Szamuráj virtus

Ahogy gyalogolok az utcákon, egy erős utórengés rázza meg a várost, az utcán kisebb csoportokban ácsorgó emberek aggódva nézegetik a himbálódzó házakat. Shinagawa állomáson nagy a tömeg, mint mindig, de az emberek nem céltudatosan mozognak, hanem többnyire csak tétován ácsorognak, sőt horribile dictu: a lépcsőn ülnek! és bambán hagyják magukat sisakos emberek által terelgetni. Átvágok a tömegen, és igyekszem a magasházak felé, ahol a megbeszélés van. Csak 10 percet kések, ennyit a körülményekre való tekintettel talán megbocsájtanak...

A lift nem működik, gyalogolhatunk fel a 14-ik emeletre, jó, a mászás most megvan, de hogyan lesz ebből holnap csúszás?* kezdem sejteni, hogy SEHOGY, felérve igyekszünk csak disztingváltan lihegni, megigazítjuk félrecsúszott nyakkendőinket és előírásszerűen névjegyet cserélünk. A felvezetésben még megengedett egy-két szót ejteni a nem mindennapi körülményekről, de aztán munkához látunk. A prezentációt néha megszakítja egy-egy utórengés, de csakhamar rájövök az etikettre: utórengéseket kommentálni: NEM KÚL, közben hang megbicsaklása nélkül mondatot folytatni: KÚL. Szamuráj virtus, mondhatnánk.

A meeting végén ismét beszivárog a külvaló: hogyan megyünk haza? vonatok nem járnak, taxit lehetetlen szerezni, gyalog azért egy kicsit húzós. Szerencsére a szemfüles kollégám jó reflexszel időben szerzett egy kölcsönautót, az utolsók egyikét, majd egy röpke óra alatt abszolválva az alig egy kilométeres távolságot a kölcsönzőtől, összeszed minket. Este hat óra, a kocsiban elhelyezkedve azt gondoljuk, most már benne vagyunk a tutiban, ám a dugó ekkorra gigászi mértékeket ölt... két könnyed óra, szerencsére itt már, hála a kiválóan működő mobil internetnek, online. Meglepődve látom az aggódó e-mailek, Skype- és FB-üzenetek áradatát, bizony, nagy hír lettünk.

Az irodába visszeérkezve nagy üdvrivalgás fogad minket, mintha valami dicsőséges expedícióból tértünk volna meg, örülünk egymásnak, boldogok vagyunk, hogy megúsztuk. Kerül sör is meg egy kis rágcsi, a TV pedig már az iroda közepén áll, folyamatosan mennek a hírek, döbbenetes képek a cunamiról. Sört nyitunk, de nem koccintunk, ilyenkor azt nem illik.... hiszen nem mindenki volt ma ilyen szerencsés.

-----------------------------------------

* ugyanis szombatra sítúra volt betervezve...