán vasalt szekrények) át az apró szakéspoharakon és fából faragott sütemény-formákon át egészen a kalligráfiákig terjed, de mivel reménytelen vállalkozás az egész piacot feltérképezni, marad hát a sasolás és random módon való lecsapás egy-egy tárgyra. Rengeteg kívánatos dolog van és nem is megfizethetetlenek, persze minduntalan fel kell tenni magunknak a kérdést, vajon valóban tartósan boldogtalanok lennénk egy Taishó-korabeli összecsukható olajlámpa, jó állapotban levő, alig rozsdás fotóállvány vagy pompás kis faszéntüzelési beltéri kályha (hibachi) nélkül? Mivel ezekre a kínzó kérdésekre az elmúlt négy évben a kelleténél gyakrabban mondtunk igent, gyorsabban, mint ahogy az így felgyülemlő tárgyakat magam és kollégáim hébe-hóba tett magyarországi utazásai alkalmával apasztani tudtam volna, kis lakásunk szép lassan megtelik lomokkal, és használt bútorokkal. Egyszer, amikor egy napon már lépni sem tudunk, az egészet berakjuk egy konténerbe és hazaköltözünk.

Műanyag szarvasbogár, széles választékban, kedvezményes áron kapható!

A nyugati junk

Tansu - ő már azóta a miénk

A múlt szombati zsákmány

----------------------------------------

* Például:

- Yasukuni Jinja (minden vasárnap)
- Heiwajima Antique Fair (kétszer egy évben, időpontokat ld. itt)
A teljes listát angolul itt lehet megnézni.

** a helyes megoldás általában 20.000; ez ugyanis "niman" vagyis 2 X 10.000 yen, lévén, hogy a japán számrendszer nem ezresével, hanem tízezresével csoportosít

Tokyo fauna - Tombó

Mindig is rajongtam a szitakötőkért, csodálatos kreatúrák! páratlan aviátorok, mondjon még valaki egy állatot, amelyik hátrafelé is tud repülni! tökéletes harcosok, csodaszépek és bónuszként ahelyett, hogy minket csípdesnének, nyírják a szúnyogokat.

A több mint 5000 fajtából Japánban 200 fordul elő, ezzel Japán afféle mérsékeltövi szitakötő- nagyhatalomnak számít, és ennek megfelelően a szitakötőknek, japánul tombó, komoly kultuszuk van; a bátorság, erő, győzelem szimbólumai. A tombó gyakori motívuma a nyári használatra szánt eszközöknek, mi is épp a minap vettünk egy szitakötős víztartó edényt az ócskapiacon. A tombó nem kifejezetten tokyói állat, bár a nagyobb kertekben, ahol mindig van egy tó, jócskán látni belőlük. De igazából vidéken, a rizsföldek és mocsarak felett vannak elemükben. Egészen magasra is feljutnak, nemrég egy túrámon 3000 méter közelében is láttam belőlük.

Kevesen tudják, hogy a szitakötők jól szervezett társadalmakban élnek, magas intelligenciával és a mienkénél fejlettebb technológiával rendelkeznek. Erre akkor döbbentem rá, amikor az idén nyáron volt, Hokkaidón, egy mocsaras területen átvezető ösvényen minden bizonnyal megsértettük egy szitakötő-birodalom szuverenitását. Így zajlott le a kis híján végzetes kimenetelű konfliktus:

Megálltunk pihenni egy napos kis pihenőnél. Egy szitakötő került elő, mondhatnánk materializálódott, a semmiből és lebegve megállt, pontosan velünk szemben, nagyjából egy méter magasan, és jelentett.

- Itt Tombó MZ/X, Tombó MZ/X, vétel!

- Itt Központ, Tombó MZ/X, jelentsen, vétel.

- Két röpképtelen Lépegető hatolt be a Védett Területre! Hatalmas példányok, tarka rongyokba burkolódzva. Gyanúsan viselkednek, éppen az Átjáró előtt álltak meg. További utasításokat várok, vétel.

- Repüljön egy felderítő négyszöget és jelentsen újra! Vétel.

Miközben mi ittunk pár korty vizet a kulacsból, a szitakötő egy képzeletbeli négyszög három oldala mentén, sarkos fordulatokkal körberepült minket, majd vissza és lebegve megállt, ugyanazokon a geokoordinátákon, és jelentett.

- Itt Tombó MZ/X, Tombó MZ/X, vétel!

- Tombó MZ/X, jelentést kérek, vétel.

- Lépegetők üzemanyagot vesznek magukhoz. Valamire készülnek, vétel.

Lassan előveszem a kamerám. Tombókám, maradj már nyugton egy percig, hogy lefényképezhesselek! Utána békén hagylak, igérem. 

- Most az egyik Lépegető egy nagy fekete tárgyat vett elő. Fegyvernek látszik, vétel.

- MZ/X, helyezze csapásmérő eszközeit harckészültségbe, vétel!

- Értettem, vétel.

Rövid szünet, farkasszemet néztünk, végre nem izgett-mozgott, így rá tudtam fókuszálni a kamerával, kattingatni kezdtem.

- Központ, a nagyobbik Lépegető rámszegezte fegyverét, kérek engedélyt a célpont megsemmisésére! Vétel.

- Tűzparancs megtagadva. MZ/X, őrizze meg higgadtságát! Vétel.

- Erősítést kérek! Vétel.

- Nem tudok erősítést küldeni, minden járőrünk foglalt. Folytassa a megfigyelést és jelentsen! Vétel.

Megpróbáltam nagyon óvatosan közelíteni a lebegő szitakötőhöz, hátha le tudom venni közelebbről is.

- Központ, a Lépegető közeledik az Átjáró felé! Kérek engedélyt a betolakodó megsemmisítésére, vétel!
- Engedély megtagadva. Tartson ki az őrhelyen! Repülje körbe a célpontot, próbálja meg elrettenteni. Csak akkor tüzelhet, ha a Lépegető eléri az Átjárót. Megértette? Vétel.
- Értettem. Vétel.

A szitakötő érezhetően idegesen többször körberepült minket, mindig szabályos négyszög alakban, közben újra és újra vissztérve a kiindulási pontra. Én szememen a keresővel, óvatosan közeledtem hozzá, és közben képeket készítettem róla.

- Központ, már kevesebb, 12 testhosszra van tőlem! Vétel!

- Tombó, tartson ki! Ne mozduljon az őrhelyéről! Ha a Lépegető 10 testhossznál közelebb kerül, tüzet nyithat, vétel!

Végül sikerült alig egy méternyi távolságra férkőznöm a lebegő szitakötőhöz, nyomtam pár képet a fenyegetően lebegő tombóról és befejeztem a fotózást. Összeszedelődzködtünk és lassan továbbindultunk az ösvényen.

- Központ, úgy tünik, hogy a Lépegetők távolodnak az Átjárótól! Vétel.
- Tombó MZ/X, az elrettentés sikeres volt! Kövesse továbbra is figyelemmel őket! Riassza a többi őrszemet is! Vétel.
- Értettem. Vétel.

Nézd, még mindig jön utánunk! mondja Judit pár perc után. És valóban. Vagy ez már Tombó MZ/Y volt?