Tokyo, 14:46 P.M.

Ülök a Yamanote vonalon, épp beérünk Meguró állomásra, lapozok az újságban egyet, mire kihullik az egyik lap, én lenyúlok érte, de ekkor olyan furcsán ringatódzni kezd minden, mi van már, szédülök? de amikor felegyenesedek, látom körülöttem a döbbent arcokat, jishin da!* mondják körülöttem, néhányan kiszállnak, vagy vadul telefonálni kezdenek. Jó sokáig tart a rengés, a vonat erőteljesen ringatódzik, az állomásépület mennyezete láthatólag mozog, mi van, ha egy gerenda ránk esik? úgy döntök, okosabb, ha nem szállok ki. Jó perc vagy talán kettő is? amíg a rengés alábbhagy. A hangosbemondón szinte azonnal jönnek a hírek; valahol északon, Miyagi prefektúrában volt az epicentrum, te jó Isten, ha itt ekkorát szólt, akkor OTT mi lehetett! és hogy a vonat egyelőre nem megy tovább, várjunk szépen, türelmesen.

Várunk.

10 perc múlva megunom, ott kellene lennem egy meetingen Shinagawában fél négykor, helyesen ráérzek, hogy ez a vonat egy darabig nem indul el, taxival pedig talán még odaérek. Persze ez naívság, már lehetetlen taxit kapni, de úgy gondolom, Shinagawa nem lehet olyan messze...

Nekivágok gyalog.

Folytatás itt, és van Twitter-flow is: "bonakovacs" címen találhattok meg.

---------------------------------

* földrengés!