Ma reggel, felkelés után persze rögtön benyomtam a tévét, és noha volt tsunami- és reaktorhír bőven, örömmel láttam, hogy már mennek a reggeli rajzfilmek is. Az irodában eléggé lassan indult a nap, a vonatkimaradások miatt kevesen értek be időre, de 10 óra körül a kollégáim többségének már sikerült eljutni a munkába, a többiek pedig otthonról dolgoztak. Tokyó központi részein, ahol a mi irodánk is van, nincsenek áramkimaradások és sok support hívásunk jött, tehát a szoftverünk felhasználói is dolgoztak, így kevés híján "business as usual" volt. A sarokban ugyan ment a tévé, de hang nélkül, és senki nem nézte. Még egy megrendelés is jött...! Szóval, az élet ment tovább.
Az iroda melletti konviniben kétségtelenül kissé szűkített volt a választék, de került azért egy nikuman tízóraira, puha, meleg gőzölt zsömle, darált hússal töltve, szeretjük! Délben pedig, ahogy ez megjósolható volt, vezérhúsevő kollégám kiadta az ilyenkor szokásos "ha hétfő, akkor a Deutsche!" jelszót, ugyanis hétfőként adnak ott sztéket, és ma én sem ellenkeztem. Éppen ebédeltünk, amikor a sajtótájékoztató ment a legújabb reaktor robbanásról, az ebédelők felnéztek, kicsit figyeltek, aztán, nehogymá' kihűljön az étel! tovább ettek. Nem nyúlszívű nemzet ez...
Most erre persze azt lehet mondani, hogy itt mindenki agymosott hülye, és nem veszik észre a lopakodó nukleáris világvégét. Vagy, hogy azért ilyen nyugodtak, mert nincs hová menniük és egy pár másik borderline-rasszista dolgot. De szerintem meg nem. Az érveimet nagyrészt már elmondtam tegnap, most csak annyit tennék hozzá, hogy egészen egyszerűen az emberek döntő többsége tudja, hogy azzal segít a helyzeten a legtöbbet, ha csinálja a dolgát. Mert a pánik, az sohasem jó tanácsadó.
Ez is egy jó cikk arról, hogy miért hülyeség csernobilt vizionálni:
VálaszTörléshttp://morgsatlarge.wordpress.com/2011/03/13/why-i-am-not-worried-about-japans-nuclear-reactors/
...de amikor az annyival szórakoztatóbb! Romantikusabb! És még nézettséget is hoz! Köszi, már megoszottam az FB-n is.
VálaszTörlésÓóó Csernobil, első reaktortechnika óránkon sokat mesélt róla a tanárunk, aki öreg már nagyon, de még emlékezett mindenre.
VálaszTörlésnatsukashii (nosztalgikus) ahogy a japán mondaná. Vagy lehetne a régi viccet: "Bence bácsi, mikor volt a legboldogabb életében?" "Hát csernobil idején!" "De hát Bence bácsi, akkor sugárzást kapott!" "igen, de akkó' vótam fiatal!"
VálaszTörléseszpee: A hivatkozott cikk rendesen elfogult (elég a végén megnézni, hogy kikre hivatkozik), és hét lényeges pontot pirosoztam magamnak be, ahol fontos dolgokban téved. Például sugárvédelmet tanult fizikus hallgatóként szúrja a szemem, hogy a jódról és a céziumról úgy beszél, mint valami köztes elemről, ami néhány másodperc alatt lebomlik, tehát mostanra már megmenekültünk tőlük. Az egyik felezési ideje 25 nap, a másiké 30 év. Ugyanígy leírja, hogy mekkora földrengésre tervezték az erőművet, és Richter-skálán mekkora volt a mostani. Ezt idézni alapvető tévedés: a földrengés 8.9-es mérőszáma az epicentrumra vonatkozik, és nagyot csökken, amire eléri az erőművet. Nem akarom teleszemetelni ezt a blogot a cikkben szereplő pontatlanságokkal, az ott kommentelők már kiszúrtak többet is. És a következtetés is hamis, azaz, hogy most már biztosan megmenekültünk a tengervíznek hála: akár csak az index fejlécek megcáfolják az állításokat - most éppen emelkedik a sugárzás az erőmű körül, és újra szárazon van a fűtőanyag.
VálaszTörlés