Keep Calm and Carry On*

Egy onsenben ülve azon agyalni, hogyan lehet a tsunami áldozatait megsegíteni, akár visszás dolognak is tűnhet. Pedig ennél alkalmasabb hely nincs is erre. Nemcsak azért mert a meleg forró vízben ülve és onnan a szállingózó hóesést nézve jól lehet elmélkedni, hanem mert ez a legjobb dolog, amit tehetek: költöm a pénzem és jól érzem magam. Mindjárt megmagyarázom, hogy miért is.

A megsegítésről gondolom elsőre mindenkinek az adománygyűjtés ugrik be. Helyes, adakozni persze fontos és kell is. De a világon sok a tragédia és nyilván nem lehet mindig és mindenkinek adni. Ebből a szempontból vizsgálva a "Ne Japánnak adakozz!"; a Reuters egy újságírójának nagy port és kisebb botrányt kavart, elsőre meghökkentő, sőt vérlázítónak tűnő felhívása akár még helyénvalónak is tekinthető: ha nem adtál Haitinek akkor most miért pont egy gazdag országot akarsz kisegíteni? Egyébként erről én azt gondolom, hogy ez egy nagyon személyes dolog. Ez az ország és népe, a maga néha félszeg és bumfordi módján, ezidáig jó volt hozzám, így sokkal inkább érzem azt, hogy most ideje ebből valamit törlesztenem, mintsem a talán még nagyobb szükségben levő, de hozzám érzelmileg kevésbé közeli országok és népe.

De adakozni lehet egyszer, kétszer, sokszor, de nem a végtelenségig. Egyedül a gazdasági élénkülés, az újjáépítési boom az ami kihúzhatja az országot a depresszióból. Mert sajnos jelenleg az a hangulat ül az országon, hogy most baj van, nem illik mulatni, szórakozni, pénzt költeni. Persze dolgoznak szorgalmasan, ezzel sohasem volt baj, de esténként üresek az éttermek, konganak az izagayák; a "mizushóbai*" komoly bajban van. A turizmus szintúgy és itt most nem is a totál lenullázott nemzetközi látogatottságot értem, hanem az ennél sokkal jelentősebb belföldi turizmust. Amikor a földrengés után egy héttel elmentünk síelni Nagano környékére, úgy fogadtak, mintha maga a Messiás lennék, nem csoda, hiszen a 25-30 fős panzióban rajtunk kívül egy vendég volt egy olyan hosszú hétvégén, amikor normálisan telt ház szokott lenni. És este a shóchú mellett keseregtek, hogy az a hülye polgármester még a májusi fesztivált is le akarja mondani, elment ennek az esze? Teljesen igazuk volt; ha mindenki csak otthon marad, szomorkodik és készül a világvégére, akkor a baj csak terjed tovább és még nehezebb lesz a kilábalás.

Ezért is gondolom, hogy ha valaki igazán segíteni akar Japánon, és persze megteheti, akkor ne (csak) darumadarakat hajtogasson és/vagy adományokat gyűjtsön, hanem ne menjen el onnan, vagy ha elment, jöjjön vissza, dolgozzon, tanuljon, utazzon vagy ha ezt nem teheti meg, akkor menjen el legalább egy jó szusira, mert becsszó nem mérgez, maximum a higany, de az meg már eddig is benne volt.

-----------------------------------------

* Második világháborús angol poszter-terv, ami a német bombázások idején a nyugalom megőrzésére és a munka folytatására hívta fel a figyelmet. Bővebben itt (angol).

** szó szerint "víz üzlet": a vendéglátó- és szórakoztatóipar