Téli kertek

Lassan megérkezik a tavasz, de még mielőtt virágozni kezdenének a cseresznyefák, szeretném elmesélni, milyenek is errefelé a téli kertek. Otthon a legtöbb kert november végére már szomorú látványt nyújt, a fák kopárak, a lehullott levelek rothadnak a sárban és majd csak a téli zúzmara, vagy a mindent elfedő, puha hótakaró szépiti meg ismét a képet.

A japán kertek azonban a téli hónapokban is szemet gyönyörködtetőek. Tokyóban ritkán esik a hó és a hőmérséklet sem gyakran süllyed a nulla pont alá, így mindig virágzik valami - decembertől a tsubaki (kamélia), januárban a mansaku (varázsmogyoró), a róbai (illatos tündérfa) és a biwa (japánnaspolya), februárban az óbai (téli jázmin), a jinchoge (boroszlán), majd az ume (szilvafa), március elején pedig az asebi (japán babérhanga). A szolíd, téli virágok mellett előtérbe kerülnek a kecses, “S alak”-ra nevelt, tű-ritkított fenyőfélék is.

A növények hagyományos, téli védelme is dísze a kertnek. A hidegre érzékeny virágtöveket szalmasapka melegíti és a fák törzsét is szalmával tekerik be - gondolom, eredetileg elsősorban az állatok ellen. A fenyőfák felé-köré pedig egy kenderkötelekből készített, ritkás “sátrat” feszítenek ki, hogy a nagyritkán hulló hó ne üljön meg az ágaikon és ne hajlítsa meg a gondosan alakra nevelt (vagy inkább kínzott) ágaikat.

Még több kép a téli kertekről itt látható.