Szóval akkor itt van ez az új korszak, a Reiwa, lehet találgatni, hogy mit hoz majd, egyelőre úgy tűnik, esőt, tele vannak az újságok Heisei-korszak megemlékezésekkel és Reiwa korszak spekulációkkal, a cikkek többnyire azt jósolják, hogy ilyen szép névvel csakis jó dolgok jöhetnek, dehátperszevannakkihívások. Az mindenesetre látszik, hogy a hangulat vidámabb, mint 30 évvel ezelőtt, az előző korszakváltáskor, mert én már akkor is itt voltam ám! Persze ez nagyrészt annak tudható be, hogy akkor mégiscsak szomorúnak illett lenni, hiszen meghalt a Showa uralkodó, ellenben most erre nincs okunk, hiszen a korábbi császár bölcsen lemondott, és így felhőtlenül ünnepelhetjük a Heisei uralkodó nyugdíjba vonulását, 85 évesen végtére is megérdemli, és a Reiwa császár munkakezdését, 59 évesen végtére is ideje.
Az ország sem panaszkodhat, a köz gondos mérnökei úgy ítélték meg, hogy ilyen jeles eseményre kijár a népnek egy kis pihenés és kiosztották minden idők leghosszabb állami ünnepét, 10 nap fizetett szabi! ami a szokásos május eleji Golden Week és pár nap extra szabadság ügyes kombinációjából jött össze. És akkor rögtön itt a dilemma; mit is kezdjünk ezzel a ránk szakadt, gigantikus sabbatical-lal?
Az első gondolat, ami rögtön adja magát, hogy mialatt az ország polgárai ünnepelnek, mi menjünk utazni! Végre egy tisztes hosszúságú alap-vakáció, ezt egy-két nappal feltuningolva már egy európai ésszel is értelemezhető időtartamú utat lehetne összekalapálni. Jó próbálkozás, de hibás: úgy tűnik, hogy a lakosság is úgy döntött, hogy ezt a különleges alkalmat utazással ünnepli meg, minek következtében a repülőjegyek sztratoszferikus magasságokba szöktek fel, értsd ezalatt, hogy a legfapadosabb economy jegyek 3.000 euró környékén indulnak. És még ha valami csoda, vagy gondos előre tervezés, folytán valaki szert is tenne egy jegyre, a reptéri földi poklot nem lehet elkerülni, Naritán már egy héttel a Golden Week előtt jó órás sor állt az átvilágításnál, ott voltam, láttam.
Rendben, akkor tehát az ország kiürül, menjünk mi egy jó kis belföldi vakációra! Wrong again, 125 millió emberből jut is, marad is, próbálkoztunk többfelé is, de az volt a benyomásunk, hogy belföldön is foglalt minden elképzelhető szálláshely. És még ha találunk is valamit: hogy jutunk oda? A repülő- és shinkanzen-jegyek elkeltek, marad a helyjegy nélküli, vagyis leginkább állva, utazás a shinanzenen vagy az autóbérlés, ami pedig nagyjából ekvivalens a 6-12 órás mega-dugókban való ücsörgéssel, és ezt most saját tapasztalatból mondom.
Vagyis ez is kihúzva, így hát akkor a gaijin otthon marad, rövid sétákat tesz vagy biciklizik egyet-egyet Tokyóban, esetleg szigorúan egynapos! túrákat tesz a környékbeli hegyekben. Aki pedig igazán ravasz, és hát mi persze ilyenek vagyunk! az előveszi a laptopját és megcsinálja mindenféle elmaradt munkáját. Ha pedig munka közben úgy szottyan úri kedve, feláll és teát főz magának, sőt, még egy kis ebéd utáni szundikálástól sem riad vissza! Valahogy ilyenféleképp néz hát ki a korszakváltás megünneplése minálunk...
Az első gondolat, ami rögtön adja magát, hogy mialatt az ország polgárai ünnepelnek, mi menjünk utazni! Végre egy tisztes hosszúságú alap-vakáció, ezt egy-két nappal feltuningolva már egy európai ésszel is értelemezhető időtartamú utat lehetne összekalapálni. Jó próbálkozás, de hibás: úgy tűnik, hogy a lakosság is úgy döntött, hogy ezt a különleges alkalmat utazással ünnepli meg, minek következtében a repülőjegyek sztratoszferikus magasságokba szöktek fel, értsd ezalatt, hogy a legfapadosabb economy jegyek 3.000 euró környékén indulnak. És még ha valami csoda, vagy gondos előre tervezés, folytán valaki szert is tenne egy jegyre, a reptéri földi poklot nem lehet elkerülni, Naritán már egy héttel a Golden Week előtt jó órás sor állt az átvilágításnál, ott voltam, láttam.
Rendben, akkor tehát az ország kiürül, menjünk mi egy jó kis belföldi vakációra! Wrong again, 125 millió emberből jut is, marad is, próbálkoztunk többfelé is, de az volt a benyomásunk, hogy belföldön is foglalt minden elképzelhető szálláshely. És még ha találunk is valamit: hogy jutunk oda? A repülő- és shinkanzen-jegyek elkeltek, marad a helyjegy nélküli, vagyis leginkább állva, utazás a shinanzenen vagy az autóbérlés, ami pedig nagyjából ekvivalens a 6-12 órás mega-dugókban való ücsörgéssel, és ezt most saját tapasztalatból mondom.
Vagyis ez is kihúzva, így hát akkor a gaijin otthon marad, rövid sétákat tesz vagy biciklizik egyet-egyet Tokyóban, esetleg szigorúan egynapos! túrákat tesz a környékbeli hegyekben. Aki pedig igazán ravasz, és hát mi persze ilyenek vagyunk! az előveszi a laptopját és megcsinálja mindenféle elmaradt munkáját. Ha pedig munka közben úgy szottyan úri kedve, feláll és teát főz magának, sőt, még egy kis ebéd utáni szundikálástól sem riad vissza! Valahogy ilyenféleképp néz hát ki a korszakváltás megünneplése minálunk...
