Keika rámen

Egy idő után az ember nem elégszik meg a szokásossal, hanem különlegességekre vágyik, közben persze Afrikában éheznek, tudom, így megdobban a szívem amikor Shinjukuban fotózgatás-bóklászás közben rábukkantam erre a rámenesre. Keika Rámen*, írta a tábla, és a menü tanulmányozása közben már tudtam, hogy ma ezt a helyet kerestem. 

Mondjuk belépve teljesen szokásos volt, lepukkadt konyha körül kis székek, hangszóróból szar zene. De már megmondtam; az ambiance nem kritérium a rámenezőkben. A menüből szokás szerint most is az alap-ráment választottam, amit itt "keika rámen"-nek hívnak. Az eredet Kumamotó, ami a rámen egyik szent városa, ott több üzletük is van. A leves alapvetően itt is tonkotsu, mi más is lehet egy kyúshui rámen esetén! de a falon elhelyezett feliratok nyomatékosan felhívják a figyelmet, hogy a leves a tejszerű jellegét a benne kifőzött természetes lecitintől és egyéb kolloidoktól, whatever it is, kapja és hogy egyáltalában nincs benne miso vagy szójaszósz, eddig nem is tudtam, hogy ez ekkora bűn lenne...

Nade elég a tudományból, lássuk mit is eszünk! A men vékony és kemény, erre figyelmeztet is egy másik tábla, kissé élesztős íző, de jó. A leves selymes tonkotsu-íz, egy érdekes füstös jelleggel felütve, kiváló! A feltétek; cháshú, menma, friss és főtt zöldhagyma valamint fél főtt tojás, szintén nem okoznak csalódást, de talán kevésbé különlegesek. De összességében egy remek rámenről van szó, és nem csak a connoisseur-oknak ajánlható, meg is ettem az utolsó cseppig, ahogy illik.

Men: 8

Leves: 9

Chashú & the rest: 8

Összpontszám: 25/30 

------------------------------

* Katsura-virág. A katsura az egy gyakori japán fa, (Cercidiphyllum japonicum - Kislevelű kacsurafa) lásd még Katsura Rikyú, az építész-olvasóknak ez ugye alap.